A szülői semmi volt ahhoz az izgalomhoz képest, amellyel leültetem Noémit, és elmondom neki, hogy újdonsült barátunk kilép az életünkből, de csak átmenetileg. Azt várom, hogy dacosan odaszól valamit, vagy épp hisztirohamot kap, de hatalmasat tévedek. Az én okos lányom meglepően éretten fogadja a dolgot.
– Apa, mi az a külföld? – kérdezi, miközben rongybabáját táncoltatja általam ismeretlen muzsikára.
– Egy másik ország, ahol emberek élnek, de más nyelven beszélnek.
– Ott is vannak kislányok és apukák?
– Persze, mindenhol.
– Szerinted, lesz ott olyan kedves is, mint mi?
Ezen nevetni kezdek.
– Nem hinném! Mi vagyunk a legcukibb apa-lánya páros – mondom, miközben az arcát nézem. Egészen megnyugszik válaszom hallatán.
– Akkor meg nincs baj…Mi várunk rá – jegyzi meg, miközben a baba fejen állva lépeget a fotel szélén, annyira belejött a mulatásba.
– Ebben igazad van. Mi nagyon jó fejek leszünk.
Noémi hosszan bámul rám, biztos vagyok benne, hogy azt fürkészi, igazat mondok-e.
– Apa! – fordul felém, miközben elengedi a babát. Látszik rajta, hogy komolyan megfontolta a kérdést. – Ugye, Nelli nem hal meg?
Hirtelen elsápadok. Szegény drágám, azt hiszi, hogy nem merem elmondani neki az igazságot!
– Nem, szívem. Nelli dolgozni és tanulni megy. Erre vágyott és ennek örülnünk kell.
– Akkor én örülök! – közli megnyugodva.
Miután lefektetem, megbeszéljük, hogy reggel válthat néhány szót Nellivel. Tudom, hogy ez nagyon fontos neki. Elalszik és én megkönnyebbülök. Egy finom törés gyógyulni látszik kislányom lelkében. Nem hal meg mindenki, ha kilép az életünkből. És valóban tarthatjuk a kapcsolatot, ha akarjuk. Próbálom magamat is meggyőzni, és nem szomorkodni, mert elveszítünk egy különleges embert, még ha csak egy évre is.
Talán a sors ezt jól rendezte el. Tényleg kell ennyi idő, hogy megértsem, senki nem helyettesítheti a feleségem, ám ez így van jól. Ha meg később kialakul köztünk valami, akkor legalább megnyugodva, letisztultabb érzésekkel vághatunk neki. Egyikünket se nyomasztja majd a kérdés, hogy pusztán a vágy dolgozott-e bennünk vagy, hogy elkapkodtuk-e csak azért, hogy ne legyünk magányosak.
Én is rendbe teszem az életem, talpra állok egészen. Igyekszem elfogadni, hogy ezt a sorsot írták meg nekem, vagy én magamnak. Ettől a gondolattól felvidulok. Hosszú idő óta először alszom forgolódás nélkül. Azt álmodom, hogy egy végtelen réten üldögélek, tavasz van, és hirtelen meglátok egy hatalmas pillangót, ami közeledik, lánnyá változik, majd a nevemen szólít. Nem hasonlít Danira, de tudom, hogy mégis ő az. Azt suttogja, szeret lepke lenni, és alig várja, hogy tenyeremre szállhasson. Ekkor kinyitom a markom, de nem érzek semmit. Egy illat kúszik az orromba, pontosan azé, amit a feleségem használt évek óta. Lágy, édeskés, és ahogy beszippantom, felébredek.
Már hajnal van, és hónapok óta először boldognak érzem magam. Élünk, itt vagyunk, és túléltük a legrosszabbat. Most már csak jobb jöhet.
Jobb apa lett belőlem az elmúlt hónapok alatt, köszönve a kislányomnak, aki Dani vonásait örökölte. Az élet mégse annyira kegyetlen, mint hittem. Mihelyt magamhoz térek teljesen, keltegetni kezdem a ház apró úrnőjét. Puha arcán még elbabrál az álom. Aztán kinyitja a szemét, elmosolyodik és közli:
– Képzeld, csodaszépet álmodtam!
– Elmeséled, miközben teát csinálok neked?
– Lehet habos kakaó? – kacsint huncutul. – Pillecukorral.
– Rendben, de nem akarom, hogy gurulj a sok édességtől. Na, halljam, mit álmodtál?
– Álmomban találkoztam anyával, de nem fogod elhinni! Pillangó volt, és tudott beszélni.
Legszívesebben elsírnám magam e szavak hallatán. Nem a bánattól. Már biztosan tudom, hogy van túlvilág, és onnan üzent nekünk a világ legcsodálatosabb nője. Ettől jó kedvem kerekedik, és a kakaót alaposan megszórom parányi pillecukorral.
– Elhiszem! Anya gyönyörű helyen van, és azt üzeni nekünk, hogy legyünk boldogok, nem gondolod?
– De! És mi azok leszünk, ugye apa? – pillant rám barna kakaóbajusszal az ágy melegében.
Kinn megszólal a közeli templom harangja. Hét múlt, egy újabb nap kezdődik. Egy olyan nap, amikor mi ketten a világ szomorúsága ellen megyünk, és győzni is fogunk. Noémira nevetek, és boldog vagyok.
Vége
+ Bónusz: Kicsivel több, mint egy éve múlva…
Kép forrása: Pinterest
