Ruhám van elég! És kimondtam!

Képes voltam, megtettem. Kibukott belőlem ez az ártatlan mondat. Ártatlan, de súllyal bíró. Remélem, elszáll gyorsan. Itthon vagyok, hogyne, persze. Pakolgatok. Mintha nyár jönne most hirtelen. Néha azért fejemre koppint egy megkésett téli reggel, de csak erőlködik.

Nem lehet azt bizton állítani, hogy aki a ruhákkal sokat foglalkozik, sekélyes. Ezt én is megkaptam már, talán, mert nem vagyok egy farmeros típus. Azt csak otthon. Meg bicajon, habár lebegtem én már úgy bő szoknyában, hogy csak az őrangyalom mentett meg, amikor a küllők közé szorult a fehér nyári ruhám alja.

 
 

Az a nő, aki ad magára, csinos, rendben van a haja, mintás harisnya is be-beúszik nála a képbe, magas sarkút hord, nem lópatát, arra nemegyszer rásütik, hogy csak a külsőségek érdeklik. Túl sokat foglalkozik önmagával, a bőrével, hajával és nem utolsó sorban a gyönyörű, csábító cipőkkel, amiket mindenhol lehet látni, ám hordhatatlanok.

Az a nő, aki nem foglalkozik a felsorolt világi hívságokkal, inkább másban merül el, és nem veszi észre, hogy a divat elhalad mellette, sőt integet is neki, megkapja, hogy öreges, elhanyagolja magát, és jaj, ne csodálkozzon már, hogy a férfiak nem veszik észre.

Hogy van-e arany középút? Ez a haladjunk is, meg ne is? Kettőt előre, de hármat hátra? Csak a mesében, meg a közhelyes mindennapokban, amikor próbáljuk elhitetni mindenkivel, hogy rendben vagyunk. Önazonosak.

Nézem a szekrényem, a szekrényem tetején a dobozokat, legbelül a zsákokat. Mindben ruha van. Szeretem és nemszeretem ruhák. Színesek, mintásak, szolidak, decensek. Meglapul az elegáns fekete is, de a kihívó csipkés is. Van fehér, bézs, no meg jó pár piros. Nem mind szeretem, sokakkal megszakítottam a kapcsolatom. Állás közben összementek. Csak pár hónapig nem néztem feléjük és nem jönnek rám. Vagy ha igen, akkor úgy kapaszkodnak a bőrömbe, hogy láttatni engedik minden porcikám. Ezeket azt hiszem, most büntibe teszem.

Akad pár bővebb fajta is. Most bizalmat szavazok nekik. Szavaznék, ha lenne hová. A boltig olykor-olykor jó lesz a nadrág is.

Hazudik, aki azt állítja, nem vágyik kiöltözni.

A napokban sminket tettem fel, Erőset, mutatósat. Amilyet eddig nem mertem. A fülbevalókat is sorra próbálgattam. Talán nem ez ma a legfontosabb, de egy nő mindig nő marad. Legfeljebb tagadja, átmegy kenyérbajnokba vagy sztárszakácsba. Már, ha van ideje, ereje a gyereke és a párja mellett kreatívnak maradni. A krumplis tészta is lehet finom, sokszor finomabb is, mint a roston sült csirke fenetudjamilyen-módra!

Hiányzik a nem is oly régi élet. A sietős kávé, a gyors szempillázás, az új harisnya dobozának bontogatása. Alig néhány hét, és mássá lettünk.

Lázadok és felöltözöm. Történjen bármi, egy jó ruha, csinos cipő, egy séta a kertben és készen is áll minden a napi boldogsághoz.

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here