Amikor Erika felhívta, és annyit mondott, átmenne hozzá pár szóra, már tudta, hogy valami történt. Olyasmi, ami nem tartozik nagy négyesükre, viszont meg akarja osztani vele. Talán válnak, vagy Panniékkal kapcsolatban akar mesélni valamit? Nem volt régi ismeretség az övék, amolyan játszóteres. Négy hasonló korú anyuka találkozott, és vitatta meg cseperedő gyereke minden rezdülését, meg az aktuális Avon katalógus újdonságait. Ennyi volt tulajdonképpen.
Mivel minden délután együtt voltak, a fél év sokkal többnek tűnt, főleg azután, miután az anyós és a férjek témaköre is előkerült. Négy család, mindegyikben első gyerek, és mindegyik tökéletes. Sokat nevettek együtt, míg Éva kisírt szemmel nem érkezett egyik nap. Annyit árult el, hogy anyósa nem száll le róla, és folyamatosan mószerolja a fiánál, pedig ő igyekszik mindenben megfelelni. A témát nem feszegették tovább, mert Éva kérte, hogy ne analizálják, épp azért jött ki hozzájuk, hogy nyugta legyen. A másik három összenézett, és egy gondolat futott át a fejükön: na, majd akkor, ha a sértett nem lesz köztük. Később Panninak is volt pár rossz hete, a férje elutazott, nem hívta minden nap este és reggel az időeltolódásra hivatkozva.
A nagy négyes úgy-ahogy tartotta benne a lelket, de a másik háromnak az a gondolat adott megnyugvást, hogy nem velük történik. Erika volt a legszebb négyük közül. Selymes fekete hajával, karcsú derekával egy valódi modellre hasonlított. Mégis ő volt a legvisszafogottabb. Pannit minden oldalon kipárnázta a természet, főleg mellben, amire ő nagyon büszke volt, pedig már-már ijesztő méreteket öltött. Viszont mindig jókedvű volt, sütött-főzött, és csak egyetlen dolog bántotta, a heti egyszeri szex vasárnaponként. Programozott szeretkezés volt, délelőtt, amikor a fiuk aludt, meg is történt, ha akarta, ha nem. Általában akarta, mert vágyott a meghittségre, aztán keserűen csalódott, mert hiába tartott húsz percig, férje nem elégítette ki. Amikor szóvá tette, a férfi nem értette, mit akar valójában. Ötvenen túl volt, ezt akkor is tudta Panni, amikor elvette őt, és nem is kecsegtette vad szexuális élmények ígéretével, mert nem ez volt életében a prioritás. Mivel a lány elmúlt harminc, nem akart már tovább várni, hozzáment, gondolva, minden változik, talán ez is. Tévedett. A szent vasárnap megmaradt fiuk születése után is.
Ám a játszótéri sokadalomban nem panaszkodtak folyton-folyvást, hiszen ott volt a négy csodálatos gyerek, három kislány és egy fiú. Mindegyik tökéletes volt a maga nemében, és az anyukák nem győzték mesélni, hogy melyikük mire képes az idő előrehaladtával. Titkos verseny folyt a bilizés körül, aztán az első mondatok kimondásánál, majd a viselkedés terén. Helga nem érezte magát mindig fényesen, mert bár az ő kislánya is csodálatos volt, ezt a versenyistálló szellemet rühellte. Viszont, ha nem lettek volna a lányok, magányosan üldögélt volna a homokozó szélén. Anyja távol élt tőle, anyósa meg nem törődött az unokájával. Meg is mondta, hogy nem tud mit kezdeni egy lánnyal, neki két fia van. Ezeket a mondatokat sose felejtette el neki, és bár mindketten megjátszották, hogy kedvelik egymást, Helga legszívesebben odamondogatott volna neki.
Így azonban maradt a csapat, és nem tűnt tragikusnak a vetélkedés, ha az ember nem folyt bele. A kicsik remekül elvoltak, más meg aligha számított. Amikor este hazaért a férje, lelkendezve pletykázta neki a napi híreket. Feri mosolygott, de gondolatban mindig máshol járt. Alig várta, hogy pihenésképpen játszhasson a gépen vagy a telefonján. Helga érezte, hogy eltávolodtak egymástól lányuk születése után, de nem törődött vele. Ott volt neki az a gyönyörű, ragaszkodó kislány, akinek rajongása betöltötte egész szívét. Teljes szimbiózisban élt vele. Időnként felismerte magában, hogy szinte megszűnt benne a nő, nem vágyik semmiféle testiségre. Előtte se élvezte a szeretkezést, fájt neki, de kötelességből teljesített. Öröme sose volt benne, ezt viszont a férje észre se vette. Ha guminő lett volna, akkor se bánt volna vele másképp, csak azzal lett volna elfoglalva, van-e vasalt inge és meleg vacsorája.
