A strandon szabadon

“Még nyár van, de lesz majd ősz és tél is. Higgyük el, hogy akkor se leszünk modellek, de még képesek lehetünk egészségesen örülni egy kellemes estének, egy jó sétának, és egy ölelésnek is, mindegy, hány kilós a testünk, milyen a hajunk vagy a bőrünk. Ha szeretnek bennünket, mindez nem számít. És gondolkodjunk csak el: tényleg csak a szép nőknek jár a szeretet? Azokat becsülik és sose hagyják el? Na, ugye! Sokszor többet ér egy derűs természet, egy örömre való képesség, egy felszabadult kacagás, mint ezer átsanyargatott óra, amik után a citromnál is savanyúbbak vagyunk.”

Még nyár van, és sokaknak ez mégse a felszabadultság ideje. Pedig milyen jó lenne, ha olykor képesek lennénk megfeledkezni magukról épp úgy, ahogy gyerekkorunkban. Ezért azt gondolom, igenis ki kell menni a strandra, le kell vetkőzni bikinire, még akkor is, ha száz kilósak vagyunk. Nem kell kendővel takargatni a testünk, és ha kedvünk van, akár öt lángost is megehetünk két kürtőskalács és egy fagyi után. Tegyük meg, mert úgyis megjegyzéseket tesznek ránk. Igyunk hozzá cukros kólát, vagy majszoljunk kukoricát, elvégre süt a nap, a víz kék, és nem számít, hogy mások a ronda gondolataikat ránk pazarolják. Elvégre mindenki tökéletes körülöttük. Csodás házasságokban élnek, mindenük megvan, gyerekük illemtudó, okos és kedves, a kocsijuk meg Monaco utcáin se szégyenkezne.

Legyünk olyanok, amilyenek lehetünk, mert ez a nyomorult világ földbe akar döngölni mindent és mindenkit a nyavalyás elvárásaival. Legyünk csak vidámak, nevessünk hangosabban a kelleténél, és ne figyeljünk másokra, akik elvennék a kedvünket csak azért, mert nekik rossz.

 
 

Az emberek keserűek és irigyek, nem tudnak örülni mások örömének, bántani azonban minden helyzetben képesek. Hogy hurkás a derekunk és karfiolos a combunk? Kit érdekel, mindenkié olyan, még azoké is, akik húsz alatt vannak, vagy épp heti nyolcszor kondiznak. Ó, persze, akad kivétel, főleg a retusált fotókon, ahol a szűrőkkel teli fényképek alatt azt kérdezik az emberek, hogy csinálod, Gizuka? Megmondom. Be kell menni a szerkesztésbe, és ott kell minden lehető filtert felhasználni, utána irány a posztolás.

Nyár van, legyen a testünk, a kedvünk a miénk, és ha egyeseket zavarunk, csukják be a szemüket és fordítsák el a fejüket. Öregnek és kövérnek lenni nem szégyen, maximum nem kellemes, de ha megváltoztatjuk a saját tükrünk, képesek leszünk más szemébe nézve azt mondani, kösz, jól vagyok. És ez így is lesz.

Hogy kigúnyolnak vagy megszólnak? Persze, hiszen más problémájuk sincs az életben. A szó meg csak szálljon el, mert akkor lesz belőle fájdalom, ha magunkra vesszük. Melyik birka hangját hallja meg a farkas, ha azt bégeti, hogy csúnya szőre van és a fogai is rondák? Egyikét se, mert a farkast nem érdekli egyetlen bárány sem, akit nem akar megenni. Mi is faljuk fel a rosszindulatot, a gúnyt, az iróniát, és ne felejtsük el, hogy kik vagyunk igazán. Azok vagyunk, akik a hétköznapokban fáradtak és megtörtek, azok, akik éjjel felkenek a gyerekhez, akik elviselik, ha ugráltatják őket, és képtelenek nemet mondani, ha kellemetlen feleadatot bíznak rájuk.

Még nyár van, de lesz majd ősz és tél is. Higgyük el, hogy akkor se leszünk modellek, de még képesek lehetünk egészségesen örülni egy kellemes estének, egy jó sétának, és egy ölelésnek is, mindegy, hány kilós a testünk, milyen a hajunk vagy a bőrünk. Ha szeretnek bennünket, mindez nem számít. És gondolkodjunk csak el: tényleg csak a szép nőknek jár a szeretet? Azokat becsülik és sose hagyják el? Na, ugye! Sokszor többet ér egy derűs természet, egy örömre való képesség, egy felszabadult kacagás, mint ezer átsanyargatott óra, amik után a citromnál is savanyúbbak vagyunk.

Tudom, erre azt mondhatják sokan, hogy a kövérség nem egészséges. Igazuk van. Gonosznak lenni se az, mégis van belőlük bőven a világban. Ugyanez vonatkozik az irigyekre, a bántalmazókra és az önzőkre.

Szóval nők, lányok, hölgyek, asszonyok, asszonyságok, mamák, nyanyák életre fel, és ne keressünk kibúvót. Süt a nap, ez elég, hogy merjünk pőre bőrrel a sugarak útjába állni.

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here