Az ebéd nem épp úgy sikerült, ahogy reméltem. A gyerekek mindig okozhatnak meglepetéseket, de ez most több volt annál. Gréta tagadhatatlanul kitett magáért. Sejtettem, hogy így lesz, mert jó feleség és remek anya, kár, hogy már nem szeretem. Úgy tekintek rá, mint egy barátra, akiről lehet jót is, rosszat is mondani, mégse haragszik meg. Kicsit fáradtnak láttam tegnap, de úgy látszik, tévedtem, mert ahogy felgyorsultak az események, úgy ébredt fel Csipkerózsika álmából.
Sarah a szállodában várt, megígértem neki, hogy elugrok érte, és így részem lehetett fél óra gyors szexben. Azt hiszem, ennél izgalmasab dolog kevés van. Tudod, hogy várnak otthon, sietned kell, de azért magadévá teheted a világ legszebb nőjét, aki legalább annyira élvezi a gyors numerát, mint te. Kell ennél több? Lehet ítélkezni nyugodtan, de sok férfitársam éjjelente se nyújt hosszabb és jobb teljesítményt, mint én röpke harminc perc alatt. Sarah megkérdezte utána, amikor a sminkjét igazította, hogy nem kellemetlen-e nekem a helyzet, de megráztam a fejem. Lélekben távol voltam és vagyok én már a házasságomtól. Megbeszéltük, hogy a lehető legkimértebbek leszünk egymással, hadd lássa Gréta, hogy az angolok hűvösek, ridegek, no meg sznobok, és akkor nem lesz cirkusz az egészből. Ha már Kinguci ilyen jól kitervelte a napot.
A lányok is szép ruhába öltöztek. Kis tündéreim olyanok voltak, mint az angyalok, addig a pillanatig, amíg Miri meg nem lökte az asztalt, és a vörösbor nem folyt Sarah szemmel láthatóan drága ruhájára. De ő csak nevetett, majd megpróbálta kiszedni, ami nem sikerült.
Éreztem, hogy a feleségem minden mozdulatomat lesi, ezért úgy ültem, hogy ne érhessek Sarah-hoz, minek ide feszültség. Bezzeg Kinguci! Ő aztán nem óvatoskodott. Sarah valamivel elbűvölhette a lányom, mert le se akart mászni az öléből. Amikor erélyesebben rászóltam, akkor kis híján elsírta magát, de szót fogadott. Igaz, hogy megrántotta a terítő sarkát, és ezzel a vendég ölébe borította a salátát, de ez aprócska dolog volt a kérdéséhez képest. Tátva maradt a szánk, amikor váratlanul benyögte:
– Apa, te szereted Sarah-t? – faggatott úgy, hogy egyenesen a szemembe nézett. Gréta épp a húsos tálat tette az asztalra, no, ő lefagyott egy pillanatra, de láttam, amikor gúnyos mosolyba szalad a szája.
– Kicsim, miféle kérdés ez? – szóltam rá. – Kedvelem, ő a munkatársam.
– Kedveleeeed! – kiáltotta Kinguci. – Én is! Mert olyan szép!
Azonnal fordítottam Sarah-nak, aki egyenesen Grétára nézett, és mintha még inkább kihúzta volna magát. Én közben vizet töltöttem, belekortyoltam, hogy ne kelljen semmit válaszolnom. Inkább megdicsértem a karajt, de a feleségem nem mosolygott.
– Ő most velünk fog lakni? – folytatta a kérdezősködést.
– Nem fog. Ő Londonban él.
– Biztosan? Miri azt mondta, hogy te már őt szereted, nem anyát – Erre a mondatra azért kicsit lefagytunk.
– Ne beszélj butaságokat, egyél! – szóltam rá. Gréta elvigyorodott, és szedett még egy adag édesburgonyát, majd halálos nyugalommal megkérdezte Sarah-t, hogy mit gondol rólam.
– Christoph főnyeremény a cégnek! – felelte kedvesen. – Amióta nálunk van, jelentősen nőtt a forgalmunk, ugyanis folyton új ötletekkel áll elő.
– Mint például? – faggatta a nejem.
– Inkább hagyjuk az üzletet! Nem szeretek ilyesmiről beszélgetni, főleg, ha nyaralok.
– Ez nyaralás? – hangzott a halk kérdés, amit Gréta költőinek szánt. – Hogyhogy nem tartott veled a barátod? – faggatózott tovább szenvtelen arccal, mire Sarah elpirult. Igen, elpirult, nem képzelődtem, és ez megrémisztett. Miféle barát? A kérdést se értettem.
– Ez szakmai út is egyben…Nem akartam, hogy valami más elvonja a figyelmem, mint az, hogy megismerjem Budapestet. A kedves férjed azonban jó programokat talál ki nekem, így nehezebb a munkára koncentrálni, pláne, ha két ilyen csodás gyereket is megismerhetek.
