Az igaz történetekkel sokszor úgy van az ember, hogy csodálkozni sem mer nagyon, mert nem tudja elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet.
Sok emberrel találkozom, még több ember között dolgozom, mindig megtalálnak a különös történetek. Ezekből hoztam egy csokornyit a történetek főszereplőinek engedélyével. Csak a neveket és a helyszíneket változtattam meg. (Imre Hilda)
Dia egyike azoknak az ismerőseimnek, akivel a világon a legnagyobb hülyeségekre is képes lennék. Egyszerűen bolond. Vicces, lobbanékony, de bolond. Nem gondolkodik, ha valaki felidegesíti, és mindent kimond, ami a szívén. Nem fog szívinfarktust kapni, ebben biztos vagyok.
A húszas évei végén férjhez ment és a telefon akkor még nem volt ennyire az emberek kezéhez és agyához nőve, ahogy manapság. Használtuk, később lelkesen fényképeztünk, de nem éltünk minden pillanatát és küldözgettük az sms-eket is, de az már luxus volt. Később megjelent az érintőképernyős mindentudó, de semmit sem felejtő készülék is. Természetesen a sok haszna mellett remekül le is tudta buktatni a csalfa házastársakat.
Szinte mindenkinek van egy olyan sztorija, amelyben az otthon maradt telefon átböngészése felrobbant vagy a véghez közel sodor egy házasságot. Mindenki meg tudja magyarázni az eltévedt üzeneteket, fényképeket, mondván, nincs köze hozzá, bocs, de valami idióta mellényomott. Mind tudjuk, hogy ez legritkább esetben fordul elő, csak szeretünk hazudni önmagunknak.
Diáék házassága is elérkezett a kritikus hetedik évhez, amely nem babona, nem városi legenda, erre mind rájövünk az évek folyamán. Egyik nap észrevette, hogy Kornél mintha jobban óvná a telefonját, mint eddig. Az is feltűnt neki, hogy gyakrabban keresik a cégtől, mint máskor, de persze a legfeltűnőbb az volt, hogy Kornél ráeszmélt, hogy öregszik és hízik. Nem volt kövér, csak már volt kis pocakja és finoman szólva elkényelmesedett. Ez azonban nem zavarta, csak a hetedik évben, amikor bejelentette, hogy gyúrni fog, egy férfinak fontos, hogy jól nézzen ki, ha középvezető. Dia ekkor jött rá, hogy megcsalja.
A telefonját azonban nem tudta megkaparintani. Ha lazán elkérte tőle, a férfi gond nélkül átadta és soha nem találta nyomát egy másik nőnek. Természetesen volt annyira rutinos, hogy sejtette, hogy a szerető biztosan egy férfinév vagy foglalkozás mögött rejtőzött. Viszont egyetlen gyanús csetet, messenger üzenetet sem látott azalatt a pár perc alatt, amíg a kezében tarthatta a telefont. Volt egy másik, céges készüléke is a férjének, de az nem volt érdekes, mert arra nem írhatott senki nyomtalanul és Kornél semmiképp nem kockáztatta volna, hogy azt bekérjék tőle.
Egy napon azonban beütött a krach, minden nő és férfi legrosszabb álmának beteljesülése. A reggeli kapkodásban otthon maradt a teló. És nem volt lehalkítva, ezért már az első üzenetnél jelzett.
A Jó reggelt, édesemet, legyen csodás napodat aligha lehetett félreérteni. Dia fel se háborodott.
Nem válaszolt. Várt. A női név mögött valóban egy nő rejtőzött. Nem, Kornél nem élt a régi trükkel, ravaszul inkább meghagyta a nő nevét, és Szandika nem adta fel, leste a választ.
Pár perccel később újabb üzenetet küldött.
– Hogy vagy ma, én bogaram? Remélem, a mosónő nem keserítette tegnap az életed.
Mosónő? Miféle mosónő? Erre már muszáj volt válaszolnia.
– Mosónő? – kérdezett vissza.
Jött is azonnal a sok smile-val díszített válasz:
– Bocsi, nem azt mondtad, hogy mindig mos? És hogy egyszer még a szőnyeget is begyömöszölte a gépbe? (megint egy tucat vigyorgó fej)
Meghökkent. Szóval ilyesmiket is elmesél Kornél? Szóval ő hét év után csak mosónő? Valóban precízen rendben tartott mindent, és szerette a frissen mosott ruhák illatát. De ez most durván hangzott. Egy akárki így beszél róla… Fogta a telefont és a férje este levetett nadrágjának zsebébe süllyesztette. Aztán összeszedte a tarkákat, folyékony mosóport töltött a tárolóba és negyven fokra csavarta a gombot. Az öblítő tartályába liliom illatú Silant csorgatott, majd elindította a mosást.
Tíz perc sem telt bele, amikor megjelent a férje. Szemmel láthatóan ideges volt és sietett.
– Nem láttad a telóm? – kérdezte türelmetlenül. – Itthon maradt.
– A mosónők mindent kimosnak – válaszolta széles vigyorral. – Talán a farmerod zsebében maradt, és nem vettem észre – tette hozzá ártatlan arccal. – És legyen csodás napod, ezt üzente Szandika.
Kornél elsápadt. Nem szólt egy szót sem, csak kiviharzott az ajtón.
És Dia nem nyelte le a békát. Elváltak. Szandika már nem az első kaland volt, mint később kiderült.
fotó: Pinterest
