Emlékszel, minek örültél novemberben? És a sírás május elején? Így fut előled az idő és viszi el azt, amiről azt hitted, meg nem változhat. Nincs miért jajgatni. Mire rájössz, úgyis vége. Kár a gyötrés és a kínzás, mert ha lehunyod a szemed, az őszből váratlanul tavasz lesz. Gyerekkorból öregkor. A dombtetőn ülve, a lábad lógatva, ha lenézel a völgybe, alig látod a kis virágot, pedig neked integet.
Nem lesz minden jóból rossz, de fordítva sem. Nyisd ki az ajtót, amit eddig zárva tartottál és indulj el! Ideje van. Nem várhatsz a csodára, mert a saját ajtódon eddig is te hagytál lakatot. Tedd a kezed a kilincsre, kacsints a múltra és a laza integetés után meglásd, egyszeriben feltárul előtted egy új út. Nem a jövő, csak egy jó kis nap, amikor meghallod, hogy kotyog a kávéfőző és dudorászás hallatszik a fürdőszobából.
Jó reggelt! 😊
Van még egy perced? Olvasd el ezt is: Az idegesítő párom, aki nélkül nem tudnék élni
