Igaz történetek – Koponyák, babák és a házvásárlás

"A magának való ember, akiről az eladó még azt is mondta, hogy szereti a csendet, ő maga se hangos fajta, érdekes kerítéssel vette körbe a telkét. A bejárat melletti léceken műanyag babafejek sorakoztak szépen egymás mellett sormintában. A mintát koponyák színezték. Egy babafej, egy koponya. A látvány olyan volt, mint egy B kategóriás horrorfilm nyitó jelenete."

Az egyik ismerősöm mesélte, hogy hónapok óta járták az országot, de megfelelő házat nem találtak sehol, viszont érdekes és fura embereket bőségesen. Volt, aki a vécét is eladta volna nekik aranyáron, de olyan is, aki szerette volna elvinni a klotyót, mert annyira a szívéhez nőtt. Egyszóval belefutottak egy-két bolond emberbe. Mégis mind közül az egyik legdöbbenetesebb az volt, amit most elmesélek.

Egy Nógrád megyei településre ugrottak el kocsival munka után, mert a házat áruló hölgynek akkor felelt meg. A falucska kedves, bájos volt, de a ház igencsak a szélén helyezkedett el. Korán esteledett. Már ahogy bekanyarodtak az utcába, tudták, hogy kár volt eljönniük. Összesen két ház volt az egész utcában, mellettük erdő, mező vagy csak hatalmas gaz, egyelőre nem tudták eldönteni. Mégis kiszálltak, mondván, egye fene, körülnéznek.

 
 

Az eladásra kínált ház a valóságban sokkal rettenetesebb volt, mint a képeken. Óriási repedések futottak a falakon, de olyan látványosan, hogy a házaspár a fejét fogta. Hogy tudták mindezt eltitkolni? Nehezen jöttek rá, hogy a trükkös fényképezés vezette őket félre.

A ház kis híján a fejükre omlott már csak ránézésre is. A fürdő falán egy lyuk tátongott, ők meg alig tudtak megszólalni, amikor a házigazda azt ecsetelte, hogy nem akkora a baj, mint amennyire gondolják, mert egy kis tapasztás itt, egy kis tapasztás ott, és már minden rendben is lesz. A vakolás eltüntet minden problémát, és ha még ki is színezik a házat, maga lesz az ékszerdoboz. A férfi a színezésre felkapta a fejét, és majdnem kiszaladt a száján, hogy nem kifestőt kívánnak venni, hanem egy lakható házat, de aztán nyelt egyet, és mereven maga elé bámult. Miközben megnézték a két düledező szobát is, az eladó kedvesen közölte velük, hogy a telek csodaszép, hatalmas, igaz, ráférne egy rendezés, és a szomszéd se rossz ember, igaz, kicsit magának való. Miközben ezt hallgatták, a pár nőtagja kíváncsibb lévén kióvakodott az egyik oldalajtón, és elindult megszemlélni a derékig érő gaz mögött lakó szomszéd házat, ahol a nem rossz ember lakik.

A telek tényleg elég nagy volt, tele vasdarabokkal, betontörmelékkel, de ez nem riasztotta volna meg, az viszont, amit látott a szomszédnál, belé fagyasztotta a szót.

A magának való ember, akiről az eladó még azt is mondta, hogy szereti a csendet, ő maga se hangos fajta, érdekes kerítéssel vette körbe a telkét. A bejárat melletti léceken műanyag babafejek sorakoztak szépen egymás mellett sormintában. A mintát koponyák színezték. Egy babafej, egy koponya. A látvány olyan volt, mint egy B kategóriás horrorfilm nyitó jelenete. Amikor meglátta, majdnem kibuggyant belőle a hangos nevetés. Á, a szomszéd érdekes ember, gondolta kacarászva. És szereti a csendet. Ők meg gyerekekkel és kutyákkal jönnének. Nem csendben, és nem nyugalmas mindennapokkal. A barna, kopott fakerítés enyhén horrorisztikus külseje feltette az  i-re a pontot.

Adva volt egy ház, amit csak a szentlélek tartott össze, és meg volt spékelve az egész egy sorozatgyilkos-gyanús férfival, akit nem ártott békén hagyni. Elképzelte hangosan csaholó kutyáit, vagy a hisztis kétévesét, és beleborzongott.

Mire visszaért a házhoz, férje is leesett állal bámulta a kamrát, ahol minden volt, csak döglött oroszlán nem. Sietve elköszöntek. Alig bírták ki, hogy ne készítsenek fotókat a nem mindennapi kerítésről, ahol szőke, vörös, és barna, üveges tekintetű babák haját fújta a szél, miközben koponyák vigyorogtak a sietősen távozó vásárló-jelöltekre. Azóta is azon töprengenek, hogy vajon lesz-e valaki, aki ott akar majd élni, és kiteszi magát a szomszéd haragjának. Márpedig a ház olcsó volt, még az is lehet, hogy igen.

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here