Vannak életek, sorsok, amelyeket, ha felülről nézhetnénk és fogadhatnánk rájuk, hogy vajon sikerre vagy kudarcra vannak ítélve, biztosan nyernénk. Marilyn Monroe sorskönyvének lapjai már első pillanattól kezdve reménytelenséggel teliek.
Adva van egy bájos kislány, aki úgy indul neki kalandos életének, hogy nem tudja, ki az apja. Anyja skizofréniája következtében nem tud és nem is akar törődni a lányával.
A természet kárpótlásul, akkor még nem tudni, hogy ez áldás vagy átok-e, felruházza elragadó bájjal, kedvességgel. Nagy szemétség, hogy mindehhez bánatot társít. Így kezdődik egy tragikus élet, amelyben egy gyereket mindenki úgy lökdös, mintha tekebábu lenne. Marilyn képein, amelyből akad bőségesen, sugárzik a szépség és a szexualitás. Olyan gyönyörű mosoly, szempár és alak tekint vissza, amellyel még ma is ritkán találkozunk. Mégis mindegyik fotón megbújik egy szomorú szemű kislány.
Riadt nyugtalansággal tekint a kamerába. A világ legszexisebb nője, akit minden férfi meg akart kapni és sokaknak sikerült is, legbelül sérült lelkű kisgyerek maradt élete végéig.
Egy kislány, akit nevelőszülők sora nevelt, bántalmazott. Ő volt, aki senkinek sem kellett.
Bántották fizikailag is és érzelmileg is. És ha mindez nem lett volna elég, zaklatták, molesztálták szexuálisan. 11 évesen írja le naplójában, hogy megerőszakolta a mostohaapja, aki felfigyelt korán bontakozó nőiességére és szépséges arcára.
Hogy lehetne ezután egy életet sikeressé tenni? Marilyn mindig, mint eszközre gondolt önmagára. Használták és eldobták. Senki nem akarta igazán megtartani, megőrizni és gyémántként ragyogtatni. Ez az élet, amely ilyen keményen indul, egyenesen rohan bele egy korai házasságba. Egy 16 éves lány tele sérülésekkel, elhanyagolt mindennapokkal, szeretetlen évekkel, nem lehet boldog.
Amikor felfedezi egy fotós és az első ominózus, még barnahajú lányról készült sorozat berobban, nem sejti senki, hogy Amerika legszebbjét látják. A megvert, megalázott, szülők nélküli kislány váratlanul az érdeklődés központjába kerül. Mint egy mutogatni való trófea.
Annyira kedves, annyira csodálatos, hogy mindenki őt akarja. A filmvászonra kívánkozik arca, teste. A kamera rajong érte. Legbelül mégis vívódik egy önbizalomhiányos, tökéletességre törekvő, látszatban élő lány, aki soha nem hiszi el, hogy valaki szeretni tudja. Őt csak megszerzik, birtokolják, aztán megelégelik és kidobják. Soha senkinek nem elég jó. Még ha jönne is valaki, aki elfogadná őt testestől-lelkestől, a fiatal nő tenne róla, hogy ne tegye. Szeszélyes, elviselhetetlenül hisztis, s hiába kopogtat nála a siker, nem engedi be.
Toporzékol, ha egy kép, egy felvétel nem olyan, amilyennek ő szeretné. Természetesen egy sem lehet olyan, csak félig-meddig, mert nem szereti önmagát. Soha nem lehet a saját tükrében csodálatos. Az a gyerek, aki nem kellett az anyjának, aki csak ideig-óráig tölti vele a napjait, nem tudja a későbbiekben sem elhinni, hogy értékes.
Azonnal beskatulyázza a filmvilág. A buta szőke kalitkájából nem lehet kitörni. Talán ő maga sem akar, mert védelemnek jó. Senki nem láthatja a fájdalmat, ami belül felőrli, és mély depresszióba sodorja. Gyógyszerfüggő lesz, iszik és hagyja, hogy a férfiak kedvüket töltsék vele, miközben kevesen tudják szeretni.
Rövid élete során mindig csak a biztonságot, a nyugalmat keresi. Mégis csak a felhajtás és a szenzáció élteti. Gyereke sem születhetik, mert sorra elvetél, amelyben megéli, hogy nőként nem tökéletes a teste, pedig mindenki ezt várja el tőle. Egyetlen nyugalmas időszak van életében. Amikor Arthur Miller felesége lesz. Kezdetben mindenkit meglep ez a furcsa szerelem. Amerika elismert írója meghódítja Amerika szexszimbólumát.
Természetesen előbb-utóbb ebben a házasságban is káoszossá válik minden, ahogy addig Marilyn életében. Csak átmeneti a megnyugvás. A belső kisördög nem engedi meg, hogy elfeledje a hiányt, amit a gyerekkori szeretet nemléte okoz.
Mintha Marilyn örök kislány maradna. Jöhet bárki, fotózhatják százan százféleképpen, kaphat fontos szerepeket, nem tud élni velük. Nincs meg benne az örömre való képesség. És ezt sokan tudják körülötte. Mégsem segít neki igazán senki. Mert ő egy mutatós nő bőrébe bújtatott tárgy, aki megbízhatatlan, szeretetéhes és elriaszt mindenkit a kapaszkodása.
36 év. Nagyon kevés. Mégis, ha arra gondolunk, hogy a földi létben ez a pokol volt, akkor végtelennek tűnik. És egy augusztusi napon, 1962-ben elmegy egy nő, aki boldogtalanságra kódolva érkezett e világra.
Talán máshol, máshogyan megnyugvásra talált.
fotó: Pinterest
