Zsombor – A terv
Megkérdeztem anyát, mikor mehetünk hozzájuk, erre azt felelte, neki tökéletesen mindegy, mert ebben a szutykos időben amúgy sem akar kimozdulni. Hozzátette, hogy akinek négy gyereke van, annak sosincs nyugta, mert hol az egyik, hol a másik teszi tiszteletét, bár ő már abban reménykedett, hogy békén hagyjuk. Mindezt persze nevetve mondja, mert imád bennünket, habár lehet abban némi igazság, hogy örökösen náluk lóg valamelyikünk.
A sorozat többi részét itt olvashatod
Lili két évvel fiatalabb, mint én, Mara néggyel, és akkor még ott van a szélhámos öcsém is, és így nem lehet könnyű neki. Apa persze élvezi a helyzetet, mert kedvére grillezhet, ha együtt a család. Októberben azonban erről szó sem lehet, napok óta hűvösebb van az átlagnál.
Megbeszéljük, hogy vasárnap délután ellátogatunk egy sütizésre és akkor megtörténik a nagy találkozás.
Alighogy felébredek, az első gondolatom Judit. Szeretnék mellette kelni és figyelni, ahogy ébredezik. Aludtunk már együtt, tudom, hogy milyen aranyosan összegömbölyödve alszik és olyankor a haja kócosan terül el a párnán. Pontosan olyan, mint egy kislány, aki nem törődik semmivel, csak azzal, hogy túrhatna le az ágyról.
Még nem akarom felhívni, biztosan alszik. Nem mondom el neki a kellemetlen üzenetet, teljesen felesleges ilyesmivel bántani őt. Továbbra sem tudom kitalálni, ki áll a sorok mögött és miért jó neki, ha beszólogat.
Miközben ezen rágódom és kávét teszek fel főni, újabb hasonló témájú üzenet érkezik. Most épp arról világosít fel, hogy az öreg nőknek szaga van, és ha nem figyelek oda, lassan eltömíti az orrom. Ez miféle baromság? Megpróbálom hívni, de megint semmi. Írok egy cifra választ, amelyben elküldöm melegebb éghajlatra. Az üzenet nem ér célba, le vagyok netán tiltva? Ennek utána kell járnom, ha továbbra sem száll le rólam.
Megiszom a kávét és elmegyek úszni. Remekül kiszellőzteti a fejem. A szauna pláne. Miután végeztem indulnék haza, de nem indul a kocsim. Legszívesebben belerúgnék, mert úgy tűnik, minden, amit hirtelen meg lehet nézni, rendben van. Különben sem vagyok nagy szakértő, de felhívom Márkot, hátha hajlandó megnézni, csak kétutcányira lakik.
– Öregem, ide kellene jönnöd az uszodához. Itt ragadtam – mondom neki.
– Szombat van! Nem hiszem el, hogy nem tudsz taxit hívni! – mondja álmosan.
– Ez igaz, de félt tizenegy van és nem azzal van gond, hogy haza kellene mennem, hanem a kocsival.
– Nem, az embernek a bátyjával van gondja – közli mérgesen, de hallom, hogy ébredezik.
– Akkor most jössz vagy hívjak más szerelőt? Minek van a családban egy, ha azt sem lehet elérni?
– Na, elmész te a sunyiba! – röhög hangosan. – Ha olyan éjszakád lett volna, mint nekem, akkor nem jártatnád a pofád! Akkor nem szaladgálnál úszni, mert az ágyban legalább annyira izmosodsz.
Sejtettem, hogy ezzel jön, de már fel se veszem. Soha nem volt köztünk igazán szoros a kapcsolat, de azért jó testvérek vagyunk. Neki semmi nem fontos, csak a pénz és a nők. Az élet mozgatórugói, ahogy ő mondja. Nézeteink erősen különböznek, de ez egyikünket sem befolyásolja abban, hogy szabadon éljük az életünket.
– Öt perced van, hogy idetold azt a rusnya képed! – mondom és leteszem. Persze tíz is elmúlik, mire megjelenik. Zsebre tett kézzel bandukol felém a járdán, nem sietős neki. Megértem. Utálhat rendesen, ki kellett bújnia a meleg ágyból a bátyja miatt.
– Na, mi van már megint? – löki oda köszönés nélkül. – Mondtam, hogy ne ezt a kocsit vedd meg, de akkor persze nem volt fontos a véleményem.
– Rendben, öcsikém, megkövetlek, csak csinálj valamit, mert haza kellene már mennem.
