Lilike 10 óra óta állt már az óvoda kapujában, mert reggel azt mondta az óvónéni, hogy ma jönnek valakik, akik ajándékokat hoznak minden ovisnak.
Neki is! Neki!!
Aki még nem kapott ajándékot soha senkitől, csak a nagyitól aki egyedül neveli. Egy szem szaloncukrot, tavaly karácsonykor.
Reggel óta azon gondolkodott, vajon milyen lehet igazi ajándékot kapni? Azt meg lehet tényleg tartani? Nem veszi el senki? Akkor biztos nagyon drága, és nem is lesz igaz.
De az óvónéni még sohasem hazudott neki. Lehet, hogy mégis létezik igazi ajándék?
Kezét tördelve leste az utat, amikor feltűnt egy autó sziluettje a mezőn kanyargó betonúton.
– Ez lesz az!! Megint igazat mondott az óvónéni!
Az autó megállt az óvoda előtt, és egy bácsi szállt ki belőle.
– Jah, ez csak az ebédes bácsi... – fordult el csalódottan Lilike a kaputól. Tudta, hogy be kell menni, mert ebédelnek és utána jön a délutáni alvás.
Ebéd után lefeküdt a 40 éves vékonyka tábori ágyra, és nézte, ahogy a dadus megpakolja a cserépkályhát fával, hogy ők álmukban sem fázzanak.
Hamar elnyomta az álom… Ma nem azt álmodta, amit minden nap. Ma nem azt álmodta, hogy édesanyja visszajön érte. A mai álom más volt… álmában hangokat hallott, emberek beszélgettek a folyosón. Az óvónéni meg kinyitotta az ajtót és végignézett mind a 20 gyermeken, akik vele együtt ültek az ágyuk szélén.
– Megjöttek!! – hangzott el, a várva-várt szó.
Lilikének torkában dobogott a szíve. Szépen összehajtotta ágyneműjét, ahogy a dadus tanította és beállt a többiekkel együtt libasorba.
Kilépett a folyosóra és meglátta őket. Idegen emberek, mosolygó szemekkel.
– Szóval ilyen az, amikor ajándékot kap egy jó gyerek – suttogta magában.
Biztos azért nem jöttek eddig hozzá, mert ő rossz. De ő próbál jó lenni, csak nem mindig sikerül. Nehogy most is elrontsa ezt a szép álmot…
És ekkor megtörtént a csoda! Kinyílt a játszószoba ajtaja, ahol rengeteg új játék sorakozott egymás mellett.
Lilike meglátta a piros motort, a sor legszélén. Ez biztos az övé, mert ő pont ilyet szeretett volna. Minden gyermek odaszaladt egy játékhoz, és magához szorította. A piros motor még mindig árván állt a sor elején.
– Akkor ez biztos az én ajándékom!! – biztatta magát Lilike, és óvatosan ráült.
– Ajándékom van!! Saját ajándékom van!! – kiáltotta magában.
Lassan elkezdte hajtani a motort kicsiny lábával, körbe a szobában, és közben abban reménykedett, hogy nem ébreszti fel az óvónéni soha többé, ebből az álomból…
