Szélsebesen elhaladtál mellettem, és csaknem feltépted az ajtót, úgy csörtettél be a szobádba.
Nem tudom ezt mire vélni. Egész nap téged vártalak. Amikor beléptél a lakásba én lelkesen indultam feléd, de te szinte levegőnek néztél engem. Én viszont nagyon is láttalak, és a könnyes szemeidet is észrevettem. Hallom most is, hogy zokogsz, én pedig próbálnék segíteni, de te csak fogtad magad és bezárkóztál.
Aggódóm, nem tudom mi lehet a baj. Megbántottalak? Esetleg más, vagy talán valami rosszat tettél? De akkor miért nem jössz ide, és mondod el nekem, hiszen eddig is itt voltam melletted, számíthattál rám. Tudod jól, hogy én nem ítélkezem. Nem
foglak ledorgálni, ha esetleg valami ostobaságot csináltál. Sőt, akár szótlanul is ülhetsz mellettem, és annyit sírhatsz, amennyi jólesik, nem bánom, csak ne gubbassz egyedül.
Az ajtód előtt elidőzve eszembe jutott az első találkozásunk, amire mindig szívesen emlékszem vissza. Orsi barátnődnél voltunk, akit én még a testvérem által ismertem meg.
Amikor először megláttál, a szemeid csillogtak.
Odajöttél hozzám, és egyből meg is öleltél, pedig akkor még csak egy idegen voltam számodra.
Én azonban nem bántam, sőt, kifejezetten örültem neki. Abban a pillanatban éreztem, hogy hamarosan különleges kapcsolat lesz köztünk. Tudom, volt elég barátod rajtam kívül is, és a legfőbb problémáidat nem velem fogod megosztani, ráadásul jó tanácsokért sem hozzám érdemes fordulni, ellenben te mégis bizalmat szavaztál nekem.
Azóta eltelt néhány év, természetesen nem ez az első, hogy így látlak, és nem először fordul elő az sem, hogy fittyet hányva rám, egyszerűen elmész mellettem. Én ennek ellenére ugyanolyan szeretettel fordulok feléd. Még akkor is kedves vagyok hozzád, miután lecseszel a rendetlenségem vagy a hangoskodásom miatt, vagy amikor elmész szó nélkül otthonról.
Végre kinyílt az ajtó. Megérkezésed óta, közel fél órája itt kuporgok a szobád előtt.
Bemegyek hozzád, felugrom az ágyra, majd fejemet óvatosan rádöntöm a lábadra. Viszonzásul megölelsz. Pont ugyanúgy, mint akkor Orsinál. Kölyökkutyaként nagyon szomorú voltam, mert éreztem, hogy hamarosan el fognak választani a tesómtól. Ám mikor rám néztél, majd az öledbe vettél és dédelgettél, abban a pillanatban minden megváltozott. Akkor megígértem magamnak, hogy történjék bármi, én itt leszek neked. Ugyan most sem tudom, hogy mi nyomaszt téged, sajnos nem is fogom megérteni, ahogyan ezelőtt sem.
Azt érzem csak, hogy jobban vagy, és ez számomra a legnagyobb öröm.
#nemkoronavírus
A MyMirrornál az induláskor úgy döntöttünk, hogy szórakoztatni fogunk. Azóta a világunk kifordult sarkaiból és tudjuk, hogy a vírus okozta sebek nehezen gyógyulnak majd. A mi küldetésünk azonban nem változott.
Most is megpróbáljuk a bezártságunkat vidámabbá, elviselhetőbbé tenni. Ezért azokat a tartalmakat amelyek nem tartalmaznak információt a koronavírusról #nemkoronavírus jelöléssel látjuk el annak érdekében, hogy azokat, akik kerülik a vírussal kapcsolatos tartalmakat így is megnyugtassuk, hogy abban a cikkben nincs szó erről. Együtt túl leszünk ezen az időszakon!
