Szeptemberhez nem illő meleg van odakint, az ősz inkább augusztus elején kukkantott be egy pillanatra. Hatalmas a tömeg a tömegközlekedésben mindenhol, elvégre iskolaidő lett pár hete. Nem szívesen, de nekivágok a városnak, biztos lesz másfél óra mire átérek A-ból B-be, amennyi idő alatt a Földet meg lehet kerülni. De nincs mit tenni, ha menni kell, hát menni kell, így felszállok a buszra azzal a megnyugtató gondolattal, hogy még mindig jobb, mint parkoló után kajtatni a belvárosban.
Jól szituált anyuka száll fel a tömött, levegőtlen járműre. Délután fél négy van. Egy négy-öt éves forma gyerek durcás képpel nyafog mellette. Nem tud leülni, és a tömegben senkinek nem jut eszébe, hogy átadhatná a helyét. Hiába tekintget jobbra-balra, a világ rideg és könyörtelen.
Egyre jobban felhergeli magát, és váratlanul kiabálni kezd, hogy ő fáradt, le akar ülni és kész. Anyja először kedvesen nyugtatja. Higgadt hangon magyarázza neki, hogy sokan vannak, nincs szabad hely, bírja már ki, nemsokára leszállnak. És megtörténik a csoda, varázsütésre a következő megállóban tényleg felszabadul két hely.
A fiúcska szélsebesen ráveti magát, de nyugalma talán egy percig se tart. Újra belekezd egy hangos panaszba, mert eszébe jut, hogy pattogatott kukoricát akar még enni. Jön az újabb, nyugodt hangú magyarázat, hogy nem lehet, most nem oda mennek, ahol lehet venni, itt meg nincs. Az anyuka bírja, még nem szakad a cérna. A kisfiú azonban közel se ennyire higgadt, és a türelmet hírből se ismeri. Egyre hangosabban követeli a lehetetlent. Ekkor a nő, aki a mai kor embere, nem a mumust megy egyéb konzervatív szörnyeket emlegetve szól rá. Eszébe se jut, hogy vérfarkast meg zombikat említsen, hanem haláli türelemmel és angyal arccal mosolyogva ennyit mond:
– Ha nem hagyod abba, odaadlak a szervkereskedőknek! Ők majd elvisznek, felvágják a hasad és szépen kiszedik belőle a szerveid. Megértetted?
Többen leesett állal figyelik őket. Köztük én is.
Ennél hatásosabbat rég hallottam, és el kell fordulnom, hogy ki ne buggyanjon belőlem a nevetés.
A gyerek elhallgat. Csend lesz. A busz ajtaja nyitódik-záródik, és a pattogatott kukorica emléke finoman eltűnik a nyárvégi hőségben. Marad helyette a lehetőség, amely lenyugtatta őt. A szervkereskedők ismeretlen világa. Anyuka kibámul az ablakon, és az utasok is immár megnyugodva merednek kifelé az ablakon vagy a bújják mobiljaikat.
Így is lehet…
Kép forrása: Pinterest
