Az ideális NŐ

Az ideális nő vajon a tökéletes nő? A tökéletes testű vagy a tökéletes lelkű? Vagy mindkettő egyben? Az ideális nőnek mindene ideális? Ebben a hajtós, megfáradt, érzelmekben mélyen rejtőzködő világban vajon ki számít álomnőnek?  Van rá jó válasz?

Talán. Az, aki otthon van saját testében és lelkében. Nem méri magát minden reggel kényszeresen, tudva, akkor mutat legkevesebbet a mérleg. Nem gyötri testét folytonos fogyókúrákkal. Az ilyen nő tisztában van hiányosságaival és megpróbál előnyt kovácsolni a mindennapok nehézségeiből.

 
 

Nem nyavalyog, nem kesereg, és nem panaszkodik kedvtelésből, mert már rég tudja, sirámai senkit nem érdekelnek, még ha úgyis tesznek sokan mintha. Már rájött, a homályos tükör is lehet igazi barátja. Nem igyekszik a nap minden órájában ezerszázalékosan teljesíteni. Elfogadta, hogy nem szupernő és a 21. század elvárásait annyira teljesíti önmaga felé, amennyire az neki megfelel. Az ideális nő, vérbeli nő, nem a körmei, a szempillái, a műmelle vagy ránctalan, agyonbotoxolt feje teszi azzá. Reggelente kócosan, karikás szemmel is mer mutatkozni a párja előtt. Az a férfi, aki mellette van, megtapasztalta, ennek a nőnek nemcsak szépen formált combjai vannak, hanem merész, újító gondolatai is. Ez a majdnem tökéletes, de azért porcikájának apró részleteiben tökéletlen emberi lény érez, sír, segít, biztat, nevel. Könyvet vesz a kezébe, olvas, véleményt alkot és ki is meri mondani. Nem bújik meg a közöny köpenyének ráncaiba és nem a pletyka tölti ki szabadidejének jelentős részét.

Ha edz, azért teszi, mert úgy érzi jól magát a bőrében. Ha tanul, szívvel-lélekkel esik neki. Ha vásárol, ha főz, ha süt, abban benne van minden, ami lényének legjava. Nem kérkedik ruháival, stílusával, kiegészítőivel. A vak is látja, hogy ezek nélkül is különleges, mert a mosolyában benne van minden, amit eddig átélt. Tud önfeledten kacagni, flörtölni. Játékból. A magas sarkú nála nem divatkellék, hanem a lábának egyenes vonalú meghosszabbítása, amitől a járása különlegessé válik. Nem törődik azzal, ki mit mond róla, vannak-e irigyei, mert jól tudja, hogy vannak, hisz mindenkinek akad jó néhány. Nem féltékeny, nem nyomoz a párja után. Biztos abban, hogy, aki maradni akar, úgyis marad. Akinek meg mennie kell, úgysem lehet feltartóztatni. Hát engedni kell. Tudja, miért érdemes szenvedni, mi az, amit a lelke már nehezen visel el, ezért mer dönteni, tovább lépni. Nem hozza magát méltatlan helyzetbe. Az önérzete a valódi kincse.

Az ideális nő a helyén van a világban. Nem azon a helyen, amit mások kiszemeltek neki, hanem ott, ahol neki jó, ahol otthon van. Legyen az egy apró kuckó vagy hatalmas palota. Nem a hely dönti el, hol tud boldog lenni. Nem felejti, hogy otthon lenni ott jó, ahol várnak, ahol szeretnek, figyelnek rá.  Nem fut talmi csillogás után, hiszen minden fény kihuny egyszer. Néha viszont nem is kell nagy világítás, egy apró mécses is elég, hogy a lélek megtalálja a sötétből kivezető utat.

Az igazi nőt nem lehet nem észrevenni. Mert ragyog.  Pedig nem fedi arcát kiló smink, Gucci táska sem billeg a karján. Ezek semmiségek. Kellékek. Ám  mosolya megvillan egy ködös novemberi reggelen is. Tekintete vibrál, ha hamisságot lát. Csípőjének finom ringására felsóhajtanak a fák. Ha ilyet látunk, felkapjuk a fejünket. Megnézzük, elámulunk és nő létünkre is csettintünk egyet: ejha! Tud valamit!

fotó: Pinterest

#nemkoronavírus
A MyMirrornál az induláskor úgy döntöttünk, hogy szórakoztatni fogunk. Azóta a világunk kifordult sarkaiból és tudjuk, hogy a vírus okozta sebek nehezen gyógyulnak majd. A mi küldetésünk azonban nem változott.
Most is megpróbáljuk a bezártságunkat vidámabbá, elviselhetőbbé tenni. Ezért azokat a tartalmakat amelyek nem tartalmaznak információt a koronavírusról #nemkoronavírus jelöléssel látjuk el annak érdekében, hogy azokat, akik kerülik a vírussal kapcsolatos tartalmakat így is megnyugtassuk, hogy abban a cikkben nincs szó erről. Együtt túl leszünk ezen az időszakon! 

 

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here