Tibi
Arra ébredtem, hogy rezeg az a nyomorék telefon. Elfelejtettem kikapcsolni. Panni keresett, miután öt üzenetét hagytam figyelmen kívül. Úgy látszik, már aludni se szabad az embernek.
Azt mondta, találkozni akar, okvetlenül beszélnünk kell. Elővettem a kedvesebbik énemet és megkérdeztem, miért nem mondja el telefonban, ha baj van, de tiltakozott. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva találkozunk, szabadnapos voltam. Tudtam volna még aludni, de a nők erőszakosak és levakarhatatlanok. Lezuhanyoztam, ettem egy pirítóst és felöltöztem. A szokásos nem márkás cuccaimba, amelyekben a szerencsétlen lúzert szoktam játszani. Nem tudtam, mit akarhat, de sejtettem, hogy nagy dolog.
Vagy szakítana velem, vagy épp az ellenkezője, könyörögni fog, hogy velem lehessen. Ez utóbbit még hagyom, szükségem van rá, a szakítást viszont nem díjazom, mert majd akkor léphet le, ha én megunom. Addig azonban maradjunk csak benne ebben a nem rossz kapcsolatban. Mondjon bárki bármit, a szex tökéletes köztünk, és melyik kapcsolatban nincsenek hullámvölgyek?
Panni, az én édes szépséges Pannim, a Duna-partot jelölte meg a találkozás helyszínül. Nem volt valami jó idő a sétához, de nem akartam kekeckedni, inkább kíváncsivá tett, mit is tervez. Tényleg nem sétálgattak sokan, mert beborult és erősen fújt a szél. Amikor megláttam, hogy közeledik, meglepett, milyen egyenes tartással jön. Megszoktam, hogy van némi önbizalma, de most elszántnak tűnt. Nem szokványos beszélgetés lesz, ezzel tisztában voltam.
– Szervusz, egyetlenem! – öleltem át, de nem simult hozzám. Hoppá, hoppá, ez szakítást jelez, kondult meg fejemben a vészharang.
– Szia!
– Hideg van! Ne üljünk inkább be valahová? Nem akarom, hogy megfázz!– adtam a gyanútlant.
– Ne. Rövid leszek. Lenne egy kérdésem, azaz kettő: te vágtad fejbe Julit és miért?
Azta, a rohadt életbe! Erre nem számítottam. Vajon honnan tudta meg? Juli már hazajutott volna? Eszembe jutott, hogy a kocsijával nem törődtünk, csak a telefonját dobtam el. Úgy döntöttem, megmondom az igazat, jobb ezen túlesni.
– Igen, én. De mielőtt még sikítani kezdesz, hallgass meg engem!
– Hallgassalak meg? Leütöd a barátnőm és meghallgatást kérsz? Otthagyod a szemét között, és azt hiszed, erre van jó magyarázat?
– Elég legyen, Panni, fejezd be a rikácsolást. Rosszabb vagy, mint anyád.
Tudtam, hogy nincs nő, aki erre a mondatra ne ugrana. Ki akartam zökkenteni az önmagára erőszakolt nyugalmából. Ismertem már, sokkal labilisabb, mint mutatja, hát még ebben a helyzetben.
– Nem vagyok rosszabb, de te egy szörnyeteg vagy.
– A barátnőd se angyal, esetleg kíváncsi vagy az üzeneteire, amikben felkínálkozott? Na, ne szórakozzál már velem, inkább válogasd meg a barátaidat.
Lefagyott. Tudtam, hogy erre egy nő, főleg egy olyan különlegesen szép, mint ő, nem fog tudni mit mondani. A háta mögött szervezkedtek, elárulták őt, mindjárt vissza kellett vennie az arcából.
– Nem érdekel, hogy mit találtál ki. Azt mondd meg, miért bántottad? Mi lett volna, ha meghal? Mit vétett neked?
Elnevettem magam. A kis drága, aki számon kér.
– Juli utánam jött. Dolgom volt, de ő nem hagyott békén. Azt mondta, ha nem…Szóval, ne kelljen már kimondanom, mit akart tőlem, akkor majd azt hazudja neked, hogy erőszakoskodtam vele, meg fogdostam.
– Tibi! Ez még tréfának is rossz. Juli sose mondana ilyet. Nem hiszek neked. Sose tenne ellenem.
Erre elkaptam a karját és egészen közel húztam.
– Akkor figyelj! – Előkaptam a telefonom és megmutattam neki Juli üzeneteit, amelyekben azt taglalta, mennyire illene hozzám, és ő megértene engem, nem úgy, mint Panni.
Láttam rajta, hogy övön aluli volt az ütés. A gyomros betalált, el is sápadt. Nagy levegőt vett, és támadott újra.
– Lehet, hogy csak szórakozott veled – mondta kissé erőtlenül.
Ezen felröhögtem. Ránéztem, megnyaltam a szám szélét. Jó csaj. Ezt meg kell hagyni, mondtam magamban megint.
– Istenem, de gyerekes vagy! Ismerd már be, hogy szar emberekkel barátkozol! Ennyi!
– Ez nem igaz. De ha az is lenne, te leütötted Julit és otthagytad. Meg is halhatott volna. Miféle ember vagy te?
Na, előjött belőle a moralista.
– Nem, nem halt bele. Épp csak elájult. Nem kellett volna kémkednie utánam, akkor nem jár pórul.
– Kémkedni? Miféle titkaid vannak neked, amelyre így kellett reagálnod? A rendőrség biztosan kikérdezi és meg fog találni téged. Én viszont nem akarom, hogy ezek után közöm legyen hozzád! Szánalmas vagy!
– Hohohó! Nem úgy van az! – kaptam el a karját, amikor meg akart fordulni. – Gondolod, hogy minden következmény nélkül így beszélhetsz velem? A titkaimról meg jobb, ha nem tudsz, és nem is avatkozol bele. Viszont a hallgatásért cserébe Juli visszakaphatja a barátnőjét, megértetted?
Panni próbálta magát kiszabadítani a markomból, de hát ahhoz előbb kellett volna felkelnie.
– Nem érted, hogy vége? Látni se akarlak! Hagyjál békén engem!
– Csak egy kis „szívességet” kérek, aztán mehetsz isten hírével! Most pedig hívd fel Zsuzsa barátnőd, mert lenne hozzá egy kis mondanivalóm, értve vagyok?
Panni szeme összeszűkült a gyűlölettől. Hol volt már az a Tibi, akit ismert? Hol volt már az a srác, akiről azt hitte, mindennél jobban szereti őt?
Kép forrása: Pinterest
