Nem is egy év. Kilenc hónap telt el az a július végi beszélgetés óta, amikor Viki apja felajánlotta neki, hogy vesz egy éttermet.
Karácsonykor, azaz 26-án megszületett az öccse, aki akkora hanggal érkezett a világra, hogy mindenki tudta, hogy apjára fog hasonlítani. Nagyon fura érzés volt kézben tartani a csecsemőt, aki apja második házasságának gyümölcse lett.
Az esküvőre március utolsó szombatján került sor. Nem volt nagy felhajtás, és ettől volt különleges. Evelin nem hízott egy grammot sem, ami valószínűleg annak is betudható volt, hogy a kis vasgyúró leszívta minden energiáját. Ami viszont különleges látvány volt, az az apjuk volt. Sose látták még ilyen lágynak és sebezhetőnek. Már túlzásba is esett, ami az aggódást illeti, de senki nem merte megmondani neki, hogy a csecsemők elboldogulnak anélkül is, hogy folyton kézben lennének. Luca ki is jelentette, hogy apjuk valószínűleg most ért meg az apaságra. Volt ebben a mondatban egy cseppnyi szomorúság, de igyekeztek elhessegetni ezt. Nem szabad visszanézni, gondolta Viki. Nem lehet a múlt fájdalmából építeni a jövő házait.
Az étterem végül apró, de nagyon otthonos lett. Brac szigetén találtak rá egy omladozó ház udvarában, amelynek ódon romantikája azonnal elvarázsolta a lányt ás Francot is. Sokat kellett dolgozni rajta, de amit lehetett kétkezi munkával oldottak meg. Áprilisra tervezték a megnyitót, ami messze volt a főszezontól, de úgy gondolták, nem árt, ha belejönnek a nyárig, meg nem ugyanaz volt vezetni egy ilyet, mint ott dolgozni.
És nem ketten vitték a vállukon az egészet. Enikőt is magukkal hozták, miután Éva asszony kirúgta őket. A szezon végére jött csak rá, hogy Viki és Franco szerelmesek egymásba. Közölte, hogy nem tűr semmiféle bizalmaskodást a Blue Palace-ban, elvégre az egy munkahely. A bizalmaskodás nem volt más, mint egy ölelés. Azt a pillanatot látta meg, amikor Viki rátalált a Marylou-ra és örömében Franco nyakába ugrott.
Apja azonnal rábólintott. Tetszett neki a kiforratlan hely, a sziget, csak a nevével nem volt kibékülve. Hosszas alkudozás után kifizette a helyet és Viki születésnapjára átnyújtotta az adásvételi szerződést. A lány azt sem tudta, hová legyen örömében.
Enikő nem bírt anyja mellett maradni, és megkérdezte a szerelmespárt, mit szólnának, ha társulna hozzájuk. Mivel mindketten kedvelték a lányt, azonnal igent mondtak. Az enyhe tél sokban segítette a felújítást és a hely csinosítgatását.
Úgy gondolták, a Marylou olyan hely lesz, ami kortalan és elegyíti a modern elképzeléseket a régiekkel. A belső udvar hűvössége, a lugas és a kőfalakon futó vadszőlő még inkább hangulatossá tette a helyet.
Az áprilisi nyitás remekül sikerült, bár kevés turista volt, ők mégis nagyon örültek annak, hogy sokan eljöttek. Még Luca is megérkezett a férjével meg a gyerekekkel. Mindentől el volt ragadtatva és bejelentette, hogy tudja, hogy túlzás, de a negyedik gyerekét várja. Gratuláltak neki, miközben a húga arra gondolt, hogy fantasztikusan bátor, mert a másik három kész ördögfióka volt.
Franco készítette a megnyitóra a menüt, és nem lehetett rá mást mondani, mint azt, hogy remekelt. Nemcsak az étel, a fiú is maga volt a tökély. Viki el sem tudta hinni, hogy volt idő, amikor nem volt belé olyan szerelmes, amilyen majd egy évvel később. Ha volt ember a világon, akire mindig számíthatott, akkor ez a srác volt, akinek nem volt könnyű élete, hisz kiderült, hogy apja a régi Jugoszlávia széthullásakor, a háborúban vesztette életét. Mégse gyűlölködött soha. Volt benne valami csendes nyugalom, amitől mindenki jól érezte magát a közelében.
Hogy Zorannal mi lett?
Viki néhányszor látta a városban, de sosem keresték egymást. Szép volt az a régi este, de nem jelentett már semmit a múló idő függvényében.
Éva asszony továbbra is sikerrel üzemeltette a Blue Palace-t. Az volt a szerelme, ahhoz értett. Valószínűleg nem hagyott fel a szerelem keresésével sem, de erről a fiatalok nem tudtak sokat. Enikő annyit mondott róla, hogy anyja ilyen, ha tetszik, ha nem. Egyedül apját sajnálta, aki továbbra is eltűrte a felesége szeszélyeit.
Az áprilisi megnyitóra még egy nagyon kedves vendéget is meghívtak. Eljött a férjével az a magyar asszony, akivel Viki első látásra összebarátkozott. Egy csodás papucsot készítettek a jövendő főnökasszony részére. Az asszony olyan volt, mintha a lány második anyja lett volna, és ettől Viki szíve lassan megnyugodott. Néha sajdult csak bele, ha eszébe jutott, hogy mennyire boldog lett volna az édesanyja, ha láthatta volna az örömét. Luca szerint látta is, csak nem tudta jelezni.
Viki egyetlen ember miatt aggódott csak, és ez Enikő volt. Franco szerint a lány jól volt, de ő tudta, hogy a látszat mögött megbújva a legkönnyebb a jót hazudni.
Nem jutott túl könnyedén a baba elvesztésén, de Ivánon sem, pedig az a nyomorult nem érdemelt egy könnycseppet sem. Tudta ezt Enikő is, mégis azt mondta, nem tehet róla, hogy fáj neki. Talán jobban szerette, mint kellett volna.
És azon az áprilisi napon minden tökéletesen sikerült. Húsz fok volt, ragyogóan sütött a nap és a terített asztalok mellett mindenki ott ült, akit a lány szeretett. Végignézett rajtuk és arra gondolt, hogy ha van boldogság, akkor ő olyan boldog, mint még soha.
Enikő épp italt töltött mindenkinek, amikor Viki észrevette, hogy Franco egyik haverja le nem veszi róla a szemét. Elmosolyodott és bízott benne, hogy a lány összetört szíve egyszer begyógyul majd.
Ekkor megjelent Franco, akinek jelenlététől Viki ereiben száguldani kezdett a vér. Odalépett hozzá, és csak annyit mondott neki:
– Gratulálok, főnökasszony! Fantasztikus, amit létrehoztál.
– Ez kettőnk érdeme, főnök úr! – jelentette ki kacagva a lány és szerelmesen a fiúhoz simult.
VÉGE
A sorozat többi részét itt olvashatod
