Le a tükrökkel!

Biztosan sok nő észrevette már, hogy a tükör a férfiakkal barátságban van.  Igaz, hogy a férfiak nagy része alig ismeri, így meg felületes ez a barátság, de ez nem gond nekik. Néhányuk köszönő viszonyban van vele, vagy csak odakacsint rá reggel futtában és nyugtázza, hogy napról napra sármosabb, nem hiába nézi annyira Vivike, a recepciós lány, aki alig lehet több 25-nél és formás a feneke.  Ez biztosan a kőbe vésett valóság. Valószínűleg a piramisok alatt is van egy ilyen kincs elrejtve.  Egy szép kis kerek kő, amelyen az van megírva, belekaparva, kiöntve, rögzítve és minden más egyéb módon megörökítve, hogy a férfit szereti a tükör.

 
 

Érdekli ez a férfit? Aligha hiszem. Nem kacérkodik vele, az már tuti. Előfordult már valaha is a világmindenségben, hogy egy liftben, abban a vacak fényben és még silányabb, hullámos tükörben egy pasi mustrálgatta a hasán lévő hájréteget? SOHA. Ha igen, akkor is csak egy pillanatig tartott ez a sci-fi-be illő jelenet, aztán megpaskolta a gömbölyű, hét hónapos terhességre hajazó zsírtömeget és azt gondolta, no, ide befér még az esti pizza két sörrel. És ezen még jót is mulatott.

De adva van a NŐ. A nőnek mindenhol kell(ene) egy tükör. Pontosabban sehol nem kell(ene), de a NŐ még a legkisebb pocsolyában is azt veszi észre, amikor a gyereke csigákat úsztat, hogy jé, karikásabb a szeme, mint a múlt héten. A pocsolya kicsi, mocskos, nem átlátszó, de a NŐ látja a karikákat. Mert jó a szeme. Mert olyanokat képes látni, amit egy férfi soha. Mert a szeme helyén nem is szem van, hanem valami önostorozó program, ami azonnal bekapcsol, ha csak fél szemmel is kacsingatni mer önmagára.

Ezer meg ezer kutatás bizonyítja, hogy a nőknek mindent el lehet adni, amire ráírják, hogy ránctalanít, feszesít, narancsbőr ellen van és egyebek. Legyen az kutyagumiból is, nem számít, ha a szomszéd Julikának hatott, nehogy már neki ne hasson. Ha ő lefogyott egy rózsaszín bogyótól, amivel a fejfájását is csillapította két héten át, akkor mi biztosan le fogunk, hiszen Julika bár kedves és aranyos, de mennyivel rosszabb nő, mint mi…

Kattints a képre és csatlakozz a MyMirror facebook csoportjához!

A tükör beszél hozzánk. Nem kíméli. Érdekes módon, csak a férfiakkal kedves, náluk hallgat, vagy lehet, hogy nekik azt suttogja, hogy ők a legjobb pasik a környéken, menjenek, és legeltessék a szemüket minden olcsó kis nőcskén. Ki tudja?

A tükör gonosz és kegyetlen.  Ez is olyan nagy igazság, mint a fentiek némelyike. No, meg irigy. Valószínűleg a tükör is nő. Van olyan férfi kerek e bolygón, aki irigy a másik külsejére? Mondja azt egy is, hogy huh, ez a Géza, hogy lefogyott és milyen szép lett a vádlija a sok focizástól? SOHA! És ki az a Géza? Ja, mindegy.

A nőlelkű tükör ostoroz… A legundokabb fajta a próbafülkékben van. Valószínűleg oda a tönkrement vidámparkokból száműzött görbe tükröket teszik. Sehol nem néz ki egy nő olyan borzalmasan, vagy mondjuk szebben, érdekesen, mint egy ruha próbálgatása közepette a plázában. Olyan helyeken fedez fel szeplőket, ráncokat, hájacskákat, amiknek a létezését már a gyerek születése előtt sem ismerte. Utána meg permanensen tagadta.

De az alattomos próbafülke tükre azt súgja neki, hogy na, menjen már, ez a ruha szűk rá, tapad, cuppan benne mindene, és ha nem, akkor meg öregszik.  Kevés nő lesz bátor, elszánt egy ilyen próbálgatás után. Csak a 14-18 éves kor között lévők hiszik, hogy semmi nem számít, csak a koruk….

Az otthoni tükör sem a barátjuk. Ritkán mosolyog. Ha ez nem lenne maga a tömény borzalom, viszi magával az átok kis tükröt a táskában. Hadd lássa napközben, hogy jé, kicsi, zöld izé szorult a fogai közé a salátából, hogy rúzsa megkopott és fénytelen, hogy a szeme sarkában gyülekezőt tart a szemhéjfesték-brigád. Ha a kínzás még nem ért volna csúcsra, és kis tükre nincs, akkor megteszi a telefon is! Jó az mindenre!

Így azt gondolom, ideje lenne összegyűjteni a világ összes tükrét. Szépen befelé fordítva rakni fel mind és mosolyogva integetni nekik, hogy na, most, így pimaszkodjanak!

Vagy csak fityiszt kellene mutatni nekik, ahogy a férfiak teszik, akik képesek elfogadni a változásokat úgy, ahogy jönnek. És nem agyalnak rajtuk. Jobban csinálják, mint mi, kesergő, önmagunkat szapuló, okos nők!

 

 

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here