A rajongók világszerte számolták a napokat, hisz június végére ígérte a Netflix a Nyerd meg az életed 3. évadát. Az utolsó(?) hat rész elemi erővel robbant be, és valószínűleg sokan le is darálták pillanatok alatt.
Ez a sorozat nemcsak szórakoztat, hanem el is gondolkodtat. Nem kínál feloldozást, és olyan kérdéseket hagy maga után, amelyektől nem érezzük jobban magunkat. Könyörtelen őszinteséggel mutatja be, kik és mik vagyunk, hogy mindannyiunk számára a legfontosabb a pénz. Majdnem mindannyiunk…
A Squid Game (magyarul: Nyerd meg az életed) nemcsak a Netflix legnézettebb sorozata, hanem döbbenetes és kegyetlen tükör, amit a mai társadalom elé tart. Megmutatja, mire képes az ember, legyen az szelíd, kétségbeesett vagy épp egykedvű, ha a túlélésről és a pénzről van szó. Brutalitása nem pusztán fizikai, a véres jelenetek szinte gyomorszájon vágnak bennünket minden egyes percben, hanem az, ahogy morálisan szétrombolja a jóba vetett hitünket. Ki mire képes a pénzért? Számít-e más, ha az élet a tét? Nagyon mélyen vájkál a gonoszságban, és rátelepszik a néző lelkére.
Nincs benne igazi hős, bár egy ideig azt hisszük. Látunk bőven emberi tragédiákat és azt mondjuk, én nem, nem tenném, én más lennék. De van annál alattomosabb, amikor egy életre-halálra menő játékban dönteni kell, hogy gyilkos akarsz lenni vagy menekülő vad? Mondhatnánk, hogy egyik se, de az is választás, mert a játék időkorlátos. A nem választás egyenlő a halállal.
A harmadik évad nem kíméli a nézőt, aki azt se tudja, mikor ne sírjon, mert minden jelenet szíven üti, kiabálna, hogy tedd, ne tedd és már potyognak is a könnyei. Olyan pszichés pontokra tapint rá, amelyeket nem szívesen vállalunk. Bebizonyítja, hogy egy játék sose játék, ha a tét mindent felülír.
A 456-os versenyzőn túl, akiben végig bízhatunk, tudjuk, hogy senki nem tökéletes, sem a szigeten, ahol a „játék” zajlik, sem azon túl. Ő sem. Rajta és társain kívül tanúi lehetünk annak is, hogy a milliomos VIP-k milyen kellemesen elszórakoznak azon, hogy szemük láttára gyilkolnak az arctalan katonák, hogy mennyire szenvednek a játékosok, és hogy fokozzák az izgalmat, bevonnak egy újszülöttet, aki ártatlan, mégis bűnrészes lesz. A „szórakozást” irányító Frontember (aki maga is játékos volt egykor) szenvtelensége is ritkán inog meg, de láthatjuk, hogy maradt még benne valami emberi.
Csak azok üljenek le megnézni, akik képesek elviselni a nagy mennyiségű vér látványát, a fájdalmat, és akik el tudják fogadni, hogy az emberi elme romlott, de szerencsére akadnak kivételek.
Nehéz sorozat. Vékony határon egyensúlyoz a civilizált társadalom és az ösztönös túlélés. Csak tegyünk fel magunknak egy kérdést: képesek lennénk megölni a szüleinket vagy a gyerekünket, hogy megmentsünk másokat vagy magunkat? Ne feledjük, a döntés a fotelben más, mint abban a helyzetben, amiben benne vagyunk épp, és élve kell kikerülnünk belőle. Nem feltétlenül a pénz miatt.
A másik tény, ami film írójának bravúrja, hogy minden játék előtt „demokratikus” szavazásra kényszeríti a játékosokat. Megállhatnak, vihetik a meglévő pénzt, ha akarják, de folytathatják is, mert a kiesettek után nő a pénzösszeg. És azt hinnénk, az emberek józanul menekülésre fognák, hiszen látják, hogy mi történik másokkal… Nem és nem.
A sorozat mindezek mellett megrázó, felkavaró és pokolian fordulatos. Jó szórakozást a bátraknak!
Kép forrása: Pinterest
