Látjuk, tapasztaljuk, hogy a gyermekvállalás ideje egyre inkább eltolódik. Sokan nem vállalnak csak egy gyereket, és azt is jóval később, mint ahogyan szüleik vagy nagyszüleik tették. Ez nem egyetlen döntés következménye, hanem sok, egymásba fonódó, társadalmi és pszichológiai folyamat eredménye. A mikor kérdése ma nem úgy következik be, ahogy régen: az iskola befejezése, házasság, majd anyaság vagy pár év munka és utána a szülőség.
Az egyik legmarkánsabb tényező a tanulás és az önmegvalósítás. Manapság sokkal több nő tanul tovább, épít karriert, teremt magának egzisztenciát, hogy ne kerüljön függőségbe, mint egykoron. Egy diploma megszerzése, a szakmai fejlődés, a karrier elindítása e szerint kitolódik, eltarthat a harmincas évek elejéig is. Ez szorosan összefügg a gazdasági bizonytalansággal, hiszen a lakhatás is óriási probléma, mert a fiatalok nem tudnak kiszakadni otthonról, a munkaerőpiac kiszámíthatatlan és a munkahelyek többsége még mindig rugalmatlan. Komoly pénzügyi kockázatot jelent az is, ha a párból csak egyikük keres, és nem biztos, hogy a kiesett jövedelem minden esetben pótolható.
A párkapcsolatok is máshogyan alakulnak, mint évtizedekkel ezelőtt. Tartósságuk megváltozott, bizonytalanabbak, és sok fiatal nem akar elköteleződni. Egy gyerek vállalása azonban sok nő számára csak akkor lehetséges, ha stabil, biztos párkapcsolatban él.
Ma már a fiatal felnőttek később érnek, de egyre tudatosabban reflektálnak saját gyermekkori élményeikre, mintáikra és arra is, hogy ők milyen szülők szeretnének lenni. Ez a fajta belső önismereti munka nehéz és időigényes, de rájöhetnek arra, hogy még nem készek a szülőségre, pedig a biológiailag már azok.
A társadalmi elvárás is megváltozott, mert egyszerre lett laza és erős. Miközben már nem „kötelező” korán szülni és családot alapítani, felerősödött, a tökéletes anya és apa képe, amely magas érzelmi jelenlétet követel, nem beszélve a folyamatos önfejlesztésről. Ez sokszor kimondatlan, de a párok mégis úgy érzik, csak akkor vállalhatnak gyereket, ha elég jók, ha a körülményeik megfelelőek. Ez azonban ritkán van így.
Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a szabadság és az egyéni utak keresése is felértékelődött. Ma a fiatalok utazhatnak kedvükre, kereshetnek munkahelyet, amikor valahol elégedetlenek, válthatnak karriert, ha a régi nem felel meg. Így a döntés nem halogatás, hanem a valódi, értékes életcélok felkutatása.
A modern orvostudomány is azt sugallja, hogy kitolhatók a biológiai határok, mert vannak eljárások, amelyek segítik a teherbeesést, még akkor is, ha a termékenység csökken.
Végül, de nem utolsósorban a félelmet is meg kell említenünk. Nem feltétlenül magától a gyermekvállalástól, de attól is félhet valaki, hogy elveszíti önmagát, a szabadságát, testét vagy párkapcsolata egyensúlyát. Ezeket ritkán merik kimondani, de ott vannak legbelül, és befolyásolják a döntéseket.
A halogatás nem minden esetben szándékos, van, amikor az élet alakulásának következménye. Az évek szaladnak, kapcsolatok szakadnak meg, veszteségek sora jelentkezik, így a várakozásból lassan állapot lesz, amelyből nehéz kibillenni.
Az időzítés eltolódása nem hiba vagy hiányosság, hanem komplex társadalmi jelenség. Az életutak már nem a megszokott pályán haladnak előre. Nem azokon, amelyeket régen kijelöltek mindenki számára, hanem magasfokú alkalmazkodást igényelnek, és folyamatosan újrarajzolódnak. Így ezek a fenti döntések sem kőbevésettek
Fotó: freestocks.org: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/59894/
