Mielőtt anya lettem, el sem tudtam volna képzelni (és nem is nagyon agyaltam rajta), milyen melós lehet egy altatás (énekelsz neki egyet és leteszed az ágyba, nem?), egy-egy új étel bevezetése (miért, hát nem csak úgy bekanalazod a szájába?) vagy, hogy milyen ciki helyzetekbe kerülhet az, akinek éppen pelusról leszokó kölyke van. Aztán megérkeztek a gyerekeim…
Rúzs, kulcsok, egy vadító illatú mini parfüm, zsebkendő, notesz, toll, személyes iratok. Egy gyermek érkezésével nem csak a női test (bizony, Norbikám!) változik meg, de a női táska alapvető tartalma is. A csinos retikülöm először csak egy nagyobb táskává, végül egy kisbőrönddé dagadt, mely nyomokban bilit és popsitörlőt, valamint egy komplett csereruhát is tartalmaz. A rúzst azért megtartottam… nem, mintha számítana, hogy az utca végi nagy platán alatt milyen sminkben törlöm ki a gyerek hátsóját, de azért mégis…jobb úgy!
A trolin elrikkantott “Anya, pisilni kell!”-nél már csak az iskolai ünnepség fennkölt csendjébe nyers egyszerűséggel beletolt: “Anya, bekakáltam!” kellemetlenebb. Hamar leszoktam az irulva-pirulva elrebegett “ohh, bocsánat”-ról, inkább kézen fogtam a gyermeket, és angolosan távoztam… ha elkaptam egy pofavágós vagy egy szemforgatós okostojást, attól meg mosolyogva megkérdeztem: “te nem szólsz, csak simán bepisilsz, mi?”
A nagy kapkodásban sokszor otthon marad ez-az… például előfordult már, hogy crocs papucsban indultam el bevásárolni, vagy a konyhapulton felejtett telefonomat kerestem hiába… de a szobatisztaságra szoktatás idején ezek elhanyagolható dolgok… nem úgy, mint az üres fél literes palack. Egy bedugult M3 rákényszeríti az embert méltatlan dolgokra… még jó, hogy kisfiam van! (Csak nehogy a kocsiban maradjon a gondosan palackozott vizelet, mert másnapra elfelejtem, hogy az nem a gyerek teája!)
És végül pedig álljon itt a biliről leszoktatós anyák Murphy törvénye (megtörtént eset alapján, pff): a gyereknek mindig akkor kell pisilnie, amikor másfél óra múlva végre szólít az orvos!
