– A rohadt ribanc.
Carmelita ezt a mondatot hajtogatta angolul és olaszul felváltva. Selma összeroskadva ült a fotelben, egyik kezében teával a másikban egy borostyánszínű itallal; amiről azt sem tudta, micsoda. Mindkettőt Carmelita nyomta a kezébe, mialatt szitkokat szórt Luca feleségére.
Mivel a megszégyenítő jelenet után azonnal összepakolt és taxit hívott, nem jutott eszébe más, mint Carmelita.
– Te jó ég, Luca tényleg nős? – motyogta maga elé.
– Nem – vágta rá Carmelita. – Vagyis nem egészen.
Selma sírós hangon felröhögött.
– Hogyan lehet nem egészen nősnek lenni? És ti mind tudtátok, mindenki hagyta, hogy hülyét csináljak magamból egy nős pasas házában. Milyen emberek vagytok ti?
Selma letette a teát, lehúzta a dupla felest, de az ízéből sem tudta megállapítani, mi az, mindenesetre legalább méregerős volt.
Felállt, egyszeriben nem tartotta jó ötletnek, hogy Luca legjobb barátjánál maradjon.
– Félreérted, mi nem tekintünk Lucára nős pasasként. Ez senkiben sem merült fel, mivel az a ribanc már két éve visszament Amerikába. Igen, lehet, hogy papíron még nem váltak el, de mit számít az?
– Mit számít? – kiáltott fel Selma. – Hát sokat számít, főleg, hogy nekem Luca elfelejtette említeni.
Selma visszarogyott a fotelbe, Carmelita pedig fel-alá járkált a lakásban, valamit folyton odébb tett vagy felvett, hogy lekösse a kezét.
– Az a nő olyan, mint a pestis. Egy parazita, aki tönkreteszi a gazdatestet, amely táplálja. Luca jól menő import céget működtetett Amerikában, amíg ott élt, de Mandy tönkretette anyagilag és emberileg is.
– Micsoda? Luca Amerikában élt?
Selma sikítani tudott volna tehetetlen dühében. Órákat, éjszakákat csevegett át a férfival az elmúlt hetekben, mégis úgy érezte, semmit sem tudott meg róla.
– Azt hittem, tudod, mégis miről beszélgettetek ti? – morogta Carmelita.
– Én azt gondoltam mindenről – csattant fel Selma. – De ezek szerint csak én voltam őszinte, ő meg csupán mismásolt a gyermekkori horgászsztorikkal és a csínytevésekkel, amikkel Florát bosszantotta.
Carmelita épp a könyvespolcot rendezgette, de azért folytatta:
– Mandy akkor vetette ki rá a hálóját, amikor már jól ment a vállalkozása, pedig az egyetemen ismerték meg egymást, de akkor Luca még csak egy csóró, külföldi diák volt. Két évvel a házasságkötésük után haza kellett költözniük, mert tragikus gyorsasággal, egymás után meghaltak Luca szülei.
– Róluk sem mesélt semmit – súgta maga elé Selma. Reszketve ült a fotelben, a földet bámulta, és úgy érezte, egy idegen emberről beszél neki Carmelita.
– Mandy utálta Olaszországot, a vidéket meg pláne. Luca csontsoványra fogyott a gyásztól, a csőd szélén álló farm terhétől, és a felesége mérhetetlenül gonosz viselkedésétől. Azzal bosszantotta Lucát, hogy vegán lett, amint a farmra költözött. Nem felelt meg neki senki és semmi, minden USA-ban szerzett pénzük ráment a farm megmentésére, de Mandy többet költött, mint valaha. Az a nő egy szociopata, hidd el nekem. Luca próbált mindent összetartani, de amikor a felesége összes hitelkártyáját befagyasztatta, hogy ne vigye őket csődbe, az a ribanc tört-zúzott, majd megpróbálta megmérgezni az állatállományt. Szerencsére apám rájött, és csak tíz bivaly pusztult el, de abban a helyzetben így is jelentős kárt okozott.
Carmelita elhallgatott, Selma meg hányingerrel küzdött. Szánalom és harag felváltva sorjázott végig a lelkében.
– Luca ezek után kidobta, de akkorra egy emberi roncs volt. Szerintem mélységesen szégyelli, hogy ilyen mélyre süllyedt Mandy hálójában, de Selma, ő belül egy rettenetesen sérült kisfiú. A szeretetért és a figyelemért bármit képes lenne odaadni magából. Sergio halálát sosem dolgozta fel, ahogy a szülei viselkedését sem.
Selma arcán versenyt futva robogtak a könnycseppek. Egy másik dimenzióba került, a régi élete már bezárult mögötte, amit új iránynak hitt, pedig nem is létezett. De már mindent tudni akart.
– Ki az a Sergio?
Carmelita szeméből együttérzés sugárzott, amit Selma gyűlölt. Végtelenül naivnak és ostobának érezte magát tőle. Kész volt mindent feladni egy férfiért, akiről gyakorlatilag semmit sem tudott.
– Sergio Luca három évvel fiatalabb öccse, egy autóbalesetben halt meg tizenhét évesen.
Selma a szája elé kapta a kezét. Neki sosem született testvére, elképzelni sem tudta, mekkora csapás lehetett egy ekkora tragédia a családra nézve.
Carmelita végre abbahagyta a pakolást, leült az újságíróval szemben, és halkan hozzátette:
– Luca vezette az autót.
Folytatás következik…
Fotó: a szerző sajátja
