Nő vagyok minden porcikámban és nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, de ezzel kell együtt élnem, ezt dobta a gép. Nő vagyok és ez által mindenre képes. Úgy tudok szeretni, gyűlölni, ahogy férfi sosem. Reggeltől estig az érzelmek olyan tárházát vonultatom fel, hogy ahhoz képest a szürke ötven árnyalata unalmas szivárvány. Vinnyogva nevetek semmiségeken, és olykor nem sírok a legnagyobb tragédiák során sem.
Képes vagyok végigtáncolni az éjszakát úgy, hogy két szív dobog bennem, és elfelejtem, hogy reggel még pokoli hányingerrel küszködtem, majd liternyi kólát ittam, hogy elmúljon. Testemben hónapokon át hordozni tudok valakit, akit nem ismerek, de szeretek az első perctől fogva. Kivéve akkor, amikor a tükörben meglátom, hogy nem az anyja leszek, hanem házi bálnája sós víz nélkül.
Tudok féltékenykedni akkor is, amikor nincs rá okom, és gyilkos nemtörődömséggel vagyok képes méregetni a másik nőt, akinek azonos a karkötője az enyémmel. Ha akarom, megmászom a Mount Everestet négykézláb is, de ha nem akarom, akkor még bokáig érő szemetet sem veszem észre.
Erős vagyok és kitartó, ha az van, amit én szeretnék. Ha valamit el akarok érni, nem ismerem a lehetetlent, mondja csak bárki, hogy nem vagyok rá képes, kettéhasítom azonnal. Tudok sírni és nyavalyogni a világ legjelentéktelenebb dolgain, és gondos alapossággal a legkisebb dolgot, ami bánt, elefántnyira nagyítom. Éjjel kettőkor tortát sütök, ha azt kéri a gyerekem, mert be akarja vinni az oviba, de elfelejtem anyám születésnapját, pedig előtte való nap hatszor felhívott valami ürüggyel, amelyben célozgatott rá.
Nő vagyok, és elviselem, ha nem szeretnek, megaláznak vagy megütnek. De, ha szeretnek, akkor a jeges folyón is átgázolok. Olykor nem bánom, ha valaki gúnyosan a kilóimra céloz, inkább betolok még két krémest, hadd lássa, hogy én még így is kellek a kedvesemnek. Ha megütnek, legyen az szóval vagy tettel, elesem, de felállok, mert mindig van bennem annyi erő, hogy ne üssek vissza. Mert én vagyok az erősebb, a kitartóbb és legyőzhetetlenebb.
Tudok tombolni, harcolni és vitatkozni mindenért, miközben lágy vagyok, bújós ás vigasztalásra szoruló. Ezerféle nő lakik bennem, akiket szeretek és gyűlölök is egyszerre. Mindig tudom, mit akarok, mire vágyom és azt is mennyire távol vagyok ezektől, de úgy teszek, mintha karnyújtásnyira lennék a céljaimtól. Gyenge vagyok, sokszor erőtlen, kétségek gyötörnek a nap ezer percében, mert elhitetik velem, hogy rossz anya, feleség, barátnő vagy szomszéd vagyok. Mégis mindig felállok, megrázom magam és fityiszt mutatok mindenkinek, aki nem hiszi, hogy felhőket rajzolok az égre.
Rég tudom, hogy mindenre képes vagyok. Attól függően, hogy mi az a minden. Az én mindenem nem azonos a máséval, és ha megsütöm a világ legjobb zserbóját, attól még lehetek béna sofőr, aki futballpálya méretű parkolóban is ferdén parkol. Nem bánom, mert az vagyok, ami lenni akarok, és ki meri ezt megkérdőjelezni? Majd jót nevetek rajta, és elmondom neki, hogy a világ úgy szép, hogy én is részese vagyok a nagy hülyeségeknek. Sőt mi több, merek is szószólója lenni, elvégre velem együtt kerek a világ.
fotó: Pinterest