A napokban lett 90 éves Brigitte Bardot. Néztem a képét, és azt gondoltam, mit érezhet egy olyan nő, aki milliók vágya volt egykor, aki valódi szexszimbólumként tündökölt a filmvásznon, most pedig öreg, fáradt és ráncos. Aztán rájöttem, hogy biztosan nem bánatot vagy keserűséget. Egyszer azt nyilatkozta, hogy végtelenül távol van tőle az a nő, akiért oly sok férfi rajongott. Mondjuk ki, a nők is, mert azt a tiszta, ártatlan, finom arcot nemcsak irigyelték, csodálták is. A cikk, amely megemlítette, pontosan úgy hozta le, ahogy mostanában a tucatjával megjelenők: Fel se ismernéd a valamikori bálványt vagy Felismerhetetlenné vált az egykori sztár, aki milliók kedvence volt. Igen, azzá vált, mert az idő nem áll meg. Vajon miért hiszi az egyszerű ember, hogy rajongott énekesei, színészei nem változnak, nem változhatnak? Mit kellene tenniük ahhoz, hogy megállítsák az időt? Szomorú próbálkozás.
A filmipar nyomása így is óriási, és azok, akik nem bírják el az idő múlását, kés alá fekszenek és hol jól, hol meg elrontott plasztikai műtétek sorával kénytelenek tovább élni. Nézzük csak meg Mickey Rourke-ot vagy Meg Ryant, akik elrettentő példák lehetnek, de Renée Zellweger is elveszítette báját, ahogy Charlize Theron is. Talán nem ráncosak, de arcuk megváltozott, tekintetük nem azt sugallja, amit régen, de úgy érezték, nincs más választásuk. Egyetlen módon figyelnek csak rájuk: ha fiatalok maradnak. Ez egyszerűen lehetetlen. Mindenki tudja és senkit nem érdekel, hogy a fiatalság nem maradhat meg.
A 21. század erőszakos és követelőző világában meg kell maradnia, és ha ez nem következik be, mehet az ember a süllyesztőbe. Az öregek nem kellenek, a tapasztalataik keveset érnek. Egyre gyakrabban látjuk a munkahelyeken, és nem a divatszakmában feltétlenül vagy a moziban, hogy az előnyös külső akkor elegendő, ha fiatalsággal párosul. Aki öreg, álljon félre, és adjon utat a következő nemzedéknek! Vajon így volt ez mindig? Természetesen tudni kell, mikor jár le az időnk, mikor lenne ideje pihenni és élvezni az életet, de sokaknak ez nem megy. Akarva akaratlanul benne maradnak a sodrásban, mert a munka élteti őket, vagy nem jönnek ki a nyugdíjukból, vagy a pozíciójukat nem bírják kiengedni a kezük közül. Mégis mások, mint az újak, és nagyon keveseknek sikerül megtartani a tekintélyt, amit addig elértek. A férfiak szerencsésebbek e téren, mert náluk egy fokkal elnézőbbek vagyunk.
Muszáj ma mindenkinek fiatalnak maradni? A kérdés nem prózai, hanem létfontosságú. Egy álláshirdetésre 98%-ban azt veszik fel, aki csinosabb, mutatósabb. A világ kezdete óta etetik az emberek a szemüket a Széppel, és ez nem is lenne baj, hiszen többek között erről szólnak a művészetek. Erre vágyunk a szürke és unalmas hétköznapok után. De ma már ez nem elég. Azt szeretnénk, ha csakis fiatal, üde és kívánatos emberek vennének körül bennünket, és gyakran szóljuk le azokat, akik hagyják, hogy a kor elmenjen felettük, netán megálljon.
Miért nincs ma szükség azokra, akik bizonyítottak, akik letettek valamit az asztalra? A gazdasági helyzet nem engedi meg és nem támasztja alá az olyan igényeket, amelyek azt sugallják, hogy folyton cserélni kell az állományt. Ebben az átmeneti korszakban a régebbi generációk szenvednek a legtöbbet, mert még bennük vannak a régi értékek, megszokások, és teszik a dolgukat úgy, hogy nem élnek semmiféle internetes fórumon, nem reklámozzák magukat, bízva abban, hogy észreveszik a munkájukat. Sajnos, egyre kevésbé.
Azt viszont valószínűleg nem szeretnénk látni, hogy TikTok videót csinál egy buszsofőr vezetés közben, vagy épp úgy műt az orvos, hogy rebegteti a műszempilláit és mosolyog a maszk alatt. Vannak szakmák és helyzetek, amelyek nem kívánkoznak külső platformokra, így senkit nem érdekelnek, de ha egy bolti eladó fáradt, morcos, biztosan szóvá teszi a vásárló, aki soha nem rosszkedvű és mindig a topon van.
Rossz irányba halad ez a világ… Sokan tudják, érzik, de a folyamat megállíthatatlan. Jajgatnak a régiek, hiszen láttak jobb világot, és gúnyolódnak a fiatalok, akiknek a mai élet természetes, hiszen beleszülettek.
Fiatalnak kell lenni és maradni mindenáron. Szépnek meg okvetlenül. Ez a követelmény, mert ha nem teszed, nem lesz munkád, nem érdekelsz senkit, és legfőképp nem lesz pénzed.
Ennek következménye az is, hogy az idősödő férfiak egyre fiatalabb nőket vesznek feleségül, bár ez se újdonság, csak megint a jelenség szaporodott el. Minden celebnek kötelező legalább húsz évvel fiatalabbal mutatkoznia, hogy elismerést és irigységet csikarjon ki. Mindezek függvényében a rendes családapák, sörhas és elhanyagoltság ide vagy oda, semmi mást nem akarnak, csak náluk lényegesen mutatósabb és ifjabb hölgyeket. Felborult a párkeresés módja is, és aki abban reménykedik, hogy korban hozzáillőt talál, meg fog lepődni. Nézzünk szét! Hány negyvenes és ötvenes férfi kapaszkodik nála fiatalabb nőbe, a nők esetében is ugyanez igaz, csak más okokból kifolyólag. Ha egy nő fiatalabb srácot keres, valószínűleg tele van élettel, élvezi, hogy még kívánatos, de számol azzal, hogy a kora előbb-utóbb nem lesz a hasznára. Ha idősebb párban gondolkodna, akkor a negyven-ötvenes nő a hatvanas és hetvenes férfiak kedvence lehet csak. Kivételt képeznek azok, akik megmaradtak a házasságban és szeretik, tisztelik egymást.
Fiatalnak lenni jó. Nemcsak azért, mert nem sajognak az ízületek vagy fáj bármink. A remény miatt, hogy még sok dolog várhat ránk. De minden nappal öregszünk, és ebbe nem szabadna belehalni, ahogy jó lenne, nem hibáztatni senkit azért, amin nem tud változtatni.
Jó lenne békén hagyni már egymás külsejét, mert a bajban, vagy ha gondunk van, soha nem azt nézzük, hogy elég jóképű-e a szakács, aki elrontotta az ételünket, vagy aki a vécét jött tisztítani, cirkót szerelni, hasonlít-e Brad Pittre. A trutyi ömlik, a baj árad, és bennünket cseppet se izgat, hogy hány éves, csak jó szakember legyen. Vagy nincs igazam? A könnyed sorozatok dögös kertészei meg maradjanak meg csak ott, ahol vannak, úgy talán könnyebben ácsingózunk utánuk, hisz magunk se vagyunk kertvárosi feleségek talpig Gucciban.
Kép forrása: Pinterest
