Nem vagyok több
Mint a kihűlt kávé
Mely kilöttyent
Az asztalra,
Míg öleltél.
Nem vagyok több
Mint cigarettád füstje
Fanyar szürkén
Mi körbevett minket
Míg hallgattalak.
Nem vagyok több
Mint jazz
Puha dallama
Mely bekúszott füledbe
Míg csókoltál.
Nem vagyok több
Mint tekintet
Az az éles, metsző
Mibe belekapaszkodtam
Míg a bőrömhöz értél.
Nem vagyok több
Mint a szívverés
Ami nekifeszül
És rohanni kezd
Ha meglátlak.
De több vagyok
És több leszek
Majd,
Mint most.
Gondolnád?
A nélküled napokon
Emlékedbe kapaszkodva
Kúszom át.
/Szegő Lindi/
