Milánó. Zsuzsó egy hónapja volt Olaszország csodás városában, de szinte egy percet nem mosolygott ezalatt. Vendéglátói kedvesen bántak vele, de érezték, hogy nem kerülhetnek közel hozzá. Ellátta azokat a feladatokat, amelyekkel megbízták, de holtkórosként járta a várost. Nem találta...
A nyár további részében nem történt semmi különös. Zsuzsó nem találkozott többet Ivánnal, de a hírek mindig eljutottak hozzá. Úgy tűnt, megint új barátnője van, de most nem mezőszéki. Zsolttal ugyanolyan langyos volt a kapcsolatuk, mint kezdettől fogva, de...
A tóparton hiába hittek mást, sokan voltak. Főleg fiatalok bandába vegyülve. Az egyik társaság egy hatalmas kazettás magnót is hozott, és bömbölt a Holnap hajnalig meg a Szerelemre születtem.
Amikor lepakoltak a félig árnyékos sziklafal mellett, Zsuzsó elmerengve gondolkozott azon,...
Amikor Iván magához tért és megérezte a kórház ismerős, de rettenetes szagát, nem volt kétsége afelől, hogy megmentették őket. Pontosabban őt, mert Zsuzsó nem volt a közelében.
– Nocsak, nocsak, a macskás fiatalember magához tért – mondta hangosan egy nővér,...
A szombati ebédnél, amikor öten ülték körbe az asztalt, apja váratlanul felpattant és berohant a kis szobába. Diadalmas arccal és egy csomaggal tért vissza.
Verona megcsóválta a fejét, és újfent megállapította, hogy minden férfi bolond és szerelmes a lányába egy...
A mama sokat töprengett, mielőtt eldöntötte, hogy beleavatkozik a dolgok menetébe. Unokáját hat hete nem látta, azóta, amióta kijött a kórházból és visszament Egerbe. Fájt a szíve érte, az idő is segítette ezt. Kinn még szottyos március volt, a...
– Nem lesz gyerekem, nem fogok nősülni! Ennyi tömören!
– Ez komoly? Nem értelek!
Mielőtt azonban Iván megszólalhatott volna, a kontyos széles mosollyal megállt az asztaluk mellett, és letette a csészéket.
– Parancsoltok még valamit? – kérdezte, de csak Iván felé fordult.
–...
Odalépett Gyurihoz és felemelte a fejét.
– Megmarad – mondta félhangosan. – Pedig az ilyen szemeteknek a Holdon volna a helyük.
– Hagyd! Majd apa elintézi! – Zsuzsó hangja még mindig sírós volt, és szíve a torkában dobogott. Mi lett volna,...
– Hát te? – kérdezte izgatottan Karola.
– Már megyek is, csak egy pillanatra ugrottam be – mondta Iván tőle szokatlan zavarodottsággal. És már ott sem volt.
Zsuzsó még érezte arcán a könnyű puszit, hallotta a hangját és mérhetetlenül vágyott érintésére....
Az ünnep egyszerre volt pokol és menny abban az évben. Zsuzsó nem volt jelen lelkileg, csak úgy tett, mintha örülne mindennek. A fa a szokásos volt, feketefenyő, minden évben ugyanolyan. Néha úgy tűnt neki, hogy a díszeket is azonos...