Egyszer azonban meglepte őt, amikor jött haza a munkából. Amikor leszállt a troliról, a kocsi épp szervizben volt már egy hete, átvágott a lakótelepen és a játszótér felé vette az irányt. Magas volt, kellemes mosolyú, és gyönyörű nyári zakójában, remek farmerjában kifejezetten jól nézett ki. Fehér inge még ki is emelte szürke szemét. A lányok felkapták a fejüket, amikor Kinguska elkezdett rohanni felé. Helga egészen ellágyult a jelenet láttán. Milyen szépek így ketten, gondolta, majd amikor a jóképű apuka letette szemefényét, bemutatta a barátnőinek. Azok udvariasan mosolyogtak. Panni meg is jegyezte, hogy ilyen elegánsan jobb, ha nem ül le közéjük, mert piszkos lesz a zakója. Nem is ült le, csak váltott pár mondatot mindenkivel, aztán Kinguska újra a nyakába kapaszkodott. Helga összeszedte a homokozós játékokat, és a kis család elindult haza. Feltűnő volt a kontraszt a cicanadrágos anyuka és az elegáns apuka között. Panni nem is bírta ki, hogy ne említse meg a lányoknak, akik bólogattak. Erika kissé meg is sértődött, mert a játszótérre nem jön báli ruhában az ember, mondta duzzogva. Kinyúlt pólójára nem sokkal később azonban felvette farmerdzsekijét.
Most zavartan állt az ajtóban.
– Gyere csak be, ne toporogj itt! – mondta neki Helga. – Főzök egy kávét, addig ülj csak le!
– Rendben, de sietek. Pár percre hagytam Anitát a szomszédban.
Helga a kotyogósért nyúlt, és nem kérdezett semmit. Várta, hogy a lány helyet foglaljon az egyik kényelmetlen széken, amit csak azért vettek, mert a férje ragaszkodott hozzá.
– Tudod, nem vagyok pletykás, de muszáj elmondanom valamit… – kezdte, miközben a terítő szélét babrálta.
– Hidd el, nem adom tovább. Vagy olyasmi, ami rólam szól? – Ez a gondolat csak akkor merült fel benne, amikor Erika pirosló arcára meredt.
– Hogy is mondjam… Igen. Valahogy úgy.
Helga egy pillanatra lemerevedett. Biztos volt benne, hogy a férjéről van szó. Ugyan ki miatt lenne ennyire ideges Erika?
– Feriről akarsz mondani valamit? Kikezdett veled? – kérdezte csendesen.
– Nem, hová gondolsz? El is küldtem volna a francba. De…
– De mi? Mondd már!
– Pannival igen.
– Pannival? Ugyan már? Nem az esete. Nem bírja a dundi csajokat.
– Nem én találtam ki, ő mesélte lelkendezve. Már akkor megtetszett neki, amikor először látta a játszótéren.
A lány elsápadt. A víz bugyborékolva folyt le a kávéfőzőben, ő pedig maga előtt látta Ferit és Pannit az ágyban.
– Az nem lehet! – mondta gyorsan. – Nem is ismerik egymást.
– Te küldted át hozzá a férjed, amikor a gyerekülés csatja elromlott indulás előtt. Nem emlékszel? Gyorsan kellett egy másik, és Panni kölcsönadta.
– Akkor történt?
– Nem tudom, de akkor biztosan elindult valami.
– De hisz annak egy hónapja. Miért nem szóltatok nekem? Együtt voltunk minden nap…Panni is. Annyit mondott Feriről, hogy ugye tudom, hogy a szeme se áll jól.
– Tudom, ne haragudj, mi se tudtuk ezt…Egy hete kotyogta ki. Azóta rágódunk rajta, hogy el merjük-e mondani.
Helga óvatosan kitöltötte a kávét, benyúlt a szekrénybe a cukorért, és az árulás olyan keserű piruláját nyelte le, ami majdnem a torkán akadt.
– Állítólag csak egy-két alkalom volt… Panni nem akart viszonyt, csak…
– Csak hiányzott neki a szex… Ahogy Ferinek is.
– Azt hiszem…Most bennünket is gyűlölsz, amiért nem szóltunk?
A lány hallgatott. Mit válaszolhatott volna? Azok csapták be, akik közel álltak hozzá. Erikára pillantott, akinek lángolt az arca, és kerülte a tekintetét.
– Nem gyűlöllek! Ti nem tehettek róla – felelte és kigördült egy könnycsepp a szeméből. Kinguska a küszöbön állva nézte őket.
– Kérek kakajót! – mondta vékony hangon.
A két anya akaratlanul elmosolyodott, amikor vörösszőke kócos fejére pillantott. Tiszta apja, gondolta Helga, és ettől még jobban fájni kezdett a szíve.
Kép forrása: Pinterest
