A bikinivel is úgy vagyunk, mint minden tipikusan női dologgal. Vannak, akik elborzadnak a gondolatára is, és akadnak olyanok, akiket nem érdekel semmi, csakhogy kellően lebarnuljanak.
1946. július 5-én mutatta be Louis Réard Párizsban az első kétrészes fürdőruhát. Jól mutatja a hivatalos fogadtatását, hogy csak egy híres táncosnőt tudott leszerződtetni a bemutatóhoz. A bikini, mint erkölcstelen ruhadarab csak a filmvásznon való debütálása után, a 60-as években tudott utat törni magának. De akkor is gyönyörű nők, Ursula Andress, Bridget Bardot vitték sikerre.
A köztudatban az él, hogy csak annak áll jól, akinek közel tökéletes alakja van. Tagadhatatlan, hogy mindent megmutat. A férfiak kocsányon lógó szemekkel legálisan bámulhatják benne a nőt. A bikini nem más, mint egy komplett alsónemű legalizált kivitelben.
És vannak nők tökéletes sziluettel? Igen, akadnak, természetesen bizonyos kor alatt pláne. A mai testképzavaros világban, ahol az európai nők 80%-a elégedetlen a testével, ez a ruhadarab nem feltétlenül kedvenc. Nem fed, viszont erősen kiemeli a hiányosságokat. A nők pedig mindig minden helyzetben igyekeznek a legjobb formájukat mutatni. Ezért minden fogyasztó, narancsbőr elleni krémet tavasz beálltával tonnaszám lehet hirdetni, eladni. Mindenki tudja, hogy nem tűnnek el a karfiolos lyukacskák, még ha mázsaszám is kenjük magunkra, mégis reménykedik. A strandon aztán, ha fogyott azért, ha meg nem, akkor azért bújik mindenféle trükkös lepelbe. Csak hogy ne látszódjon. Levetkőzünk, hogy utána takargassuk magunkat. A nőkön mindig van felesleg. Bárhol. Ha épp a hasukon vagy a combjukon nem lenne, akkor találnak akár a térdükön, a hátukon és egyéb helyeken.
A legtöbb nő azt hiszi, hogy a strandon csak őt figyelik. A hibáit. Hogy a testének minden centiméterét nagyítóval vizsgálják… Ha tudnák, hogy ez mennyire nem így van, talán meg is sértődnének. Az anyukák a gyereküket lesik, a kamaszok viháncolnak, és azt hiszik övék a világ, az idősebbek olvasnak, kártyáznak, alszanak. Akkor nézi valaki az új bikininket és benne a nem e nyárra alakult gömbölyded testünket? Igen. Legfőképp mi magunk. Persze akad egy-két férfi is, aki kilát az asszony válla felett, vagy a napszemüveg takarásából. Ő nem azt lesi, amiről mi azt hisszük, igenis azt. Az összképet veszi szemügyre. A nőt, ha magabiztos, úgy lejt végig a füvön, hogy a pasinak eszébe se jusson Jennifer Lopez vagy Marilyn. Neki attól csordul el a nyála, hogy a nő sugározza a nőiességet, és nem számít, hogy húsz kiló felesleg van rajta.
Ellentétben velünk, nőkkel, akik egy életen át fogyózunk, szorongunk, utáljuk a vékonyakat. Mi, ha lehetne, azonnal elküldenénk egy-két terebélyes hölgyet gyomorszűkítő műtétre. Bántja az esztétikai érzékünket a bikini alsóból kitüremkedő háj, vagy a semmitmondó mell. Ölünk a szemünkkel a strandon. Természetesen csak a jó nőket. Mert vannak. Főtt kukoricát majszolva nevetnek, és élvezik, hogy minden szem rájuk szegeződik. Túl vannak negyvenes éveiken, és már tudják, bikini ide vagy oda, csak az számít, hogy élvezni tudják a szabadságot és ebben a saját testük ne akadályozza őket.
Belőlük van a legkevesebb. Az ő táborukat kellene növelnünk egy hasat, feneket takaró kendő eldobásával. Egyszer élünk, a most pedig nem holnap lesz. Rajta, bikinit fel!
fotó: Internet
