Bori sietett, mint mindig, amikor délután még hegedűórára kellett mennie. Épp annyi ideje volt csak, hogy a suliból hazaugorjon enni, és felkapja a hegedűjét. Aznap is lecsó volt, a héten másodszor. Hó végén nem volt már pénzük, ilyenkor jött a tojásos nokedli, a lecsó meg a paprikás krumpli. Éhes volt, nem bosszankodott, csak belapátolta a tányérból és már futott is.
A buszon fél négy körül mindig sokan voltak. Tele volt izzadt testekkel, mobilozó kamaszokkal, ahogy mindig. Ha nem lett volna hat megállónyira a zeneiskola, biztosan nem szállt volna fel. A májusi napsütés még nem volt elég meleg a trikóhoz, ezért egy farmerdzsekit is felvett, majd tornacipőt húzott és már látta is, hogy közeledik a busz. Nem akart már hegedülni tanulni, de anyja nem engedte, hogy abbahagyja. Azt sorolta neki, hogy hat év után ez ostobaság lenne, és inkább több műszakot is vállal, csak ne mondjon le róla. Elza néni, aki tanította, sokszor mondta, hogy született tehetség.
Ahogy fellépett, az ajtó azonnal bezáródott. Próbált beljebb furakodni, de nehezen sikerült, főleg a hangszerrel együtt. Megállt nem messze az ajtótól és kibámult a körútra. A tömeg és a szag szinte elviselhetetlen volt. Ekkor még valami furcsát érzett. Az emberek ide-oda himbálóztak,ahogy kapaszkodtak, de a mögötte lévő test szinte rátapadt. Óvatosan oldalra lesett, és egy középkorú férfit pillantott meg. Az nem nézett rá. Fél kézzel fogta a bőrfogantyút, és úgy tett, mintha véletlenül nyomná alfelét a lányhoz.
Bori tizenhárom volt. Nem sokat tudott a férfitestről, anyjával ilyesmiről nem beszélgettek, de barátnői meséltek a merevedésről, ami izgalomban meg kora reggel keletkezik a a fiúknál. Ezen akkor hangosan nevettek.
Fogalma se volt, hogy az mit jelent, de a férfi hozzádörgölte a nemiszervét, ami kemény volt, mint egy bot. Próbált arrébb állni, miután tudatosult benne, mi történik vele. Ahogy szálltak le páran, picivel több hely keletkezett, de még mindig nem annyi, hogy kényelmesen elférjen. A vér az arcába futott, és nagyon megijedt. Az idegen megint közelebb lépett, és finom mozdulattal simogatni kezdte a fenekét, majd egészen alányúlt. Bori teste megfeszült. Lemerevedett, és remegni kezdett. Tudta, hogy ordítania kellene, meg ellöknie az idegent, de karja nem engedelmeskedett. Amikor a férfi egészen benyúlt a lába közé, kibuggyant szeméből egy könnycsepp. Hallotta a leszállásjelző hangját, és már lépett is volna el, de akkor egy rakás gyerek furakodott fel, és még közelebb tolta hozzá a férfit, aki nem bírta levenni róla a kezét. Bori szíve a torkában dobogott. Még soha senki nem érintette ott. Azt sem tudta, biztos-e benne, hogy a mögötte álló teszi ezt vele. Megizzadt és egy ér erősen lüktetett a halántékán. Valaki a testéhez ért, olyan részéhez, amelyhez még ő is alig szokott, és fürdésnél is szivaccsal mossa körbe. A farmernadrág nem védte meg, mintha a bőrén érezte volna a férfi tapintását, körmét, ahogy megmarkolja a szeméremdombját.
Ekkor a tömegből egy fekete hajú, húsz év körüli lány hirtelen arrébb lökte, de úgy, hogy kis híján elesett.
– Ha nem takarodsz el innen, te perverz állat, kést vágok a farkadba! Világos! – mondta a férfira nézve úgy, hogy mindenki hallotta. Az meglepődött, de nem szólalt meg.
– Nem érted, mit mondok? – kiáltotta a lány. – Ti meg mit néztek? – rivallt rá egy asszonyra meg férjére, akik mozizták az eseményeket.
– Nem csináltam semmit! – szólalt meg a férfi ideges mosollyal az arcán. Úgy pillantott szét, mintha segítséget várt volna egy elmebeteg támadása kapcsán.
– Dehogynem, te mocsok! Úgyhogy tűnés, és ne hidd, hogy nem fogom jelenteni a rendőrségen, hogy mit művelsz a buszon! Ha még egyszer a szemem elé kerülsz, rövidebb leszel egy darabbal, értve?
Bori elvörösödött, aztán elsápadt, és majdnem elájult, amikor ezek a mondatok elhangzottak.
Az ajtó kinyílt és még látta, hogy a negyvenes férfi zsebre vágja a kezét és szürke arccal eltűnik a tömegben.
– Rendben vagy? – fordult a lány a kamaszhoz. Milyen fiatalka, futott át a fején.
– Igen – suttogta az.
A körülötte állók mind úgy néztek rájuk, mintha egy filmet láttak volna leperegni. A fekete hajú megvetően körbepillantott, de nem szólt semmit. Tudta, hogy nem váltotta meg a világot, azt is sejtette, hogy az a perverz barom lehet, hogy átszáll egy másik buszra és ott folytatja. De amikor Bori sápadt arcára pillantott, megnyugodott. Valakit aznap megmentett, már amennyire tudott, hiszen a lány nem menekült meg az aljas támadástól.
– Hol szállsz le? – kérdezte tőle.
– A következőn.
A következő megállóban mindketten leszálltak. Bori annyira reszketett, hogy még egy köszönömöt se tudott kipréselni. Mocskosnak és szánalmasnak érezte magát, hisz egybusznyi ember számára derült ki, hogy őt fogdosta valaki. Ha nem nadrág lett volna rajta, valószínűleg a bugyijába is benyúlt volna. Még így is érezte az egészet, még így is borzasztóan fájt neki, hogy bántotta, megalázta.
– Nem szabad hagynod! – mondta a lány. – Tudom, hogy nehéz, de üsd meg, vagy lökd el. Csak ne hagyd! Világos?
– Igen.
– Akkor jó. Szia! – Azzal megfordult és eltűnt az egyik kapualjban.
Bori sokáig nem mozdult. Lüktető testéhez szorította a hangszert, és megpróbálta lecsillapítani dübörgő szívét. Arra gondolt, hogy az lesz az első dolga otthon, hogy kimossa a farmert, ha kell többször is, csakhogy eltüntesse a férfi kezének nyomát, ami nemcsak a nadrágján, hanem a testén is ott maradt.
Kép forrása: Pinterest