A film a napokban került a mozikba, és minden bizonnyal nem lesz a tömegkultúra része, nehéz alkotás. Olivier Guez azonos című regényéből adaptálták, nagyjából 135 perc.
A történet Josef Mengele életének a II. világháború utáni szakaszára koncentrál. Auschwitz szörnyeteg orvosa Argentínába menekül és különböző álneveken folyamatosan küzd a felelősségre vonás félelmével. Mondhatnánk, hogy a lelkiismeretével, de ez nem igaz. Mengele meggyőződéses náci, aki úgy hiszi, amit tett, az az emberiség javát szolgálta.
Ez a film nem akciófilm, hanem az orvos karakterére koncentrál. A rendező, Kirill Serebrennikov a halál angyalának nevezett orvos elméjére fókuszál, nem akarja felmenteni, nem gyárt kliséket és nem idealizál. Az orvos élete utolsó pillanatáig az marad, aki volt: a Gonosz.
Különböző idősíkokon át ugrálva ismerjük meg életét, láthatjuk azt a rideg családi légkört, amelyben felnőtt, az apját, aki csak követelés nyelvén tudott szeretni. Döbbenetes az is, hogy mennyien segítik eltűnését az évek során. Tíz évvel a háború befejezése után is virágzik a náci ideológia, azok, akik rajta kívül szörnyű bűnöket követtek el, kellemesen iszogatnak, beolvadva éldegélnek a világban, és koccintva kicsinylik le a táborokban elhunytak számát. Szerintük csak 65 ezren haltak be a gázkamrákban, miközben a valóság hatmillió. Hatvanötezer nő, férfi, gyerek, csecsemő nekik nem tétel, annyi belefér a gondolkodásmódjukba.
A rendező nagy profizmussal mutatja be a belső világukat, bár amikor egy történelmi bűnösről készül film, a nézők között előfordulnak olyanok, akik megszánják. Mengelében nincs sok szánandó. Egykoron mosolyogva válogatta ki a vagonokban érkező testi fogyatékkal élőket, akiken kísérletezett, nem beszélve az ikrekről, akiket összehasonlítva válogatott kínzásoknak tette ki őket. A gonoszság természetét ábrázolni sosem könnyű, de a rendező nem egyszerűsít. Intenzív módon tárja elénk, de nemcsak sokkot okoz, hanem mélyen elgondolkodtat.
A film fekete-fehér, nyomasztó visszaemlékezéseket is tartalmaz Auschwitzról, de vannak benne színes részek is, különösen akkor, amikor néha felvetődik a nézőben, hogy Josef Mengele valaha ember volt, aki netán szeretett is valakit.
Megrázók azok a képsorok is, ahol megjelenik a fia, aki új nevet vett fel, és felelősségre vonja. Egy srác, aki tudni akarja, vajon apja valóban elkövette azokat a bűnöket, amikkel vádolják. Kezdetben Mengele, aki nem hajlik, inkább törik, nem válaszol egyenesen, de amikor végül megmagyarázza, miért is tette, szinte a hangja is visszafiatalodik. Rolf nem bírja elviselni a tudatot, és vele azt a rettegést, amely áthatja: vajon benne mennyi van egy ilyen ember tulajdonságaiból?
A sors fintora, hogy Mengele egész hátralévő életében olyanok között kénytelen élni, akiket megvet, lenéz, akik bőre sötét, akiket ő ostobának és alantasabbnak tart. Brazília, Argentína, Paraguay népe számára szintén azok közé tartozik, akiket állatoknak gondol. Ahogy egykoron a zsidókat és a romákat.
A filmben magyar szó is elhangzik, hiszen egy ideig egy menekült magyar családdal él egy farmon, ahol a férj tudja, ki ő, az asszonyt viszont nem érdekli, csak a haszon, amelyet húz belőle. Az orvos felsőbbrendű kirohanása, amellyel becsmérli őket, kimondva, hogy a magyarok se értékesek, szintén megmutatja, hogy a náci ideológia, ha győzedelmeskedett volna, nem kímélt volna előbb-utóbb senkit.
Mengele félelemben és rettegésben halt meg. A Moszad nem érte el, de nem is igen akarta, nem akkora hal volt nekik, mint pl. Eichmann.
Az orvos végül szélütés éri fürdés közben az óceánban. Álnéven helyezik sírba, és családja gondosan eltagadja, hogy már nem él. Évekkel később DNS-sel bizonyítják, hogy a Wolfgang Gerhard néven eltemetett férfi nem más, mint akinek parancsára mintegy négyszázezer foglyot gázosítottak el, többségük magyar zsidó volt. Hasonló volt az eljárás a táborok felszámolásakor is: amikor 1944 nyarán a cigánytábort megszüntették, Mengele mintegy 1400 személyt küldött át Buchenwaldba és körülbelül kétszer ennyit a gázkamrába. A mintegy 1500 ikerpárból csak 200 élte túl a kísérleteit.
A film feliratos, és többek között a Cirko-gejzír és a Bem mozi repertoárjában is szerepel a fővárosban.
Kép forrása: Internet
