Talán most sikerül 8. rész

“ Pálfi Tibort nem lehet zsarolni, és nem lehet dróton rángatni, közölte velük, és ajtót mutatott még a legszebb csinibabának is. Aztán megjelent Bea azon a Mikulás-napi ünnepségen, és valami megváltozott. Nem vallotta be magának, hogy több hajtja a vadászszenvedélynél, ezért csak dühösen a hátsó zsebébe süllyesztette a telefont, amikor megkapta a választ. Mit várt? Nagyon úgy nézett ki, hogy most nincs szerencséje, és talán nem is lesz, ha nem változtat a modorán.”

Pálfi sokat tudott a nőkről, de ez nemcsak azért volt, mert használta őket. Tény, hogy ragadtak rá, de erről nem tehetett. Soha életében nem kellett egy lány után se futnia, és arra se emlékezett, hogy valaki szakított volna vele. Mindig ő lépett tovább, vagy használt ki minden lehetőséget, és nem egyszer futtatott párhuzamosan két kapcsolatot. Volt, amikor nem volt szerencséje és lebukott, de egyik lány se akart szakítani vele, amit egyáltalán nem értett. Nem tartotta magát különösebben jóképűnek, de volt benne valami plusz, ami megmagyarázhatatlanul dögössé tette. Lehet, hogy a foci…Az is lehet, hogy a humora, vagy az izmos teste? Azzal azonban tisztában volt, hogy az ágyban nem kispályás. Beleadott apait-anyait, és ebben nem volt semmi erőlködés. Szerette a női testet és a nők gyönyöre is mindig elvarázsolta. Hogy mindezt ő okozta, az csak hab volt a tortán.

Most azonban itt volt ez a lány, aki nem akart kötélnek állni. Zsigerileg érezte, hogy menekül előle, sőt mi több, nem is kedveli túlságosan. Ezt az érzést nem sokszor élte meg, mert kevés ember volt a világon, akit nem vett le a lábáról a dumájával. Bea… Belevaló csaj… Képes volt beteget jelenteni, csakhogy ne kelljen mellette lennie vagy a fiúkkal. Úgy gondolta, nem hagyja annyiban, ezért küldött neki egy gonoszkodó üzenetet:

 
 

Szia! Jobban vagy már? Gondolom, az is segített, hogy nem jöttél a pálya közelébe!

Tudta, ebben benne van minden, és a lány majd érteni fogja a humorát. Úgy látszik, mégse, mert egy rövid mondattal válaszolt: Menj a fenébe! Semmi mosolygós fejecske, meg szívek, ahogy más nőknél. Nem kedveskedett, tényleg elküldte akárhová, de mivel jólnevelt volt, nem ment át durvába. Mivel nem erre számított, igencsak meglepődött. A francot kéreti magát. Ott van egyedül Levivel, talán nem esne neki jól egy kis kaland? Minden kapcsolat úgy indul, hogy nem lehet tudni, mivé fejlődik. Ha adna neki esélyt, megeshetne, hogy több is lenne, mint egy kaland.

Harmincöt volt, olykor úgy érezte, ideje találnia valakit, aki várja otthon. Unta már az üres lakást, a hűtőben penészedő kínait, a rengeteg ruganyos pizzát, már nem akart egyedül ébredni. Az elalvással nem volt gond. Nő mindig akadt, és azok se akartak mást, csak szexet, és ez mindenkinek megfelelt. Volt egyszer-egyszer, aki beleszerelmesedett, azokkal sok baj volt. Ők erőszakosan követelték, hogy vállalja fel őket, aminek az lett a következménye, hogy dobta őket.

Pálfi Tibort nem lehet zsarolni, és nem lehet dróton rángatni, közölte velük, és ajtót mutatott még a legszebb csinibabának is. Aztán megjelent Bea azon a Mikulás-napi ünnepségen, és valami megváltozott. Nem vallotta be magának, hogy több hajtja a vadászszenvedélynél, ezért csak dühösen a hátsó zsebébe süllyesztette a telefont, amikor megkapta a választ. Mit várt? Nagyon úgy nézett ki, hogy most nincs szerencséje, és talán nem is lesz, ha nem változtat a modorán.

