Kedves Én!

Úgy gondoltam, ideje írnom Neked. Így nagybetűvel Neked, mert az utóbbi időben elfelejtettem, hogy vagy. Elfeledkeztem rólad, mert valahogy hagytad, hogy ne gondoljak Rád. Vagy volt valami vagy valaki, aki fontosabb volt Nálad? Talán igen, pedig ennek nem lett volna szabad megtörténnie.

Sokszor, talán túlontúl is sokszor voltam rosszban veled mostanában. Szapultalak, méregettelek, elégedetlen voltam Veled és nem akartam elhinni, hogy az én számomra Te vagy a legtökéletesebb. Pedig nem ezt ígértem.

 
 

Valahol a kamaszkor közepén a sok-sok pattanástól elborítva, amikor szörnyűséges dauerolt hajunkkal virítottunk, úgy 16 évesen még azt gondoltam, hogy minimum a világot fogod megváltani. Olyan, de olyan nagy tettet hajtasz végre, amelyhez képest a penicillin feltalálója szégyenkezve elbújhat. Vagy legalábbis Nobel-díjas író leszel, de ha az nem, akkor világhíres régész, hiszen Attila sírja rád vár. Ideje, hogy valaki megtalálja. Neked kellett volna… Azt fogadtam meg, hogy jó leszek Hozzád, én Lelkem, mert megérdemled, hiszen tudtam, hogy nem szeretetből fogantál, neveltettél, lettél. Mindig is hittem abban, hogy olyan bizonyossága vagy a világnak, ami nem nagyon fordul elő kétszer a történelemben.

Ez aztán lassan elmúlt. Beálltál a sorba. Azokéba, akik nem álmodtak, nem vágyakoztak többre, csak egy csendes kis hagyományos életre. Mustrálgattalak, nézegettem kialakuló formádat, láttam, hogy nagyon lassan nőiesedsz, a rút kiskacsaság valahogy tovább tart a kelleténél. De az vigasztalt, hogy talán a külső egy különleges belsőt takar. Sokan, sokféleképpen szerettek volna meggyőzni ennek ellenkezőjéről. Próbáltam ellenállni, tiltakozni, hinni, de valahogy nehezen sikerült. És az a belső kis ördögi hang mindig tett róla, hogy a beléd vetett hitem elszálljon.

Jó akartál lenni, kedves, figyelmes, odaadó, ehelyett fáradt voltál, kedvetlen és hitehagyott. Azt vártad, hogy majd jön valaki, aki a szürke verébből királylányt varázsol. De a varázsló végig ott volt benned. Benned, aki szunnyadoztál, és minden nap alkudoztál arról, hogy majd egyszer jön egy jobb világ, és te majd utoléred ennek reményét.

A jobb világ már régen benned volt, de Te mindig mástól vártad azt, hogy megmutassa az utat. Azt gondoltad, boldoggá csak más tehet azzal, ha figyel rád, ha tündérkirálynőnek lát, ha dicsér, ha elfogad annak, ami és aki vagy. Pedig csak önmagadat kellett volna látnod  még a törött tükörben is, mert Te néztél vissza onnan. Te, aki erős vagy, hiszen elhagytak, bátor vagy, mert új utakra léptél. Ki tudsz állni magadért még akkor is, ha sokan elengedték a kezed az úton. Van szavad, akaratod, tudsz szeretni és szeretve lenni.

Ez utóbbit hitted el a legnehezebben. Az, aki egy olyan mély kútból mászik ki, aminek az alján csak a közöny van, az tudja csak igazán, hogy egyetlenegy dolog segít: az, ha Te Te leszel.
Ha úgy indulsz is ezen az ösvényen, az élet kezdetén, hogy nem igazán kellesz, egyvalaki akkor is melletted van: Te. A legjobb társ vagy, ha ezt olykor nehéz is elhinni.

Mondd, milyen gyakran álltál a tükör előtt mostanában? Nézegetted magad vajon? Csak a hibáid, az arcodon a múló idő rovátkáit?  Láttad-e, hogy a sebeket szántott a bánat?

Na, ez az, amit nem kellene. Kedves Én, elhiszed-e, hogy tudlak még szeretni és csodálni?

Megbízol-e bennem? Tudod-e, hogy néha, egy eldugott, röpke pillanatban büszke vagyok Rád? Nehéz ezt tudni….Még nehezebb elhinni….

De fel kell ébredned. Azt kell érezned, hogy egyedi vagy, a végtelenség olyan terméke, ami különleges és megismételhetetlen. Olyan, akit az idő ragyogtat, nem függ senkitől és semmitől. Hagynod kell, hogy szeresselek, mert már vészesen fogy az idő, és nélkülem is forog majd az idő kereke valamikor. De addig a tükörnek mosolyognia kell Rám.

Mert egy vagyok és megismételhetetlen. Ahogy mindenki.

fotó: Pinterest

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here