Michelisz Norberttel a Hyundai „Légy N-magad” évadnyitó rendezvényén találkoztam. A tavalyi túraautó világkupa-nyertes autóversenyzőt hivatalosan is a márka egyik mentorává avatták Kiss Ramónával és Rácz Jenő séffel együtt. Nem mintha ezen bárki meglepődött volna.
Kétgyermekes családapa vagy. Hogy vagy képes egyszerre élen járni az autóversenyzésben és minőségi időt fordítani a lányaidra?
Ez a legnehezebb része most az életemnek. Idén januárban is sokat voltam külföldön, sőt február első felében is külföldön tartózkodtam, ilyenkor hiányzik a családommal töltött idő. De az az érzésem, hogy valamit valamiért. Örülök neki, hogy van lehetőségem ilyen szinten űzni ezt a sportot, ehhez nyilván elengedhetetlen, hogy sokat kelljen utaznom. Szerencsére szépen lassan itthon is egyre több helyre kell mennem, egyre több elfoglaltságom van. Azt vettem észre, hogy muszáj prioritásokat fenntartanom az életben – egyszerűen azért, hogy tudjak elég időt otthon tölteni. Az útkeresés fázisában vagyok, nehéz eldönteni, hol húzzam meg a határt, kit kell sajnos, hogy megbántsak.
Két kislány és egy csodálatos feleség – nőkkel vagy körülvéve! Nem hiányzik egy trónörökös?
Szeretnék még több gyereket, de hogy lesz-e közötte fiú, vagy újból egy kislány következik, az nekem őszintén szólva másodlagos. Mindegy, csak egészséges legyen.
Szemmel láthatóan boldog családban élsz. Mit gondolsz, mások miért nem ilyen „szerencsések”?
Alapvetően azt gondolom, hogy sokkal nehezebb helyzetben vannak a fiatalok, és ez elsősorban a közösségi média miatt van így. Már a párkapcsolat előtt is egy olyan ideált, egy olyan szintet hajszolnak, ami valószínűleg a legtöbb esetben nem a valóság. Amit én látok, az az, hogy nagyon sok embernél hiányzik, hogy energiát fektessenek egy kapcsolatba. Ez persze arra vezethető vissza, hogy azt látják, hogy a közösségi médiában minden szép és jó, és ők is túl gyorsan akarják ezt elérni. Sokan úgy hozzák fel, hogy a mai fiatalok türelmetlenek, de azért ez elsősorban az ilyen jellegű külsőségeknek köszönhető.
Mintha te olyan öreg lennél!
Azért 35 éves vagyok! Nem is tudom, én a munkában hiszek! Ez ugyanúgy igaz a sportban, mint a magánéletben, hogy nagyon ritka az, amikor valaki valamit tökéletesen kap meg. Viszont az apróbb hibákat felismerve rájöhet az ember, hogy ez egy tök szép dolog, és hogy megszereti. Itt most elsősorban nem emberekre gondolok, hanem a munkára. Ha többen éreznék azt, hogy kitartóan dolgoznak akár párkapcsolati kérdésekben is, az segíthetne átlendülni a nehézségeken.
Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki minden téren ki tudjon teljesedni az életben?
Ez is munka. Ugyanakkor abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindig ezzel szerettem volna foglalkozni. Szerintem az az igazi boldogság az életben, amikor ez megadatik az embernek, nyilván egy egészséges és gyönyörű család mellett. Valamiért a munkában látom a hosszútávú boldogság titkát. De mindenképp szerencse kell ahhoz, hogy valaki abban a munkában tudjon tevékenykedni, amit gyerekkorában megálmodott magának. Emellett mindig azt fedeztem fel, hogy amikor olyan területre tévedtem, ami kicsit komfortzónán kívül volt, hogy ott tanultam nagyon sokat arról, hogy engem valójában mi érdekel. Simán lehet egy ideálja a fejében valakinek 18 évesen, hogyha azokhoz az élethelyzetekhez ragaszkodik, ami számára kényelmes, akkor az egy kicsit saját magát határolja be.
Persze, a sikerhez kell a tapasztalat és a munka!
Nyilván én is, mint a nagy átlag, ódzkodtam azoktól a helyzetektől, amik nem voltak kényelmesek, de utólag visszagondolva az elmúlt 10 évemre, mindig ezekben a helyzetekben, ezekben a közegekben fejlődtem a legtöbbet, az itt megélt helyzetek és nehézségek vezettek oda, hogy a saját pályámra kerültem.
Ha te is féltél, akkor hogyhogy mégis belevágtál ijesztőbb, nehezebb helyzetekben?
Mivel ebben a sportágban szerettem volna sikeres lenni, adódtak olyan helyzetek, amikről egyértelmű volt, hogy ezt most vagy csinálom, vagy kezdhetek valami másba. A fő célom mindig is az volt, hogy futamokat és bajnokságokat nyerjek, úgyhogy muszáj volt.
Számodra mi volt a legemlékezetesebb pillanat a tavalyi túraautó-világkupa győzelmed kapcsán?
Önmagában a malajziai élmények, az az intenzív helyzet, azok a pillanatok, amiket ott megéltem, életre szólóak. Persze szakmai szempontból is az ottani győzelmemre vagyok a legbüszkébb. Nagyon izgultam!
Magyarországon szerinted van vezetéskultúra?
Persze, de ez is sokrétű. Nem az az alapvető probléma, hogy itthon nem tudnak vezetni az emberek, hanem néha egy picit túl türelmetlenek. Azt látom, hogy itt mindenki egymást átlépve próbál meg érvényesülni, úgyhogy ez nyilván tetten érhető a közlekedésben is. A közlekedési kultúra szerintem szerves része a nagy egésznek, de azért árnyalmán a képet azzal, hogy ez nem Magyarország-specifikus. Aki azt állítja, hogy máshol nyugodtabban vezetnek, azok látogassanak el távol-keleti országokba, mondjuk Kínába vagy Thaiföldre. Persze a nyugat-európai példát követve azért még lenne lehetőségünk a fejlődésre.
Fotó: Internet
