Egypercesek – Nő vagyok mindhalálig…

Azt mondod, szeszélyes vagyok és hisztis? Azt mondom erős és vidám. Félsz, mert kimondom, ami bánt? Megrettent, hogy vállalom a haragot, a gyűlöletet, és lángolok az utolsó parázsig? Igen, ez vagyok. Nőként lobogok, harcolok és, ha kell, minden eszközzel elérem a céljaim. Igaz vagyok, kitartó és nem adom fel. Máskor összeroppanok, fázós estéken a kanapén sírdogálok. Siratom a régi kislányt, akinek álmait félresöpörték. Felzokog bennem egy régi vágy, amit elaltattam.  Az első hajnali napsugárban viszont feléledek. Ereimbe tompa lüktetéssel tér vissza az erő. Nem sajnálok már semmit, mert minden perc, amikor beborított a szomorúság és a néma kétségbeesés, megerősített.
Azt mondod, szeszélyes vagyok és hisztis?  Csak mosolygok… Beleragyogok a napba és utam mentén rákacsintok minden szomorú árnyékra.
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here