Tudom, hogy akarsz engem! – 2. rész

Este hétkor kezdtek hazaindulni a buli résztvevői. Vince már előbb is elment volna, de nem tehette, mert gyáván nem akart megfutamodni a kínos helyzet elől.

A sorozat többi részét itt olvashatod

Így kényszeredetten csevegett mindenkivel, ette a habos tortát, amit különben sem kedvelt nagyon, és azon töprengett, hogyan tovább.

 
 

A cég parkolójában feltűnő helyen állt a kocsija, és még feltűnőbb volt a szélvédőjén az a piros valami, amit csak a vak nem vett észre. Közelről már jól látszott, hogy egy mosolygós szív az. Annyira nevetséges és gyerekes volt, hogy felkapta és összegyűrte mérgében. Majdnem kidobta, de aztán máshogy döntött.

Ha ez az egész cirkusz folytatódni fog, akkor nem baj, ha lesz rá tárgyi bizonyítéka, gondolta dühösen. A hazafelé vezető úton ezer forgatókönyv lezajlott a fejében a megoldás érdekében, de csak egyet talált elfogadhatónak. Azzal az emberrel fog beszélni az egészről, akinek a véleménye a legfontosabb neki. Ő valószínűleg meg fogja érteni. Bízott benne, hogy a felesége nem lát bele a történtekbe semmiféle trükközést és hinni fog neki.

Ahogy felhajtott a kocsi feljárón, azonnal tudta, hogy valami gond van. Dani futott elé és azt kiabálta, hogy Buksi rosszul van. Buksi már tizennégy éves volt, valószínűleg haldoklott. Ekkor jelent meg Vera és a karjában hozta a kutyát. Betette a kocsijának ülésére és könnyes szemmel csak annyit kért, hogy Vince maradjon otthon a gyerekkel, amíg ő elviszi az állatorvoshoz.

Ebben a helyzetben nem lehetett munkahelyi dolgokról beszélgetni, ezért a férfi bólintott és próbálta egy gyors öleléssel megnyugtatni feleségét. Vera beletaposott a gázba és olyan sebességgel indult el, hogy Vince ciccentett egyet. Nem volt boldog.
Benn lepakolta laptopját, és készített magának és Daninak egy kakaót. A lánya épp nem volt otthon, péntek lévén a barátnőjénél aludhatott. Ebben volt némi szerencse is, mert így nem láthatta Buksit abban az állapotban, amelybe élete utolsó pillanataiban került. Az ő kedvence volt a családban, ami kölcsönös volt a kutya részéről. Hiába szerették mindannyian, a kutya a nagylányt választotta első pillanattól kezdve. Neki örült a legjobban, ha meglátta. Pedig Vera etette és vitte orvoshoz bármikor.

Dani miután elmesélte borzalmasan nehéz napját, amelyben volt minden a verekedésen és tanuláson túl is, elvonult a szobájába. Vince csak ekkor nézte meg a mailjeit, amelyeket ki nem hagyott volna elalvás előtt. És volt köztük egy, amit nem akart látni.

Viktória megint írt:

“Láttam, ahogy bámultál. Nem tagadhatod, hogy vágysz rám. Tőlem eljátszhatod otthon a jó férjet, de a szemed mást mond. Hidd el, nem fogod megbánni. Olyan kényeztetésben lesz részed, amelyben még nem volt soha. És ígérem, lakat lesz a számon utána. Kis feleséged soha nem fogja megtudni.”

Vince nagyot sóhajtott. Valóban nem adja fel. Volt abban valami hízelgő, hogy ennyire akarta őt egy huszonéves bombázó. Viszont benne volt a levegőben, hogy a csaj eszelős.

Vera másfél óra múlva érkezett haza. Kisírt szemében benne volt a válasz. Buksit el kell altatni, mert szívgyengeségben szenved. Mégse akart egyedül döntést hozni.

Leült a kanapéra és elbőgte magát. Erre Dani is kijött a szobájából. Átkarolta a nyakát, és tekintete csak egy kérdést üzent.

Vera bólintott.

A kutya a szőnyegen feküdt erőtlenül, mind köré gyűltek.