– Ígérem, holnap meghálálom! Ott leszel anyáéknál?
Kinyitja a kocsit, beül, elfordítja a kulcsot és az azonnal indulásra kész. Rám vigyorog.
– Ennyi – közli és süt a szeméből, hogy lúzer vagyok. Neki csak az az igazi ember, akinek munka közben piszkos a keze.
– Nem értem – motyogom.
– Nem is kell – jegyzi meg pökhendi arccal. – Egy mester elég a családban.
– Köszönöm, mester – hálálkodom. – Jövök eggyel.
– Holnapra. Unicumot hozz, az a kedvencem. Egyedül jössz?
– Nem, viszek valakit. Judit a neve. Honnan tudtad?
– Csiripelték a madarak, hogy van valakid, akit titkolsz.
– Nem titkolom, csak nem viszek el minden nőt bemutatni, mint te. Szegény anya még a nevüket sem tudja megjegyezni, mire te már újjal jelensz meg.
– Igaz! – kiáltja vidáman. – Nagy a tenger, sok hal van benne. Tehetek én róla, hogy némelyik nem jön be?
Beletúr sötét hajába és szemtelenül a képembe vigyorog. Látszik rajta, hogy élvezi az életet, és esze ágában sincs megváltozni.
– Na, gyerünk, kislány, húzzál haza! – mondja.
– Elmész te a… – azzal beszállok a pöccre induló kocsimba, és haragszom magamra, amiért olyan gyorsan feladtam és iderángattam őt.
Ahogy átgurulok a városon, látom, hogy nehezen ébred. Délelőtt van, de nem sokan merészkednek ki a nyirkos időben. Felhívom Juditot, akinek hangja átmelegít. Kicsit óvatosan kérdi, hogy biztos vagyok-e benne, hogy másnap anyámhoz menjünk. Noná, hogy az vagyok, válaszolom. Ez nem kivégzés, egyszerűen csak egy találkozás, nyugtatom, de érzem, hogy feszült.
Megbeszéljük, hogy délután találkozunk nálam, a lánya az apjánál lesz. Ígérem, hogy főzök valamit, talán egy tésztát, de tiltakozik, mert attól mammásra gömbölyödik. Azt hiszem, én azt se bánnám. Annyira szép, vidám és kedves, hogy én nem tudok betelni vele.
Leparkolok a közeli boltnál, ahol váratlanul meglátom Beát, aki épp akkor száll ki a kocsiból, amikor én. Nem lehet megúszni a találkozást, ami egyikünknek sem kellemes. Nyolc hónapig tartott a kapcsolatunk, de féltékenysége tönkretette. Ő egy kígyó, aki rátekeredik az ember nyakára, és addig szorítja, amíg az lélegzetet tud venni. Ha már az utolsóknál tart, elengedi, de pillanatok múlva újra kezdi a fojtogatást. Nem lett kellemes vége a kapcsolatunknak. Kidobta a laptopomat az ablakon. Még szerencse, hogy nem járt arra senki éjfélkor. Annak persze kampec, ő meg elhúzott és azóta gyakorlatilag nem láttam. Ennek kb. másfél éve.
– Helló – mondja és mosolyog, hogy feláll a szőr a hátamon. Biztos, hogy megcsináltatta a mellét, mert a felsője nyílásán majd kiesnek. Szája is fel van töltve, nem durván, de azért látszik rajta.
– Helló, mizu? – kérdem, bár eszem ágában sem volt ezt kérdezni. Mennék haza, munkám is van még, és valóban szeretnék valami különlegeset főzni Juditnak.
– Minden rendben – válaszolja. – Képzeld, férjhez megyek!
Az orrom elé dugja gyűrűs kezét, amitől nekem el kellene ájulnom.
– Gratulálok – mondom egykedvűen. – Akkor sikerült találnod egy gazdag csávót?
– Mi az, hogy, és még imád is engem!
– Minden jót kívánok nektek! Remélem, boldog vagy.
– Az vagyok! – Arcán nincs mosoly. – De azért hiányzol.
Ez a közlés mellbe vág. Hogy az ördögbe hiányozhatok neki, ha esküvőre készül?
– Hidd el, jobbat találtál nálam! És most mennem kell – Azzal megfordulok és besietek a boltba. Még hallom, ahogy két szót sziszeg a hátam mögött: dögölj meg!
Előző rész
Következő rész:
fotó: Pinterest
