Róla ábrándozom, de megcsalás kizárva!

Új kollégát kap a csapat – nevezzük Gábornak, Péternek vagy akár José Armando-nak. Csak nézed, de nehezen hiszel a szemednek: szemtelenül jóképű, sármos és mindig betalálnak a viccei.

De hát neked ott van a párod vagy a férjed már x éve. Egyébként is, remekül megvagytok, szerencsés vagy. A te „urad” utálja a szexista, disznó vicceket, kiveszi a részét a házimunkából, szeret, és mindig megsimogatja a hátadat, valahányszor elmész mellette. Miért nem elég ez?

 
 

Azért, mert az ember nem erre lett tervezve. Legyünk nagyvonalúak, és feltételezzük, hogy a szerelem kitart olyan 4-5 évig. Lehet persze minden ötödik évben szakítani és belemerülni az új szerelembe, de valljuk be, ez nem lenne túl életszerű. Már csak a gyerekvállalás miatt sem. Arról nem is beszélve, hogy mondjuk 55 évesen én már belefáradnék a vadászatba. Bár kitudja.

Aztán ott van a konkrét megcsalás esete. Megtartjuk a régit, de közben kalandozunk jobbra-balra – hát ki az a hülye, aki ne élne a lehetőséggel? Mondjuk az, aki nem akarja átverni a párját… tudod, úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. És igen, valószínűleg nem derülne ki. Csak aztán legyen gyomrod este a párod ártatlan, mosolygós szemeibe nézni.

Egyre többen pedzegetik a poliamoria, azaz a többszerelműség lehetőségét is, amikor is mindenkinek van egy fő párja, de mellé lehetnek más kapcsolatai is. Szerintem ez akár még egy járható út is lehet, de csak annak, aki nem szívbajos. Nem lenne őszinte a mosolyom, ha a párom Katikát vinné el este a moziba, mert őt jobban érdeklik a háborús filmek. Aztán persze nála is aludna.

Azt viszont senki ne higgye egy percig sem, hogy gondolatban is megmaradhat ez a „szüzességi fogadalom”. Ha végignézel egy filmet, amiben Ryan Reynolds vagy Brad Pitt a főszereplő, nem csoda, ha elkalandoznak a gondolataid – ez még teljesen ártatlan. Kicsivel már nagyobb fejtörést okozhat, ha képzeleted tárgya egy létező, hús-vér személy, egy ismerősöd. Pláne nem kellemes, ha egyre többször jut az eszedbe.

Igen, tudom, egy kapcsolaton dolgozni kell és mindent lekommunikálni, akkor is, ha fáj. Azt viszont nem tartom életszerűnek, hogy 10-20 év együttlét után ne ábrándozna néha mindkét fél valaki másról. A bűntudat (jobb esetben) meg persze egyből elkezd dolgozni, ha a szexisten kollégádról álmodozol. Van viszont egy rossz hírem: a gondolatoknak ilyen szinten nem igazán lehet megálljt parancsolni. Sajnos be fognak kúszni zs-kategóriás, romantikus filmbe illő jelenetek a fejedbe. Ahogy finoman megcsókol… vagy ha ő lenne a pasid, és reggel félmeztelenül, egy szál törölközővel a dereka körül készítené neked a rántottát.

Legyünk őszinték: ha veled ez megesett, könnyen lehet, hogy már a párod is járt hasonló cipőben. Az, hogy másról is ábrándoztok néha, nem jelenti azt, hogy nem szeretitek a másikat. A változatosság sajnos gyönyörködtet, ezért néz mindenki pornót. Jó, tudom, te nem. Én sem. 😉

Egy dolgot azonban szeretnék leszögezni: ábrándozás és tett között igenis van különbség! Ne legyünk álszentek: egy ember mellett kitartani, mással nem kalandozni életre szóló, folyamatos kihívás. Nem igazán kivitelezhető, hogy még a gondolatainkat is ilyen szinten gúzsba kössük. Sőt, ha a párkapcsolat mellett kialakul egyfajta szexuális vonzalom más iránt, mégsem lépsz, az szerintem dicséretes. Rengetegen az egyszerűbb utat választják „úgysem derülne ki” alapon.

Persze ha ez az ábránd sokáig kitart, érdemes elgondolkodni, hogy mi lehet az oka – szerintem egy bizalmas barátnőt sem utolsó ötlet bevonni a titokba, aki külső szemlélőként tud tanácsot adni.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here