A szexről őszintén és nyíltan beszélni nem könnyű. A legtöbben szégyent vagy zavart éreznek, ha arról kell beszélniük, hogy mit szeretnének az ágyban, vagy, hogy mit éreznek a társuk szexuális közeledéséről.
Hogy mi ennek az oka? Gyakran a neveltetés: ha azt éreztették velünk egész életünkben, hogy a szex egy piszkos dolog, amiről illetlenség beszélni, akkor biztos, hogy nem fog könnyen menni a nyílt szexuális kommunikáció. De még, ha szabadabb neveltetésben volt is részünk, még mindig előfordulhat, hogy tartunk attól, hogy partnerünk megbántódik a szavainkon, esetleg, hogy elutasító lesz velünk, ha vágyainkról beszélünk neki.
Sokan azt gondolják – tévesen – hogy ezen a házasság, és a hosszú távú kapcsolat segíteni fog. De miért is segítene? Ja, hogy azért, mert van idő kibontakozni, őszintének lenni, megismerni a másik igényeit? Pedig ez nem így van. Egy átfogó kutatás rámutatott, hogy a szinglik és a hosszú távú kapcsolatban, de nem egy háztartásban élők a legnyitottabbak a szexuális kommunikációban, míg a házasok a legkevésbé szabadok abban, hogy megvitassák vágyaikat.
A házasság ugyanis valóban egy biztonságos, hosszú távú kapcsolatot sejtet, azonban idővel csökken a kapcsolatba fektetett energia, érdeklődés, újítás, ezzel pedig a nyílt kommunikáció is. Az egyedülállók és a nem együtt élő társak felszabadultan fejezik ki, pontosan mit és hogyan is szeretnének az ágyban, és ebből a szempontból harmonikusabb szexuális életet élhetnek, mint a házasok.