Sikkesen a hétköznapokban

Ha külföldön járunk, bizonyára feltűnt már, hogy az emberek jóval elegánsabbak és sikkesebbek a hétköznapokban, mint nálunk. A francia nők stílusáról nem kell ódákat zengenünk, anélkül is tudjuk, hogy zsigerileg tudnak öltözködni, de ezt tapasztalhatjuk pl. Olaszországban vagy Spanyolországban is.

 
 

A trendi öltözködés nem mindig pénz kérdése. Legfőképp akaraté és ízlésé. Mondhatjuk azonnal, hogy bezzeg nekik jobban megy, mint nekünk, de azért a pesti utcákon sétálva nem rongyokba öltözött embereket láthatunk. Biztosan akad ráfordítható összeg, és egy bizonyos réteg meg is teszi.

Először is említsük meg a tömegruházatot. Ezer meg ezer kisebb butik van szerte az országban, és mindenhol ugyanazok a ruhák, blézerek, nadrágok és táskák kaphatók. Ha külföldön meglátjuk honfitársainkat, azonnal felismerhetjük őket, mert mindenki ugyanolyan pufi mellényt, kabátot, dzsekit hord, ugyanolyan pomponos a sapkája vagy flitteres a pólója. Észrevehetően nem törekszünk egyediségre.

Idehaza sokkal kevésbé bátrak az emberek, mint külföldön. A nekem ez nem való, nem illik, ilyen színeket soha nem vennék fel-mondatok nap mint elhagyják a szánkat, miközben tréningruhában szaladunk a gyerekkel a suliba és az Aldiba, mert jól van az úgy. Mindig a kapkodásra hivatkozunk, és nagyon ritkán merünk úgy istenigazából felöltözni, ha nincs rá különösebb alkalom.

A sikkes nő és férfi nem azért az, mert sokat költ magára, hanem mert van igénye úgy megjelenni, hogy emlékezetes maradjon a jelenlévők gondolataiban. Mi még mindig túlságosan szeretjük a csicsás, feltűnő, kihívó darabokat. Bár az a szlogen van divatban, hogy fogadd el önmagad, azért döbbenetes látvány, hogy ki mit mer felvenni függetlenül az időjárástól és testalkattól.

Nem kell feltétlenül haskirakós felsőben járni mindenkinek, mert egyszerűen nem áll jól neki, még akkor se, ha testpozitív. Nem fontos a mellét és a fenekét mutogatni egy nőnek ahhoz, hogy jelenlétét észlelje az utca embere. A közönséges öltözködés sose lesz menő, még akkor se, ha dacosan azt mondjuk, no és, ez vagyok én!

Inkább kevesebb, de minőségi darabokból álljon a ruhatárunk. A kiegészítők óriásit dobnak minden egyes alkalommal viselőjük ruházatán. Egy mutatós karkötő, lánc, fülbevaló, nem beszélve a sálakról, táskákról, sokkal többet elmond rólunk, mint az, ha valaki megmutatja mindenét, miközben csúnya a bőre, és olyan narancsos a lába, hogy átüt azon a borzalmas cicanadrágon, amit már rég be kellene tiltani. A cicanadrág minden, de nem elegáns. Nem más, mint egy vastagabb harisnya, amelyben nem lehet takargatni, amink van. Viszont egy hosszabb pulcsival, inggel még elmegy, ám az utcát járva, olykor leesik az állunk attól, egyes nők mennyire vakok vagy bátrak, ha a külsejükről van szó.

Nem, semmiképp ne öltözzünk nyanyáknak, és ne higgyük, hogy a piros az ördögtől való. Ha nagyon ódzkodunk a színektől, maradhat a pasztell, de egy csinos lánc, gyöngy, táska feldobhatja anélkül, hogy világítanánk a tömegben. Nincs már divatban, hogy a táskának és a cipőnek azonos színűnek kell lennie, esetleg csak színárnyalatban kell passzolniuk, és felvehetünk arany és ezüst ékszert is egyszerre. Mernünk kell úgy öltözködni, hogy aki találkozik velünk, emlékezzen ránk, mert mély benyomást tettünk rá a kinézetünkkel. Hazugság, hogy nem a ruha teszi az embert. Dehogynem! Sokat megmutat a jelleméből. Mindig lehetünk mások, mint a kollégáink, barátaink, ha van hozzá elég erőnk, igényünk, és nem sietünk ugyanazokat a dolgokat felvenni, amik egy szezonon keresztül érdekesek, de utána már viccesen hatnak.

A sikkes és jólöltözött nő vagy férfi nem feltétlenül követi a divatot. Átformálja a maga képére, és csak annyit vesz le belőle, ami neki fontos, ami illik a személyiségéhez. Ehhez azonban az kell, hogy ne hagyjuk el magunkat. Két-három gyerek mellett is lehet, és legyen is csinos egy nő, és a férfi se heverjen otthon a laptop előtt hasat növesztve és jajgatva, hogy neki semmi nem megy.

Amire mindenképp szükségünk van, az a tanulás. Annak megértése, hogy a testünket gondozni kell, hogy muszáj mozogni és nem szabad korlátlanul zabálni. Meg kell tanulnunk, hogy akkor is elfogadható ruházatban kell megjelennünk valahol, ha nincs kedvünk. A színház, egy csinos étterem, kiállítás jó alkalmat ad arra, hogy megmutassuk, szeretünk hétköznap is adni magunkra. Nem jó indok erre úgy válaszolni, hogy van más bajunk is a világban…Bizonyára igen, de a jó külső, az egészséges test, a sport (legyen csak gyaloglás, úszás vagy futás) segít abban, hogy jobban érezzük magunkat a világban.

Ha ez nem így lenne, nem csodálnánk a szép színésznőket, énekeseket vagy a dögös filmsztárokat a vásznon, mondván, nekik az a dolguk, hogy irigyeljük őket. És mégis, ha körülnézünk, rögtön látunk olyanokat, akik nem szerepelnek sehol, mégis időt szánnak a külsejükre. Időnk pedig van, hiába tagadjuk, csak épp másra fordítjuk, mint a mozgás és az egészség megőrzése. (Netflix, alvás, TikTok, takarítás, netezés, játékok, szimpla lustálkodás)

Kedves Hölgyek és Urak! Ideje kiszabadulni a kanapé fogságából és beszerezni pár új cuccot. A turkálók is tele vannak jobbnál jobb holmikkal és nem is drágák! Higgyék el, meg fognap lepődni, mekkora sikerük lehet egy-egy darabbal. A cicanadrág meg maradjon csak otthon, jó lesz a kertbe, ha virágot ültetünk.

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here