Alkalomhoz a forma… szól a régi szlogen, ami igaz a cipőkre is. A strandpapucs, gumiszandál és virágos műanyag csizma alkalmát még nem teremtették meg.
Ha szúr, nyom, izzad, kilóg… engedd el! Okos enged, a szamár meg vízhólyagos lesz. Vannak csukák, amelyeket egyszerűen ott kell hagynod a polcon.
Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra! A cipő és a pasi között egy közös pont biztos van: ha olyan jó bőr, hogy azonnal beleszeretsz, ne hagyd veszni – más is szemet vethet rá, és mire döntesz, már bottal ütheted a nyomát!
“Egyszer élünk: vedd meg azt a cipőt!” Örök igazság. Kivéve, ha még nem fizetted be az áram számlát, mert akkor először azt rendezd – sötétben nem tudsz gyönyörködni az új topánodban!
Más cipőjét ne kívánd! Ha ugyanazt megveszed, még nem biztos, hogy járni is ugyanolyan kecsesen fogsz benne. És nincs cikibb egy láma-járással vonuló utánzatnál!
Mindenkinek van egy olyan cipője, amelyben csak ülni lehet. Mondom: egy. Teljesen felesleges három pár tizenegy centis sarkú lábbelit parkoltatni a gardróbban, és várni a következő barátnőd esküvőjét…
A balerina cipő minden nőnek jól áll – kisiskolás korában.
