Gengszter mesék – Az utód V. rész

Az utód előző részeit itt olvashatod

Gólya hamar elaludt, és álmában otthon volt a családjával. Együtt díszítették a karácsonyfát, a konyhában készült a vacsora. Miután apja felrakta a csúcsdíszt, lezárva ezzel a díszítés folyamatát, megterítették az asztalt, és nekiláttak az ünnepi menünek. Gólya habzsolta kedvenc ételét, a rakott krumplit.
Vacsora után, lekapcsolták a szobában a villanyt, és a karácsonyfaégők fényénél nekiálltak kibontani az ajándékokat.

 
 

– Ébresztőőő!!
A nevelő kiabálása hidegzuhanykényt ébresztette fel álmából. Görcsbe rándult gyomorral vette tudomásul a valóságot, ő most nem otthon van. A szomszéd ágyakról ellesve próbálta, a szabályoknak megfelelően bevetni ágyát.

Napközben kártyázással, társasjátékokkal és sztorizgatásokkal ütötték el az időt. Nagyotmondásban egymást próbálták felülmúlni, és mesélték a képtelenebbnél képtelenebb történeteiket lopásokról, betörésekről, és egyéb hőstetteikről.
A társalgó közepén egy karácsonyfa állt, szegényes díszítéssel. Délután a nevelő, mindenkinek átadott egy szelet bohóc csokoládét, és kellemes ünnepeket kívánt. Gólya megfogadta magában, hogy örökké utálni fogja a karácsonyt.

Az idő, ólomlábakon haladt. Ismét közölték vele, hogy 1 hétig ezen a szinten kell maradnia. Ez a befogadó. Utána le fog kerülni olyan emeletre, ahonnan kijárhat dolgozni, s akár haza is mehet a szüleit meglátogatni.

Minden nap ugyanolyan koreográfia alapján telt. Ébresztő, reggeli, naplopás, ebéd, naplopás, vacsora, fürdés, alvás. Az ünnepek alatt már nem hoztak új gyereket, így a befogadó küzdelem elmaradt.
Lassan telt el a hét nap, de végül 30-án reggel, Gólya összecsomagolta ágyneműjét és levezették az első emeletre. Az ottani nevelő elmagyarázta, hogy munkát kell vállalnia, amit az intézet fog kijelölni, és minden nap elhagyhatja az intézetet este 8-ig.

Amint kiléphetett a kapun, lábai mintha szárnyak lennének, repítették az otthona felé. Apja nyitott ajtót, aki varasodott ajkait meglátva, zokogva zárta karjaiba fiát. Percekig ölelték egymást szó nélkül. Mindketten tudták, hogy valami megváltozott. Gólya felnőtt.

Elmesélte az intézetben történteket és azt is, hogy nem jöhet véglegesen haza. Intézeti gyerek lesz, dolgozni fog. Miután mindent megbeszéltek, ebéd után a fiú elindult a legnehezebb útra, a főnökhöz.

Nem tudta mi vár rá, de azt igen, hogy a főnök nem szereti, ha valaki megbukik. A lakásba belépve, egy előszobába jutott, ahol a falon egymás mellett függtek híres festők művei, az aranymintás tapétával borított falon. A nappali közepén, egy aranyszínű fotelben ült a főnök. Gólya köszönésre nyitotta volna száját, de a másik a szája elé tartott mutatóujjával csendre intette. A kandalló mellett álló testőr a fiúhoz lépett és alaposan megmotozta, majd egy bólintással jelezte, hogy minden ok. Gólya most értette meg, hogy mi zajlik.

– Csak nem gondolod???
– Cssst… Majd az évek során megtanulod te is… És most mesélj.

A fiú elmesélte, hogy mi történt, mire a főnök megkérdezte, hogy mit tanult az egészből, és a végén elkérte Pityu címét.

– Azt, hogy soha ne bízz senkiben. Az is hátba fog támadni, akinek segítettél.
– Gyorsan tanulsz…ezért mostantól fixen nekem dolgozol. Az ünnepek után munkát fog neked adni az intézet a Boy szolgálat csomagküldő részlegénél. Ajándékcsomagokat fogsz kiszállítani emberekhez, amiket más emberek küldenek nekik. Ezeket a csomagokat fogod nekem megvámolni. Kiszedsz belőlük ezt azt, és leadod nekem. Ez a belépő hozzám
.

Gólyának tetszett az új feladat, főleg annak fényében, hogy azt hitte, a főnök szóba sem fog állni vele.
– Most meg szépen bemész az intézetbe és holnap délután kettőig ki sem jössz onnan semmilyen körülmények között!

A fiú bólintott, és elköszönt. Felült a villamosra és a Mester utcai megállónál leszállva, besétált a Bokréta utcáig. Nehéz szívvel lépett be önként, az intézet kapuján. Felment a közösségi helyiségbe és leült a többiekkel tévézni.

Másnap reggel 6-kor rendőrök keltették.

– Velünk kell jönnöd.

Gólya nem értette mi van, de felöltözött és beült a járőrkocsiba. A kapitányságra vitték. A kihallgatószobában most egy másik előadó volt.

Szevasz öcskös. Meséld el, hogy hol jártál tegnap este 7 és 11 óra között?
– Az intézetben néztem a tévét a többiekkel
– Akkor erről mit tudsz? – fotókat tolt a fiú elé, melyen Pityu volt látható, összevert, véres fejjel.
– Semmit.

A kihallgatás hamar véget ért. Amint kilépett a kihallgató helyiségből, megpillantotta Pityut a folyosón egy széken, aki összevert, fájdalmas arccal nézett vissza rá. Gólya köpött egyet felé, és elindult a lépcsőn. Magában nagyon büszke volt, hogy a főnök őmiatta összeverette az árulót.

Már csak pár óra volt hátra az évből, és a fiúban megszületett az újévi fogadalom szövege:

– Soha többé nem bízok meg senkiben. Akkor nem érhet csalódás…

Vidáman indult vissza az intézetbe és alig várta, hogy munkába állhasson.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here