Bea azt hitte, rosszul lát, amikor elolvasta az edző üzenetét. Kis híján felrobbant a méregtől. A pökhendi majom, gondolta. Hogy meri őt hazugsággal gyanúsítani? Még akkor is dühöngött, amikor másnap kitette a fiát az iskolánál, és igyekezett felszívódni a tömegben. A balszerencse persze utolérte, méghozzá Glória képében, aki nem volt más, mint Zalán anyja. Glória…Ki a csuda ad ilyen nevet a lányának, morfondírozott magában, amikor meglátta, hogy a csaj integet neki.

 – Jaj, de jó, hogy látlak! – kiáltotta kilométer távolságról. – Meggyógyultál?

 – Szia! Igen, már jobban vagyok – felelte neki kelletlenül. Nem tehette meg, hogy ne nézzen végig rajta, és ne vegye észre, hogy Gucci táskája van. Nem piacos darab, lerítt róla, de a kabátjáról is. Ő meg szimpla farmerben volt meg egy Shein-ről rendelt műbőrdzsekiben.

 – Örülök! A fiad ügyes gyerek, még akkor is, ha kikaptak.

 – Köszönöm.

 – Tudod, ha máskor se lesz kedved menni, én szívesen beugrok…Biztosan hallottad, hogy válunk, ezért szeretnék sokat lenni a fiammal. A meccsek erre is jók.

No, meg az edzések, ahol Pálfi közelében lehetsz, gondolta Bea. Lám, ő se hitte el, hogy beteg…Mi a fene van az emberekkel? Pedig esze ágában sem volt ilyen rossz kifogásokkal élni.

 – Tőlem bármikor mehetsz. Én csak Levinek akartam jót, de nem rajongok a fociért annyira, mint a többiek. De azért kösz a bókot.

 – Ó, semmi gond! Szeretem, ha valaki őszinte…Ha már az őszinteség szóba került, kérdeznék valamit, ha nem bánod.

A lány érezhetően elcsodálkozott. Ugyan mit?

 – Persze, ha tudok, felelek.

A drága kabátos, Gucci táskás Glória, akinek a csuklóján értékesebb karkötők voltak, mint Bea egyhavi fizetése, közelebb lépett, és szinte suttogva kimondta, amire kíváncsi volt:

 – Szerinted Tibinek van komoly kapcsolata?

 – Tibinek? Milyen Tibinek? – húzta fel a szemöldökét, és nem akarta elhinni, hogy ez a nő Páfiról érdeklődik tőle.

 – Az edzőnek, te buta. Nekem ő csak Tibi, nem Tibor, az olyan komoly.

 – Komoly…Aha, értem. Én nem ismerem őt ennyire. Fogalmam sincs, van-e, azt se tudom, lenne-e rá ideje.

Glória felnevetett. Tökéletesre festett macskaszeme megvillant. Olyan volt, mint a zsákmányra váró oroszlán, és ez nem kerülte el a másik figyelmét.

 – Te vagy nagyon fiatal vagy, vagy nem ismered a férfiakat! Egy olyan pasas, mint ő, sosincs egyedül. Én azonban most szingli leszek, és ezt az állapotot nem akarom maradéktalanul kiélvezni. Ráhajtok. Mit gondolsz, van esélyem?

Erre mit lehetett mondani? Ott állt előtte egy Gucci-baba, aki olyan illatos volt, hogy a környék összes madara elfelejtett csicseregni, ha beleszagolt a levegőbe, és valami különös módon épp tőle kérdi, hogy lerohanhatja-e a kisváros legmenőbb csávóinak egyikét? Miféle ostobaság ez?

 – Erre én nem tudok válaszolni. Ha pasi lennék, biztosan nem hagynám ki a lehetőséget. De most mennem kell. Sok szerencsét.

 – Bea, te egy tündér vagy! Megfogadom a tanácsodat, és bevetem magam! – közölte és eltipegett a gyérülő tömegben.

A tanácsát? Adott ő valamilyen tanácsot, kérdezte magában, de hamar rájött, hogy a másik csak kihasználta a lehetőséget, hogy orra alá dörgölje a tervét. Talán féltékeny ez a hülye csaj? Agyára megy a válás? Legyintett. Neki mindegy. Pálfinak meg lesz egy újabb trófeája, egy túlillatosított nagyvad, aminek a húsa lehet, hogy roppanós, de belül üres, mint a kályhacső. Hát váljék egészségére mindkettőjüknek! Azzal gázt adott, és belevetette magát a forgalomba.

Folytatjuk…

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here