Tudom, magyarázatot vársz. Azt gondolod, megérdemled, mert szeretsz. Kedvesem, a szerelem nem erről szól, és én nem szeretek magyarázkodni. Nem is tudok. Mit mondhatnék neked? Minden szavam bántana és nekem nem célom, hogy fájdítsam a szíved.
Vége lett köztünk, ez már csak ilyen. Ne hidd, hogy érzéketlen vagyok, és nem szorul össze a szívem, ha rád gondolok, és mégis döntenem kellett. Van az a pillanat, amikor mérlegelni kell, és a mérleg mindig jobban billen az egyik oldalra, mint a másikra. Nincs egyenlőség, tudhatod, hiszen évekig billent feléd. Nem vetted észre, mert boldog voltál velem. Mellettem aligha, mert nem lehettem ott. Kettészakadt a szívem ebben az időszakban, mert senkit nem akartam megbántani, mégis megtettem. Gyötört a lelkifurdalás, amikor otthon voltam, de ha veled lehettem, ugyanúgy szenvedtem. Erre azt mondanád, nem látszott rajtam. Való igaz, de felemésztette minden erőm.
Nem tagadom, jó volt együtt. Örömöt adtál és adtam, tudtam veled nevetni, meghallgattál, meghallgattalak. Ezért mindig hálás leszek neked. Még akkor is, ha most gyűlölsz.
Biztos vagyok benne, hogy nem fogsz szeretni életed végéig, ahogy mondod, mert az emberi természet nem olyan. Te a szerelmet szereted, a játékot, a titkot, és elhiteted magaddal, hogy mind e mögött ott vagyok én. Nem hinném, mert többet láttál bennem, mint aki vagyok. Piedesztálra helyeztél, és meg élveztem a rajongásod. Ki ne tenné? Gyarló ember vagyok, fürödtem a szerelmedben. Amikor eljöttem tőled, le kellett mosnom magamról a sok jót, amit rám aggattál, és hazamentem a családomhoz, ahol szintén szerettek, féltettek és vártak. Senki fel nem fogja, hogy a férfi ugyanúgy szenved ebben az állapotban, mint a nő. Majd megtanul együtt élni vele, és a csalás, a hazugság élete minden sejtjébe beleivódik. Azt mondja magának, jó ez így, jár ez nekem, mert sokat dolgozom, rajtam áll vagy bukik a család jóléte, gyerekeim jövője. A férfiból hirtelen megint apa és férj lesz, és elfelejti, milyen jó is volt egy másik szerepet játszani. Sok jelmez van a raktárban, hol ezért nyúlunk, hol azért, és időnként egyik kedvesebb, mint a másik. Aztán az is megkopik, és megint a régi kezd tündökölni.
Nem vigasztallak, nincs is elég merszem hozzá, no meg félreérthető lennék. De tudom, utánam is lesz élet, ahogy nekem is van utánad. Jobb lenne, ha megvetnél engem, vagy utálkoznál, hamarabb fakulnának az emlékek. A közöny segíthetne, de ki vagyok én, hogy tanácsot adjak? Állítod, hogy szeretsz, hogy minden nap ezerszer is gondolsz rám. Én sem vagyok másképp veled, mert akaratlanul is eszembe jutsz, és nem mondom, hogy nem vágyom rád. Mégse engedhetek már többé a késztetésnek, mert ráébredtem, mi a fontos nekem. Semmi, de semmi nem annyira különleges, mint a család. Erre mondhatnád, hogy ez előbb is eszembe juthatott volna. Jogos, mégse így történt. Megbotlottam, tévedtem, nem vagyok tökéletes, de javítani akarok magamon. Ennek ára van. Az ár pedig te vagy.
Felejts el engem, kérlek! Nem adhatok többet magamból. Még ezt a levelet megírom, aztán megpróbálok jobb ember lenni. Ha ezután csalnék, az csak munkának fogják hívni, mert abból hasznunk van. Ha eszembe is jutsz néha, elhessegetem majd, mert régi sebeket nem akarok feltépni. Nem kérem, hogy őrizz meg a gondolataidban! Isten ments! A legjobb lenne, ha jönne valaki, aki maradéktalanul boldoggá tenne, akinél te lennél az első. Megérdemled, mert tele vagy tűzzel, fénnyel, kedvességgel, odaadással. Kár rám pazarolnod, én máshová tartozom. Nem vagyok a te embered, kimondom, hátha úgy keményebben hangzik.
Ne szeress engem tovább, nincs miért. Az illúzió, ami vagyok, gyorsabban eltűnik, ha nem kapaszkodsz bele. Fogadjuk el mindketten, hogy változunk és ezzel a változással számolnunk kell. Biztos vagyok benne, hogy eljön majd az az idő, amikor hálás leszel nekem a döntésemért.
Nevess, szeress továbbra is, és ne pazarold rám az időd!
Köszönöm, amit adtál, amit kaphattam, de zárjuk le, mert mást nem tehetünk.
Kép forrása: Pinterest