– Holnap reggel kijön az állatorvos. Szóltam Annának, jöjjön haza elköszönni tőle.
Vince magához húzta és megcsókolta a fejét a nő fejét. Buksi mellkasa erőtlenül emelkedett. Olyan bágyadt és szomorú volt a tekintete, mint, aki már felkészült a halálra.
– Vera, édesem, jól döntöttél! Nem hagyhatjuk, hogy tovább szenvedjen – mondta csendesen.

A nő ránézett és nem szólt semmit. Dani visszament a szobájába, mert nagyfiú volt, nem akart sírni apja előtt.

Ekkor Vera egy piros szívet csúsztatott férje elé.
– Ma találtam a postaládában – mondta nyugodt hangon.
A piros szív ugyanolyan volt, mint  a másik a kocsi szélvédőjén, csak ezen két szó is szerepelt: Akarlak, Vince!
A címzett cifrán elkáromkodta magát. És mielőtt bármit is mondott volna, a zsebéből előhúzta, amit ő kapott.
– Itt a párja! – közölte. – Ma találtam a kocsi ablakán.
– Mi a fene történik? – kérdezte Vera sírós hangon.
– El akartam mesélni, de nem voltam benne biztos, hogy ez a legjobb pillanat.
– Erre nincs jó pillanat. Essünk túl rajta.

Vince felkapta a fejét erre a hangra. Úgy hangzott, mintha Vera egy vallomást várt volna tőle. Beismerést arról, hogy vele is megtörtént, ami sok száz nővel.

– Mielőtt ítélkezel, kérlek, bízz bennem! És ne feledd, hogy mióta tart közös életünk! – jegyezte meg kissé élesebb hangon.
– Nem ítélkezem, csak felkészültem a legrosszabbra.
– Nincs legrosszabb. Van némi rossz, de nem az, amire te gondolsz.

Felsóhajtott. Nem volt könnyű elmesélni a semmit. Elejétől fogva reészletezte a történteket. Megmutatta az üzeneteket is. Szemhéján az egyik izom idegesen rángatózott. Pontosan úgy, mint számtalanszor, ha ingerült volt.

– Nem tudom, mit mondjak erre – válaszolta Vera. Érezhetően megkönnyebbült.
– Hiszel nekem? – kérdezte Vince szinte hitetlenkedve. Biztos volt benne, hogy nehezebb dolga lesz, mert a nők nem szokták könnyedén elfogadni az igazságot, még ha az orruk előtt is van.
– Csak nem gondolod, hogy egy ostoba nő üzeneteinek hiszek, amikor te vagy mellettem?
– Istenem! Te fantasztikus vagy! Eddig is tudtam, de most…
– Vince! Aki meg akarja csalni a másikat, az nem így viselkedik! És nem is akar ennyire őszinte lenni. De ha mégis, akkor meg ismerlek téged! Minden rezdülésedről tudom, hogy igaz-e vagy hamis.
– Azért ez elég félelmetesen hangzik – nevette el magát a férj.
– Lehet, de így van. Minden feleség tudja az igazat, legfeljebb csak hallgat.
– Akkor most mit tegyünk? Ha kirúgom, bajba kerülhetek a cégnél, mert hazudhat rólam. Ha nem rúgom ki, akkor meg a nyakamra jár.

Vera elgondolkodott.

– Van egy tervem – mondta percek múlva. – Csaljuk csapdába. És lebuktatjuk.
– Csapdába? Lassan valóban félni kezdek tőled!
– Majd ez a lány fog félni, ha belesétál! Muszáj leállítani, mert veszélyes.
– Hogyan kezdjünk hozzá?
– Elsőként el kell hitetni vele, hogy mégis vonzódsz hozzá.
– Eszemben sincs! Egy szánalmas nőcske.
– Vince! Hagyd ezt abba! Ez lényegtelen. El kell érnünk, hogy kitárulkozzon, és erről bizonyítékot kell gyűjtenünk. Az üzenetek nem elég direktek.
– A nők mindig veszélyesebbek, mint hinnénk
– nevetett Vince és már tudta, hogy a feleségével nyerő párost alkotnak.

Előző rész
Következő rész

fotó: Pinterest

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here