A riasztórendszer bár működött, a betörőket nem akadályozta meg semmiben. Egyetlen képet vittek csak el, a legdrágábbat. Egy ikont. Hogy ez tudatos volt-e, vagy csak azért választották, mert az volt a legkisebb, nem lehetett megmondani. Látszólag semmi máshoz nem...
Az első akkor íródott, amikor még elsős voltam, és meg akartam mutatni neki, mennyire ügyes vagyok. Tavasz volt, már minden betűt ismertem, de ez a levélíráshoz kevésnek bizonyult. Ha visszagondolok, belesajdul a szívem, hogy anya ekkor harmincnégy volt, szerintem...
Ketten vannak. Mindketten részei az életemnek. Szeretem őket, és vessen meg bárki, képes vagyok mindkettőben megtalálni a jót.
Az egyik szőkésbarna, karcsú. Élénk, mint egy fiatal őz, aki kíváncsian lesi a mezőt, mert nem biztos benne, hogy védelem nélkül kimerészkedhet....
Bea felsóhajtott, amikor a ruhakupac végére ért. Az jutott eszébe miközben hajtogatta a pólókat és nadrágokat, hogy a mesékben sosincs szó a hétköznapokról, talán ezért is szeretik őket az emberek. Nem mintha panaszra lett volna oka, de azt se...
Magda bár nem szívesen, de hazaküldte Mórt. Nem azért, mert el akarta játszani előtte a szűzlányt, arra nem volt szükség. Viszont nem szeretett volna óriásléptekkel haladni, és érezte, hogy a férfi se szeretné. Kedvelték egymást, ami nem jelentette feltétlenül,...
Bea magába roskadva ült a kanapén, és várt. Maga se tudta mire. Egy angyalra, egy varázslóra netán, aki kis hókuszpókusszal jóvá varázsolja az életét. Egyetlen dolgot kért csak a fentiektől, mégpedig azt, hogy Levente ne sérüljön. Hogy ez nem...
Pálfi majd szétrobbant a méregtől. Semmi nem jött össze neki, amire vágyott. A gyerekek túl sokat nyafogtak, nem ehhez volt szokva. Az egyik csúnyán elesett, emiatt az apja őt hibáztatta, mintha legalábbis ő gáncsolta volna el. Mostanában ötből egy...
Zsizsi miután rájött, hogy átverték, éktelen haragra gerjedt. Persze a megadott címen nem lakott senki. A Tapaszta-lak már rég elköltözött, és ezt Renának is tudnia kellett. A szemét ribanc, mondogatta hangosan. De majd tesz róla, hogy elmenjen a kedve...
A sors vagy a véletlen kegyes volt hozzám, mert az elmúlt tizenkét hónap alatt nem találkoztam a párral. Se születésnap, se karácsony nem zavart be a lelkembe. De a hiányuk égetett. Apával telefonon néha beszéltem, igaz röviden és tömören....
Ahogy komótosan andalogtak a cseppet sem kellemes hidegben, Magdának eszébe jutott a macskája. Hogy miért éppen akkor és ott, nem tudta. Sajnálta, hogy elment, de tudta, vannak olyan állatok, amik, ha megérzik vég közeledtét, elvonulnak. Talán vele is ez...
