Ma rossz leszek

„Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy,
mint egy rossz gyereket!”
Kovács Barbara

Elhatároztam. Ma ez lesz. Talán holnap is. A jókat nem szeretik, csak papolnak róluk. Felhozzák példának, emlegetik pátosszal teli hangon, mégsem szívlelik. A rosszak nem nyerik el méltó jutalmukat, mert a mesék régen kiléptek a könyvekből. A jóra nem sokszor gondolnak hálával, mert hálásnak lenni kényelmetlen.

Nem köszönök majd senkinek, hátha kiderül, nem vagyok láthatatlan. Ha köszönnek, süketnek tettetem magam, mert könnyebb úgy végig menni az utcán és nem kell folyton úgy tenni, mintha mosolyra húzódna a szám. A járdán egyenesen fogok menni és nem kerülöm ki a szembejövőt, megvárom, nekem jön-e. Ha igen, majd hangosan méltatlankodom.

 
 

Direkt a legrövidebb sor elejére tolakszom, és majd az mondom, sürgős dolgom van, nem érek rá itt várakozni. Ha kérdeznek, tömören felelek, morcosan, némi undoksággal és közben majd mulatok az értelmetlen felháborodáson. Nem segítek senkinek, mert úgyis elfelejtik és adandó alkalommal nem érnek majd rá, ha én kérek valamit.

Ma nem adok magamból egy szemernyi kedvességet sem. Nem értékeli, akinek szánom. Nem lepem meg finom sütivel, kellemes szavakkal. Nem főzök illatos feketét. Az ajtóban morcosan nézek majd utána, mert csak jött és ment, ahogy mindig, elfelejtve, hogy vagyok. Nem kérdez meg, bántja-e a szívemet néma bánat, üres hallgatás és lustán ringatózó látszat.

Ma majd nem szeretek senkit. Csak fájdalmas lenne. Felvetem a fejem büszkén, és magamba tömöm az utolsó szemig a krémest, pedig tudom, hogy csikarni fog a hasam tőle.

Mert a jókra nem figyel senki. Ha csendben meghúzódnak, mosolyognak, felsegítenek egy kabátot, ha az ajtóban nem gázolnak valaki lábára a nagy sietségben, nem tűnik fel. Aki nem panaszkodik, nem lázad, csak halkan tűr, az eltűnik az út porában, amelyen hangosan végigrobog az élet hószín limuzinja.

Jónak lenni nem mindig jó. Sokszor fárasztó, idegesítő és unalmas. Nem lehet tombolni, tányérokat csapni a földhöz, párna nélkül ordítani, káromkodni. Ha jó akarsz lenni, mosolyognak rajtad, félre tesznek, megrágnak és kiköpnek.

Ma rossz leszek. Sótlan levest főzök és a palacsintát ujjnyi vastagra sütöm. A telefont lenémítom, elfelejtem a holnapi szülinapot, az ígéretem, és azt hazudom majd, fáj a fejem, ha valaki keresne.

Tagadni fogok mindent, amit eddig hittem, és önzőn felfalom a hűtőt, hadd kongjon csak méltatlankodva. Megszidom a macskát, mert az ajtóm előtt mer nyújtózkodni, és közben szőrével beteríti a lábtörlőm.

Hátha valaki észreveszi, hogy nagyon rossz vagyok. Ha igen, fityiszt mutatok, és korán lefekszem, hogy a paplan melege elbújtasson a világ elől.

Szeressen valaki úgy is, hogy rossz vagyok!

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here