Dobott, lecserélt, elhagyott, megalázott. Fogalmazhatok bárhogy, a tényen nem változtat. Azon sem, hogy nem értem őt. Két évig tökéletesen megvoltunk, és hirtelen azt mondta, legyen vége. Nem vagyok hülye, tudom, hogy egy másik nő miatt. Magamban csak azon fohászkodtam, hogy ne fiatalabb és vékonyabb legyen, bár én magam sem vagyok kövér az ötvennyolc kilómmal.
Negyvenkilenc éves vagyok, ötöt biztos letagadhatnék, de az is lehet, hogy tízet, nem tudom. Persze, hogy az lett, amitől féltem. Fiatalabb, véznább. Váltig állította az a nyomorult, hogy nem, semmilyen nő nincs a képben, de tudtam, hogy hazudik. Nem nézett a szemembe és igyekezett gyorsan lelépni.
Amikor magamhoz tértem, úgy döntöttem, nem hagyom annyiban. Harcolni fogok érte, mert ezért a két évért megéri. Tökéletes volt együtt. Mindenhol. Az ágyban egyek voltunk, a főztömet is imádta, és sokszor mondta, hogy nálam szórakoztatóbb ember nincs. Odaadó voltam és kedves, minden óhaját teljesítettem, erre jött egy ribanc, aki kitúr.
Meglestem őket. Láttam, hogy még a kocsi ajtaját is kinyitja neki, amit nálam sose tett meg. Követtem őket étterembe, aztán amikor bevásároltak, azt is figyeltem a pultok takarásából. Egyszer még virágot is vett neki. Persze vörös rózsát, mi mást, mert az a szerelem jele. Ezt is én mondtam neki, de nekem annyit mondott, ez már régimódi dolog.
Megírtam neki, hogy szeretem, visszavárom, sőt bármire képes vagyok érte. Annyit írt vissza, hogy köszöni, de tovább lépett. Mi az, hogy tovább lépett? Hiszen szeretett engem! Milliószor mondta. Megint megírtam neki, és lassan naponta az lett a legfőbb elfoglaltságom, hogy megosztottam vele, mi történik az életemben nélküle. Láttam, hogy egy idő után már el sem olvassa, vagy úgy tesz. Nem tudom elhinni, hogy a szavaim semmit nem jelentenek neki, hiszen szeretett.
Írtam hozzá verset is. Rólunk szólt, egészen pofás lett, órákon át gondolkodtam a rímeken. Elküldtem neki, de szóra sem méltatott. Később vettem észre, hogy letiltott a messengeren. Na, az fájt. De mivel vannak más lehetőségek, úgy döntöttem, tovább próbálkozom. Meglehet, hogy csak tudni akarja, mennyire vagyok fontos neki. Én képes vagyok a végtelenségig is küzdeni érte, mert szeretem őt. Ha próbára akar tenni, tegyen.
Írtam neki máshová, más formában naponta többször is, hogy tisztában legyen, az érzéseim változatlanok.
Egyik reggel kitaláltam, hogy szív alakú lufikat veszek és elviszem a lakásához. Még hajnalban odamentem, és megvártam, hogy egy lakó beengedjen. A lakásának ajtaja elé helyeztem a tíz gyönyörű, piros lufit. Fantasztikus látványt nyújtottak. Nem hagytam ott semmiféle jelzést, biztos voltam benne, hogy tudni fogja, tőlem jöttek, hiszen ismer. Lufibolond vagyok ezer éve.
Gondolom, meglepődött és nyugtázta magában, hogy a szerelmem végtelen. Ha tetszik neki, ha nem, én szeretem őt.
Amikor megkérdeztem tőle viberen, örül-e és érzi-e a feléje áradó szeretetem, ott is letiltott. Úgy gondolom, csak a nő miatt, előtte akar erősnek mutatkozni, biztosan nem hagyja hidegen az igyekezetem.
Pár nappal később megint elmentem a lakásához és egy rakás papírszívet szórtam a lábtörlőjére és két piros mécsest is meggyújtottam. Nagyon szép volt, igazán romantikus. Ha ezt nem értékeli, akkor semmit sem. Tudnia kell, hogy az én szerelmem erős, kitartó vagyok, és azért, hogy ezzel tisztában legyen, bármeddig elmegyek. Ha kell életem végéig várni fogok rá.
Azt a ribancot viszont valahogy el kellene távolítani a közeléből. Meg kell értetni vele, hogy Erik az enyém és az is marad mindörökre. Neki nem lehet köze hozzá, nem maradhat vele, mert Erik előbb-utóbb rájön, hogy tévedett és visszajön hozzám. Addig is várom szerelmesen.
