Tudom, hogy akarsz engem – 3. rész

Vince hosszan töprengett, de egyik ötletet a másik után vetette el magában. Attól félt, hogy a végén a csapdába ő esik bele, ha írásos bizonyítéka lesz a lánynak, hogy ő belement.

Nézte a feleségét, aki összeráncolt homlokkal bámult maga elé.

A sorozat többi részét itt olvashatod

– Csak az jöhet szóba, hogy a legközelebbi alkalomkor te belemész a felkínálkozásba. Nem úgy, ahogy a lány gondolja, csak eljátszod, hogy meggondoltad magad. Viszont vigyáznod kell, hogy ne ess túlzásba!

 
 

A férfi csodálattal nézte a nőt, aki valóban ismerte őt. Azt is tudta róla, hogy rosszul hazudik, azért is figyelmeztette. Valóban képes túllihegni mindent, pedig csak hagynia kell, hogy sodorják az események.

– Rendben. Viszont nem maradhat írásos nyoma annak, hogy én úgy tettem, mintha… Nehéz lenne elhitetni másokkal, hogy csak játék volt. Rossz játék.

Vera bólintott.

Hétfőn reggel mindketten idegesen ébredtek, pedig a terv jónak tűnt. Úgy döntöttek, rögzítik a lány hangját és Vera is a közelben lesz, ahol tanúja lehet az eseménynek. Az egész egy C kategóriájú amerikai filmhez kezdett hasonlítani, viszont a zaklatást bizonyítani kemény dolog. Főleg, ha a főnök felé történik, nem pedig egy fiatal, szexi lány felé, akit mindenki meg akar kapni.

Már kora délelőtt minden pontosan úgy történt, ahogy várták. Viktória sejtelmesen mosolygott, amikor csak Vincét meglátta. A férfi tárgyalt, intézkedett, fogadta a partnereit, miközben a lány körülötte sündörgött. Egy váratlan pillanatban odasúgta neki, hogy szívesen kipróbálná a kanapéját, mert fáradt. Amikor letette a tálcát, vagy épp újabb adag innivalót hozott be, mindig hozzáért Vincéhez. Valóban gyönyörű lány volt, ez az üzletfelei tekintetén is látszott. Hiába szólt minden a pénzről, a szex lehetőségét gondolatban egyik sem zárta ki. Mintha a lány maga lett volna az i-n a pont. Dühítő volt nézni és nem tenni semmit a nyomulása ellen.

Végre ebédidőben, amikor sokan leugrottak az irodaház első szintjére a bisztróba enni, Vince magához kérette Viktóriát.

A lány teste szinte behullámzott a míves tölgyfaajtón. A férfi elindította a felvételt az asztalfiókban.

– Parancsolj velem! – mondta negédesen a vadász. Közben tekintete mohó volt és a férfi nadrágjára fókuszált.
– Viktória, megkaptam a szívecskéit. Mondja, mit akar tőlem?

A lány szeme összeszűkült, mint egy ragadozóé. Egészen közel lépett a férfihoz és mélyen a szemébe nézett.

– Azt, amit mástól. Szeretnék egy jó szexet és kész! Meg akarlak kapni, mert tudom, hogy te is rám vágysz. Nincs az a nős férfi, aki a házasságban ne álmodozna egy másik nőről. Én itt vagyok kéznél, és bízhatsz bennem, eszem ágában sincs locsogni erről.
– Mi lesz, ha nem megyek bele?
– Nem hinném, hogy ettől kellene tartanom. Ez jó mindkettőnknek. És ha nem, akkor teszek róla, hogy a kollégák mást higgyenek rólad! Ugye tudod, hogy egy nőt kétféle módon lehet feldühíteni: ha nem bírnak leszállni róla, vagy ha visszautasítják a testét. Te melyiket akarod?

Csak nem lennél képes visszautasítani ezt?

Azzal kigombolta a blézerét és megmutatta csipkés melltartóba bújtatott formás mellét.

