Bea zakatoló szívvel szállt be a kocsijába, és tudta, hogy közeleg az atombomba ledobásának pillanata. Lesz, biztosan lesz egy olyan ember, aki rájön, hogy ki Levi apja, és ha ez bekövetkezik, a titok nyilvánosságra kerül. A fia utálni fogja, ha egyáltalán szóba áll vele a millió hazugság után. Ahhoz azonban nem volt ereje, hogy leüljön vele és mesélni kezdjen neki. Mit mondhatott volna? Édesem, hazudtam, és az a bácsi, akit látsz néha az edzés előtt, mert egy másik kisfiút hoz, na, ő a te apukád is. Ilyesmit hogy mond el egy anya?
Nagyon rossz kedve lett. A körülmények kezdtek oly módon összejátszani ellene, ahogy nem számított rá legrosszabb álmában sem. Észre se vette, hogy annyira magába roskadt, hogy befejeződött az edzés. Csak akkor rezzent össze, amikor valaki megkopogtatta a kocsija ablakát.
– Meghoztam a jövendő Messit! – mondta vigyorogva Pálfi Tibor. – Csak nincs valami baj? – tette hozzá gyorsan, amikor a lány arcára pillantott.
Bea vörös lett, mint a főtt rák.
– Bocsánat! – hebegte. – Jaj, kicsikém, nem is értem…
– Anya, te elaludtál? – kérdezte a gyerek jókedvűen. Egy cseppet se volt megijedve, mert tetszett neki a helyzet, hogy az imádott edzője kísérte az anyjához. Sokszor gondolt arra, hogy ha kívánhatna a dzsinntől, akkor olyan apát kívánna, mint Tibi bácsi.
– Nem, dehogy, csak nagyon elméláztam…– hebegte. – Tényleg nem értem…
– Cserébe bemegyünk a Mekibe? Muszáj! Ez a büntid! – kiáltotta vidáman a kisfiú. – És vigyük magunkkal Tibi bácsit is, mert ő vigyázott rám!
Most a férfi jött zavarba, de mire tiltakozni kezdett volna, Bea beleegyezően bólintott. Hogy a feje hogyan kelt önálló életre, és miért nem ellenkező irányba indult el, maga se tudta.
– Mit szólsz hozzá? – nézett a férfira, aki hirtelen szóhoz se jutott.
– Jó, egy hamburger életem vágya! – nevetett fel. – Sétáljunk, ha nem bánjátok!
Bea kiszállt, elvette a fia holmiját, és bedobta a kocsi hátsó ülésére. Mi a fenét csinálok, kérdezte magától, de azért nem volt ellenére a helyzet. Levente, a máskor oly visszafogott Levente, mintha hirtelen életre kelt volna. Csak mondta a magáét, és ahogy ott sétáltak a járdán az alkonyatban, úgy festettek, mint egy család. Talán erre érezhetett rá a gyerek, mert akkor se hagyta abba a beszédet, amikor beültek, rendeltek, és lerakták eléjük a telepakolt tálcákat. Bea mosolyogva nézte, és megállapította, hogy régen látta ilyen felszabadultnak a fiát.
– Hétvégén komoly meccseink lesznek a megyeszékhelyen. Egész nap játszani fogunk. Ha van kedved, velünk tarthatsz, mindig jól jön egy kis segítség! – nézett Pálfi a lányra. – Már ha nincs más programod.
– Nincsen! – kiáltotta Levi. – Úgyis csak takarítana.
– Na, szép! Akkor szívesen látunk, benne vagy?
– Még meggondolom… Valaki más esetleg?
– De anya! Ne mondd, hogy jobb porszívózni, mint engem nézni! Messi lesz a pályán!
– Azt hiszem, kicsit többet járt a szám a kelleténél – jegyezte meg Pálfi ijedten a lányra pillantva. – Ne haragudj!
– Semmi gond! Önbizalomban eddig se szenvedett hiányt a fiatalúr! – nevetett Bea.
– Jaj, ezt mindig a nagyi mondja. Fiatalúr…Pfuj! – hördült fel méltatlankodva a gyerek, mire mindhárman nevetni kezdtek.
Nem vették észre, hogy a sarokban, az oszlop takarásában a város legnagyobb pletykafészke ül, aki ha tehette volna, minden szót feljegyzett volna, hogy el tudja majd mesélni a barátnőinek, főleg Iván anyjának, aki épp mellette lakott. Lám, lám, a helyi macsó még azzal se törődik, ha valakinek zabigyereke van. Neki úgy látszik, mindegy, csak szoknya legyen. Hogy a lány mi a fenét esznek ezen a loboncos hajú férfin, azt se értette, de ha tehette volna, odamegy és megkéri, hogy vágassa már le, elmúltak a nyolcvanas évek.
– Biztos, hogy nem húzzuk keresztül a számításaidat? Nem akarok erőszakos lenni! Esetleg más programod, ha van… – óvatoskodott szokatlan módon az edző, de a hangjában volt egy csepp kérlelés.
– Anya csak barátnőzik! Nekem nincs apukám! – jelentette ki Levente határozottan.
Bea csúnya tekintete azonnal belefojtotta a szót.
– Vagy van, csak messze! – helyesbített a fiú.
– Egyél! Elég a dumából! – szólt rá. – Annyit beszélsz, mint az öregasszonyok a dédi falujában.
Tibor hol egyikükre nézett, hol másikukra, és életében először megmozdult mellkasában valami, ami akár lehetett a szíve is, és jelezte, hogy valami ilyesmi hiányzik neki. Ilyen meghitt évődés, egy karattyoló gyerek, és egy ilyen szép feleség, aki otthon várja. De ez az érzés azonnal el is múlt, mert sejtette, hogy nem lenne alkalmas a házaséletre, és a hűség se volt erőssége mindezidáig. Bea látta, hogy telefonja folyamatosan rezeg, hol üzenetet kapott, hol hívta valaki, ami azt jelezte, hogy igen népszerű.
– Akkor kezet rá! Szombaton nyolckor indulunk, nem kell csinosban jönni, piszok hideg van a pálya mellett egész nap!
– Értettem! – kacagott Bea. – Susogós tréningalsó megteszi?
– Tökéletesen!
Azzal kezet nyújtott neki. A lány vékony finom kézfeje pontosan az övébe illett, efelől már nem volt kétsége. Bea bőre megbizsergett az érintésétől, de azonnal bekapcsolt nála a vészjelző: ez egy csapodár pasas. Se férjnek, se apának nem lenne jó. Akkor meg minek?
Belőle nem lesz megint egy rovátka, ahogy valaha.
Lujzika ezt is alaposan az eszébe véste. Simogatták egymás kezét…Szóval, van köztük valami, mormogta elégedetten.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