Egyik este, amikor a tévét néztem, felmerült bennem, hogy írok annak a semmitmondó nőnek. Leültem a konyhaasztalhoz és hosszú oldalakon át meséltem neki, milyen csodálatos pillanatokat éltünk meg Erikkel, és ő soha hasonlóknak részese sem lehet. Még a szerelmeskedéseinket is részleteztem, hadd tudja meg, mennyire szeretett engem ez a pasi.
Mivel heteken át lestem, tudtam, hogy a kertvárosban lakik egy régi kőházban a lányával, aki ritkán van odahaza. Kocsiba szálltam és még aznap éjjel bedobtam a postaládájába a levelet. Gondoltam, ha arra ébred, lesz ideje legondolkodni és lelépni már másnap.
Két nappal később Erik egyedül ült be reggel a kocsijába, ezt jó jelnek vettem. Tehát nem akkora a szerelem, ha van egyáltalán köztük, hogy minden egyes nap együtt aludjanak! Követtem, a tisztítóba tartott, oda, ahová én is vittem a kabátokat meg a paplanokat, amikor együtt éltünk. Ismertem a helyet, kedvesek, precízek.
Kivett pár cuccot, valami szőnyeget is és jó tíz perc múlva jött csak ki. Miután elhajtott, gyorsan bementem én is. Ismertem a tulajt, ezért megkértem, hogy az egyik beadott dzsekinek a zsebébe csúsztasson bele egy levelet. Nem nagyon akart belemenni, azt mondta, ez neki kellemetlen, nem szívesen folyik bele az ilyen dolgokba. Egy ötezres azonban segített megtörni az ellenkezését.
Szerintem ez nagyon kedves és romantikus gesztus. Magam előtt láttam Erik arcát, amint a zsebébe nyúl és megérzi rózsaszín borítékom, amelybe néhány rózsaszirmot is belecsempésztem. Mi ez, ha nem igazi szerelem? Tudni fogja, hogy nincs nő a világon, aki ennyire fogja szeretni, kényeztetni. Ennek kit tudna ellenállni? Az a szánalmas ribanc, aki olyan vékony, mint a piszkafa, ezer százalék, hogy nem tudja ily szerelemmel szeretni. Az is lehet, hogy főzni sem tud, pláne sütni. Azért mennek folyton étterembe, pedig Erik mindig azt mondta, a házi kosztnál nincs jobb a világon, pláne az enyémnél.
Azon töprengek, mit találjak még ki, mert biztosra kell mennem. A nőt le kell söpörnöm a színtérről. Gyűlölöm, és ezt tudnia kell. Viszont ha ez nem érdekli, akkor teszek róla, hogy rosszul érezze magát a bőrében.
Délután, amikor megtaláltam Rex friss ürülékét a kertben, felszedtem és megvártam, hogy besötétedjen, akkor vittem oda a ribanc házához. Szépen kibontottam a zacskót és pontosan a kapuja elé szórtam. Emberes adag nehéz lesz kikerülnie. Egész úton hazafelé elképzeltem az arcát, amint meglátja.
És este tízkor végre felhívott Erik. A hangjának hallatán elolvadtam. Annyit mondott, hogy ha nem fejezem be ezt az egészet, rendőrséghez fog fordulni. Megkérdeztem tőle, hogy a rendőrség már szerelmes nőkkel is foglalkozik? Erre mérges lett és azt felelte, tudom, mire gondol és fogjam már fel, hogy vége van. Nevettem. Biztosan ezt kellett mondania, hisz ott volt a nő mellette, és neki olyan jó szíve van, hogy meg nem bántana senkit. Ezért nem forszíroztam tovább a dolgot, csak annyit mondtam neki, hogy szeretem és várni fogom. Erre kinyomott.
Tuti, hogy a nő miatt. Észre kell vennie, hogy az én szerelmem végtelen.
Másnap reggel csengetésre ébredtem. Két rendőr állt az ajtó előtt és közölték velem, hogy zaklatás miatt feljelentést tettek ellenem. Ha nem állok le, bíróságra kerül az ügy. Mosolyogtam és behívtam őket egy kávéra. Nem fogadták el.
Még később is mosolyt csalt az arcomra a reggeli akció. Erik valóban azt hiszi, hogy a szerelem ismer korlátokat? Azt gondolja, hogy engem megállít az ilyesmi? Soha.
Vissza akarom kapni őt és vissza is fogom, mert mi együvé tartozunk, majd meglátja ezt mindenki, aki eddig nem tudta!
fotó: Pinterest
