Nagy szerelmek – Kate és William

“Hogy van-e az övékénél nagyobb és izgalmasabb szerelem, nem tudjuk, az viszont bizonyos, hogy mindketten felelősségteljesen és bátran néznek szembe a kihívásokkal. Talán nem tökéletesek, olykor tévednek, nem úgy lépnek, ahogy elvárják tőlük, de ki lenne képes ezt utánuk csinálni? Adva van két ember, aki nem a filmvásznon él-hal egymásért, akinek kalandja nem ér véget a hétországra szóló lakodalom befejeztével. Együtt vannak, mosolyognak, szeretettel fordulnak egymás felé, és a jóban után osztoznak bőven a rosszban is. Van-e ennél fontosabb?”

Vannak szerelmek, életek, amelyek szinte teljes egészében a nagyközönség előtt zajlanak. Mind tudjuk, hogy ez mennyi veszéllyel és negatívummal járhat, bár a benne szereplők sok esetben igénylik a nyilvánosságot. Vilmos herceg és Kate Middleton esetében azonban másról van szó. Nekik kötelező úgy és akkor szerepelniük, ahogy a nagyközönség elvárja. Nagy-Britannia és vele együtt a fél világ csillapíthatatlan kíváncsisággal és csodálattal figyeli őket, miközben a sajtó próbál itt-ott fogást találni rajtuk, mindezt az eladott lapszámok miatt. Az angol bulvársajtó messze földön híres gátlástalanságáról, ám azt is hozzá kell tenni, hogy igény van a munkásságukra, mert az emberek kiéhezetten lesik a pletykákat, a botrányokat még inkább.

 
 

Gondoljunk csak bele, hogy adva volt egy fiatal lány, akinek minden lépését ízekre szedte a sajtó, nem vehetett úgy levegőt se, hogy ne írtak volna róla. Ajánlott lett volna szeplőtelennek lennie, ahogy Vilmosnak is, de nem jött össze, mert ők is emberből vannak. Katalin szívét már összetörte a herceg előtt egy másik fiú, és a jövendő trónörökösnek is volt tartós kapcsolata, amelyet szigorúan megőrzött magának. Sose volt a középpontban szívesen szereplő figura, ellentétben édesanyjával, aki kedvelte a felhajtást. Sajnos a vesztét is okozta, amiben persze nem ő volt a hibás.

Vilmos nagyon sokáig annyit adott magából a sajtónak, amennyit muszáj volt, hisz bőven elég volt neki szülei életének médiacirkusza. Amikor felfigyelt Katalinra, cseppet sem volt magabiztos, de azon az ominózus divatbemutatón a csodaszép lány levette a lábáról. Nem lehetett könnyű neki sem, hiszen biztos lehetett benne, hogy kevés fiatal hölgy mondott volna nemet a hercegnek, pláne, hogy még jóképű is volt. Mégse adhatta magát könnyedén, hiszen volt benne tartás.

Húsz éve került a világ figyelmének közepébe ez a lány, akinek minden mosolyától elolvadnak, akinek úgy kell öltöznie, hogy sose hibázzon. Vajon milyen lehet úgy szerelmesnek lenni, hogy lépten-nyomon sajtósok hada figyeli, mikor fintorog, mikor szomorú vagy ideges? Katalin nem lehet dühös, nem borulhat ki, és soha nem lehet igazán emberi, mert nem ezt várják el tőle. Hogy miképpen képes mindenkor, de tényleg mindenkor mosolyogni, integetni, sétálni és nem megbotlani, ahogy teszi, egyszerűen talány. Egy olyan házasságot fenntartani, működtetni, amelyben mindig vannak mások, akik kikotyognak dolgokat, vagy fényképeket készítenek akkor is, amikor csüggedtek, haragosak vagy frusztráltak a tagok, hatalmas teljesítmény. A világ nem kér a szomorúságból, azt várja el, hogy a hercegi pár örökös szerelemben tündököljön.

Az ő szerelmük is pontosan olyan viharokat élt meg a háttérben, ahogy másoké. Szakítottak, kibékültek, veszekedtek és valószínűleg sírtak is a másik miatt. De amint összeházasodtak, folytatódott a tündérmese, amelyben Katalin elképesztően ügyesen lavírozik. Pedig három gyereket szült, és az emberek továbbra is elvárják tőle a tökéletes alakot, a hibátlan kapcsolatot, és a türelemben úszó, nem vétő anyaságot.

Hogy lehet erre képes egy nő és egy férfi, aki életét a fényképezőgépek vakuja előtt éli? Mindenesetre csak csodálni lehet őket, miközben nem tudjuk, mit éreznek pontosan. Nem is tartozik ránk, még akkor sem, ha megunnák egymást, ha úgy éreznék, elég a cirkuszból. Vilmost pár hónapja csúnyán hírbe hozták egy másik hölggyel, és a lapok nem győztek arról cikkezni, hogy megcsalta Katalint. Ha így is lenne, akkor sincs senkinek köze hozzá, hiszen az embereknek tudniuk kell, hogy minden kapcsolat hullámzó, de legfőképpen tökéletlen. Hogy ki mit néz el a másiknak, hogy ki mit tud megbocsátani, nem a közvélemény dolga. Mégis azt teszi, ami a legcsúnyább: ítélkezik.

Amikor kiderült, hogy Katalin rákos beteg, azonnal elhallgattak a csúnya kritikák. Akkor végre képes volt a világsajtó békén hagyni a nőt, aki szenved. Vilmos három gyerekük mellett továbbra is a legfőbb támasza, és emellett saját édesapja rákbetegségének tényével is meg kell birkóznia, nem beszélve a lelkiekről, hiszen mégiscsak három kisgyerek anyjáról van szó, aki élete szerelme.

Hogy van-e az övékénél nagyobb és izgalmasabb szerelem, nem tudjuk, az viszont bizonyos, hogy mindketten felelősségteljesen és bátran néznek szembe a kihívásokkal. Talán nem tökéletesek, olykor tévednek, nem úgy lépnek, ahogy elvárják tőlük, de ki lenne képes ezt utánuk csinálni? Adva van két ember, aki nem a filmvásznon él-hal egymásért, akinek kalandja nem ér véget a hétországra szóló lakodalom befejeztével. Együtt vannak, mosolyognak, szeretettel fordulnak egymás felé, és a jóban után osztoznak bőven a rosszban is. Van-e ennél fontosabb?

A nagy és múlhatatlan szerelmek sorában Vilmos és Katalin fantasztikus emberpárként teljesítenek. Csak azt kívánhatjuk nekik messziről, hogy maradjanak meg egymásnak továbbra is. Legyen ereje a hercegnek az elkövetkező nehéz időszakhoz, és feleségének is, hogy legyőzze a halálos kórt.

Isten óvja a trónörököst és nejét, akik élete példamutató lehet sokak számára! Erejük, tartásuk vitathatatlan.

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here