Elzártam a gázt? Lekapcsoltam a villanyt? Bezártam az ajtót? Hadd ellenőrizzem 26-odjára is!
Nem kellemes így élni, mert a kapkodás vagy a késés garantált. Persze nem tűnik nagy dolognak, ha visszafordulsz még egyszer a sarokról, hogy bezártad-e a bejárati ajtót. De akkor már azzá válik, ha a reggeled fele ezzel megy el. Viszont nem vagyok egyedül ezzel a problémámmal: a tudomány ezt kényszerbetegségnek hívja.
A „Mi állhat a háttérben?” kérdés megválaszolásához pedig sajnos le kell nyúlni a tudatalatti mély bugyraiba.
Egyesek szerint a kényszeresség gyerekkori önbizalomhiányból fakad („Hatodszorra sem lett szép a B betűd, írd át, kisfiam!”). Mások szerint ezek az emberek hagyják, hogy a félelmeik utat törjenek maguknak. A kényszergondolat pedig lassan átmegy kényszercselekvésbe is, ezzel ideiglenesen oldva a szorongást. Azonban szó lehet egy korábbi rossz tapasztalatról is, amivel nem tud szembenézni, így ez egyszerűen kivetül egy el nem zárt tűzhely kényszerképzetéhez.
Ha már kellőképp megijedtél, hogy mekkora lelki nyomorék vagy, megnyugtatlak: azért nem 100%-ban csak erről van szó. Ha sokszor kell egyszerre több dologra figyelned, és olyan szétszórt vagy, mint én, akkor úgy érzed, folyamatosan a lehetetlennel viaskodsz. Emellett előfordulhat, hogy elfelejtesz egy-két rutincselekvést, és ezért kattog azon az agyad, hogy tuti mindent befejeztél, lekapcsoltál, elzártál-e.
Viszont ha folyamatosan elkésel a melóból, és a főnököd már nem fogadja el azt az indokot, hogy: „Le kellett szállnom a buszról, mert nem voltam benne biztos, hogy bezártam-e az ajtót”, akkor nem árt, ha találsz megoldást a problémára.
Én rögtön kettőt is tudok neked javasolni:
Pénzes verzió: menj el szakemberhez! Igen, a pszichomókus drága mulatság, de talán nem véletlenül, mert tényleg van haszna. Hetente ki kell teregetni a szennyest, és lehet, hogy elfogyasztasz egy százas zsepit is, de sokat segíthet. Ha utána már csak egyszer fordulsz vissza a sarki bolttól, már megérte.
Low budget megoldás: vegyél erőt magadon! Ezt tapasztalatból mondom. Akadj ki saját magadra, hogy ez így már nem mehet tovább, az agybaj szétcseszi a reggeleidet vagy akár az egész napodat. Legfeljebb csak egyszer menj végig a lakáson, és ellenőrzés közben erősíts meg magadban a történteket: igen, a konyhában is lekapcsoltam a villanyt. Igen, a fürdőben is elzártam csapot.
Ezt sajnos követni fogja az az érzés, hogy: „Na, azért futtassuk le még egyszer ugyanazt a lemezt, nem baj, hogy a saját szememmel láttam, hogy minden rendben.” Ilyenkor kell erősnek lenni, és megálljt parancsolni magadnak.
Ja, és nyugtasson az is, hogy nem vagy egyedül, a népesség nagyjából 3%-át érinti a probléma. Sajnos csak nagyon kevesen tudnak teljesen leszámolni a kényszerbetegséggel, de szinte minden esetben lehet csökkenteni a mértékét. Szóval, nyugodj meg: nem maradt nyitva a kocsi ajtaja.