Ez aztán a frappáns válasz volt. Kis híján elnevettem magam. Gréta tényleg ilyen olcsó módszerrel akarta kiszedni Sarah-ból, hogy van-e valakije? Van hát! Én! De ugye ilyesmit nem mond ki az ember a családi asztalnál, amúgy is elég bizarr a helyzet.
– Nagyon finom lett a hús! – szóltam közbe. – Ezt még soha nem főzted – néztem kedvesen a nőre, a gyerekeim anyjára, aki nem viszonozta a kedvességem egyetlen pillantással sem, hanem folytatta a támadást.
– Szakmai út? Értem már! Habár úgy hallottam, hogy a vőlegényed borász, és az én hazámban fantasztikusan jó borvidékek vannak. Ha veled jött volna, szívesen elvittünk volna Eger környékére, nem Kristóf?
– Én szeretem a bort! – kotyogott közbe Kinguci.
– Ne beszélj butaságot, kislányom! – hebegtem, miközben a vőlegény szó nem hagyott nyugodni. Olyan erősen szorítottam a kést, hogy attól féltem, eltöröm a nyelét. A szívem körül volt valami, ami erősen szorította össze, pedig nem emlékeztem rá, hogy valaha is tettem volna köré bilincset.
– Ó, James nem a vőlegényem! Sokan hiszik, mert valaha tényleg eljegyeztük egymást, de végül addig halogattuk, amíg nem lett az esküvőből semmi. Csak barátok vagyunk, de legközelebb biztosan elhozom és akkor majd megismertetheted vele a helyi borokat.
Sarah hangja hamisan csengett, mintha rájátszott volna a könnyedségre. Nem ilyennek ismertem, de az is lehet, hogy eddig nem láttam az igazi arcát? Mindenesetre elgondolkodtam azon, vajon az én egyszerű és ártatlannak tűnő nejem honnan a pokolból szerezte ezt az információt.
– Örömmel látjuk! Nem igaz, Kristóf? – nézett rám olyan bájosan, hogy nem tudtam, komolyan beszél-e vagy viccel.
Miközben ez a beszélgetés zajlott, egyikünk se vette észre, hogy Miri elzöldült. Csak amikor elkiáltotta magát, hogy rosszul van, akkor kaptuk fel a fejünket, de már késő volt, mert egyenesen Sarah ölébe hányt. Sarah felugrott, Miri sírni kezdett, Kinguci pfujjogott, én meg csak ültem és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. Ezek után már senki nem evett. Takarítottunk, a vendég kapott egy kinyúlt pólót és egy szöszös cicanadrágot a feleségemtől, én meg lefektettem Mirit, aki belázasodott. Legszívesebben felrobbantam volna a méregtől, mert az egész ebéd egy katasztrófa lett, tervezni se lehetett rosszabbat. Miután kicsit helyre rázódtak a dolgok, Sarah elköszönt, mondván, nem akar zavarni, és kérte, hogy ne vigyem haza, majd hív egy taxit, maradjak csak a lányommal, bizonyára nagyobb szükség van rám idehaza.
Szemében nem volt egy csepp érdeklődés se felém, inkább szánakozást láttam. Én azonban nagyon pipa voltam, mert így semmiképp nem tudtam megkérdezni tőle, vajon az a James valóban a vőlegénye, és ha igen, vajon miért felejtette el említeni? Hívtam egy taxit, és hagytam, hogy a legnagyobb káosz közepett lelépjen. Még odasúgtam neki, hogy majd keresni fogom, és hogy kívánom, de láttam rajta, hogy nem hatódik meg.
Gréta ügyesen elintézte az egészet, és ha lehetne direkt hányni, azt mondanám, a gyerekem se véletlenül lett rosszul. Kicsit szégyellem, hogy ennyire nem vagyok empatikus apa, de azért az végképp gyanús volt, hogy a bor, a saláta után még a hányás is véletlen lett volna.
– No, a barátnőd biztosan nem boldog! – jegyezte meg a feleségem. – Holnap beadhatnád a tisztítóba a ruháját. A sarki, itt, nem messze, egy nap alatt kitisztítja.
– Aha…– hümmögtem, mert gondolatban máshol jártam. Nagyon máshol. – Te honnan tudtad, hogy van vőlegénye? – Igyekeztem érzelmek nélkül kérdezni, ami szerintem jól sikerült, mert még mosolyogtam is hozzá.
– Levente mondta a múltkor, hogy nem sokára lagziba megy, én meg ráhibáztam.
– Ezt mondta? Nekem egy szóval se említette.
– Biztosan úgy gondolta, lényegtelen, nekem se szándékosan árulta el.
– Igaz! – mondtam elgondolkodva, és úgy éreztem, mint akit fejbe vágtak egy kalapáccsal.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
