Talán most sikerül 2. rész

"Már másnap reggelre megbánta azt az igent. Ahogy maga elé bámult, mintha még a csokimikulás is gúnyosan vigyorgott volna rá a hajnali sötétségben. Az járt az eszében, hogy néha kizárólag azért kap második esélyt az ember a sorstól, hogy elmondhassa, nem akkora idióta, mint először. Ő meg épp akkora akart lenni? Ivánnal megjárta, pedig előre tudta, hogy nem lesz jó vége."

Már másnap reggelre megbánta azt az igent. Ahogy maga elé bámult, mintha még a csokimikulás is gúnyosan vigyorgott volna rá a hajnali sötétségben. Az járt az eszében, hogy néha kizárólag azért kap második esélyt az ember a sorstól, hogy elmondhassa, nem akkora idióta, mint először. Ő meg épp akkora akart lenni? Ivánnal megjárta, pedig előre tudta, hogy nem lesz jó vége.

 
 

Hogy van az, hogy van, aki képes odatartani arcának másik felét, csakhogy megkapja a második csattanós pofont? A pletykák valóban nem mindig igazak, de azért nem kell úgy tenni, mintha nem lenne alapjuk. Egy olyan pasas, aki folyamatos rajongásnak volt kitéve, bizonyára szerzetesnek állt edzések után. Jaj, te naiv hülye, korholta magát. Te még hiányoztál a listáról, ennyi.

Talán most sikerül

Mivel nem adta meg a telefonszámát, tudta, hogy a focipálya félistene nem tudja felhívni. Így megkérte anyját, hogy vigye edzésre aznap ő Levit, és a héten még egyszer, mert neki sok munkája van és túlóráznia kell. A nagymama megcsóválta a fejét, de örömmel beleegyezett. Érezte, hogy lánya sumákol, de a kiskrapekot nagyon bírta, és volt némi lelkifurdalása amiatt, hogy egykoron örökbe akarta adatni. Milyen jó, hogy Bea tiltakozott! A fociért nem rajongott, de mit csináljon egy srác, kérdezte a férje. Balettozni nem szeretne, marad a labdarúgás. Ezt a mondatot csúnya tekintettel jutalmazta.

Amikor megjelentek a pálya szélén, elámult, hogy mennyi nő múlatja az időt a gyep szélén, és ezek az anyukák nem úgy néztek ki, mint akiknek otthon fő a vacsorájuk. Kicsit túl voltak öltözve, és sminkelve, de valahogy nem tűnt fel nekik. Ő azonban a negyvenhét évével kifejezetten öregnek tűnt köztük, pedig Magda még igen mutatós asszony volt. Nem telt bele öt perc, amikorra megértette. Szó sem volt itt Puskásról meg a gyerekekről. Persze, hadd rohangáljanak, jót tesz nekik a friss levegő, ám ami az anyukáknak jót tett, az nem volt más, mint Pálfi Tibor. A büdös mindenit, szép példány, gondolta, ahogy a férfi hátsójára esett a pillantása. Egy deka felesleg sincs rajta, és mosolyától bizonyára sok bugyi olvad le a nézőtéren szurkoló lelkes anyukákról.

Levi azonnal odarohant hozzá, majd vissza a nagymamához, akit kézen fogva húzott az edzőhöz, és azonnal elmesélte, hogy az anyukája nem ért rá, így a nagyi hozta el. A férfi hümmögött, de nem mosolygott. Sietve bemutatkozott, és az öltözőbe küldte a jövendő Messit.

Bea azt azonban elfelejtette, hogy fia adatlapján rajta volt az elérhetősége, így még este, amikor meggondolatlanul felvette az idegen számon jelzett hívást, zavarba jött.

 – Gondoltam, bejelentkezem a vacsora ügyében! – mondta a hívó.

 – Elnézést, kivel beszélek? – kérdezte óvatosan.

 – Ejnye már, ennyien akarnak veled vacsorázni? – nevette el magát Tibor. – Én az egyik vagyok, tudod az, aki a zöld füvön labdát kerget a fiaddal.

 – Szia! – felelte Bea zavartan. Azonnal megismerte a hangját, és legszívesebben elsüllyedt volna, hogy így trükközik.

 – Szóval, az a kérdésem, jó-e neked a szombat? Tudok egy frankó helyet, nemrég nyílt, olaszos ételekkel nyomulnak.

 – Igen, hallottam róla. De…

 – Nincs de, megígérted. Kaptál egy csokit cserébe. Akkor ott kell lenned!

Bea elmosolyodott. Vicces és aranyos. A legrosszabb kombináció, súgta a kisördög a vállán ülve.

 – Sajnálom, de nem fog menni – nyögte ki nagy nehezen.

– Akkor pénteken? Vagy vasárnap?

 – Egyik nap sem. Meggondoltam magam.

 – Értem. Megkérdezhetem az okát? Vagy hagyjalak?

 – Nem akarlak megbántani…

 – Aha, szóval a pletykák és a barátnők helyre tettek?

 – Mondhatjuk így is. Mégse akarom másra kenni.  Nem jó ötlet a fiam edzőjével randizni.

 – És ha nem randi?

 – Mindketten tudjuk, hogy az, még ha nem is nevezzük annak. Köszönöm, de jobb lesz. ha megtartjuk a távolságot.

A férfi hallgatott. Nincs hozzászokva a nemhez, gondolta a lány. Mások már azonnal ugranának, és vacsora nélkül ágyba bújnának vele. Így van ez, ha valaki jól néz ki. Pláne, ha annyira, amennyire ez a fickó.

 – Meg fogod bánni! – mondta Pálfi kedvesen. Nem volt gúny a hangjában, inkább enyhe beletörődést vélt kihallani.

 – Lehet, de ez hadd legyen az én gondom.

 – És ha sírni fogsz? Akkor megvigasztalhatlak?

 – Ez jó duma, de nem fogok. Köszönöm a meghívást. Jó éjszakát kívánok!

Amikor vége lett a beszélgetésnek, megkönnyebbült. Jól döntött. Ehhez kétség se fért. Az olyan típusú férfiak, mint az edző, bárkit bármikor megkaphatnak. Őbelőle azonban nem lesz rovátka a falon, se egy feljegyzés a gyűjteményben. Abban már volt része.

Másnap reggel, mielőtt még rendesen felébredt volna, egy üzenet várta. Nem Tibortól, arra nem is számított, hanem a barátnőjétől. Ennyi állt benne: Nem hiszed el, ki költözik a szomszéd lakásba a feleségével és a gyerekével? Na? Találgass!

Bea torkára ment a langyos, ciromos víz, amivel fel akarta turbózni magát hajnalok hajnalán. Köhögni kezdett, és ekkor megjelent az ajtóban Levente, aki szemrehányóan ennyit mondott:

 – Felköhögtél a legjobb álmomból.

Folytatjuk…

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here