MyMirror Ébresztő – Életünk napjai…

Semmit nem akarunk jobban, mint, hogy a JÓ állandó legyen, a rossz meg gyorsan múló. Foggal-körömmel küzdünk olyasmikért, amik pár hét múlva értéktelenné válnak a szemünkben.  Pedig az ENYÉM csalóka érzésének elengedése után észrevétlenül megkönnyebbülhetnénk. Csak ki kellene próbálni.
Ezért restellem néha az otthonra vett vágott virágot. Pár napig öröm a szememnek, ahogy a bimbó kipattan. Aztán a kibomlik a virág. Kacéran parádézik, mint az emberi test. Pucéran, simán és legszebb formájában.  Majd hirtelen sárgulni kezd. Meghajlik a szára, fonnyad a szirma. Rossz szag lengi körül. Pontosan olyan, mint a burok, amelyben élünk. Pompázunk egy villanásnyit, majd meghajolunk életünk színpadán és kis idő múlva csak a takarásból nézzük az előadást. Néha odasúgunk egy-egy félmondatot régi énünknek, de az már nem hallja. Állandóságunk már csak egy esőcseppben, porszemben vagy útszéli kis virágban él tovább.

Jó reggelt! 🧡

 
 
Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here