– Azonnal öltözzön vissza! – kiáltott rá Vince. Aztán nagy levegőt vett. – Itt tud maradni négy óra után?

Viktória édesen elkacagta magát.

– Tudtam – kiáltotta. – Ezer örömmel! – és megmarkolta a férfi fenekét.

Vince megdöbbent. Ez gyorsabban és könnyebben ment, mint sejtette.

Felhívta Verát és lejátszotta neki a felvételt. A nő hümmögött.

– Gyere négy előtt, de mindenképpen úgy, hogy ne lásson senki. Majd a hátsó bejáraton engedlek be. Szeretném látni a fejét, amikor észrevesz téged.

Négy előtt pár perccel Vera megbújt Vince irodája melletti apró szobácskában. A szíve majd kiugrott a helyéből. Soha hasonlót sem csinált, de tudta, hogy ezt most ki kell bírnia. Különben nehezen hinne egy idő után Vincének.

Hajszálpontosan négykor kopogott a lány. Az ajtórésen keresztül látta, hogy formás, feszes testű és valóban szép.

Belibbent és megállt az íróasztal túloldalán.

– Ezen csináljuk, mint a moziban? – kérdezte.
– Nem – válaszolta a férfi.
– Jaj, ne légy már ilyen merev! Azaz lehetsz, csak inkább ott lent. Akkor a kanapén? Az a kedvencem!

Vince zavarba jött. Lehet, hogy ezt mások ügyesebben csinálják, de neki nem ment a színjáték.

Viktória kibújt a cipőjéből és elkezdte gombolni a kabátkáját.

– Nem segítenél? Ezért hívtál nem? Hidd el, nem fogok csalódást okozni!

– Már eddig sem okoztál!
– lépett elő a másik szobából Vera. – Tökéletesen hoztad a ribanc-formát.
– Ez meg mi a fene? – kiáltott fel a lány?
– Ez drágám a te bukásod! És minden szavadat felvettem és elraktároztam! Megértetted?

A lány Verára meredt és még mindig nem fogta fel teljesen, mi történik vele.

– Te a feleség vagy? – kérdezte megütközve.
– Remek észrevétel!
– Mit akarsz tőlem?
– Én? Á, igazán semmit. Csak szerettem volna látni, hogy egy nulla nőcske hogyan akarja behálózni a férjem. Szép kis mozi volt.

A lány elsápadt. Akkor értette meg, hogy a helyzetet előre megtervezték.

Vince Verára nézett, majd a lányra, aki lassú mozdulatokkal begombolkozott.

– Holnap már nem akarom itt látni, megértette? És mielőtt fenyegetni merne, közlöm, nem érdemes. Ne próbálkozzon, mert felhasználom maga ellen. Világos? Most pedig tűnjön el!

Viktória felpattant és szótlanul kirohant.

Vera elnevette magát.

– Jesszusom! Baromira élveztem! Azt hittem, soha nem fogok olyan mondatokat kimondani, hogy minden szavadat felvettem és elraktároztam! Láttad a szemét?
– Te fantasztikus nő vagy! – lépett hozzá a férje és átfogta a derekát. – Hihetetlen, hogy ketten együtt ilyen eredményesek vagyunk!
– Kételkedtél ebben?
– Dehogy kételkedtem! De ez a mai szituáció azért nem volt benne a házasság nagykönyvében.

Vera a karjaiba simult és megcsókolta.

– Biztosan nem.
– Akkor mehetünk haza?
– Én még vásárolni szeretnék.
– Vásárolni? Jó, akkor veled megyek!
– Eszedbe ne jusson! Gondoltam, veszek egy jó kis csipke szettet, hogy otthon csak arra tudj majd gondolni!

Vince somolyogva válaszolt:

– Nekem semmilyen csipke nem kell ahhoz, hogy rád tudjak gondolni!

VÉGE

Előző rész

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here