Orsi másnap is fájlalta a fejét, az orra meg olyan, volt, mint egy bokszolóé. Kezdett zöldülni, lilulni, úgy nézett ki, mintha alaposan helybenhagyták volna. Kedve se volt fényes, talán összeesküdtek volna ellene a fentiek, morogta kora reggel. Legszívesebben be se ment volna dolgozni, de nem tehette meg, hogy ügyetlenségére hivatkozva otthon marad. És anyja akciója után még totál leégett egy idegen előtt. Helyes fiú volt, tetszett neki, ezért még kellemetlenebbül érezte magát. Ha már ilyen nyomorult helyzetbe kerül az ember, legalább egy paprikajancsi jönne segíteni, aki nem jár később az ember eszében folyamatosan, gondolta mérgesen. Ez az én formám, puffogott tovább, talán anyának van igaza, esett kétségbe. Lehörpintette a kávéját, majd némi sminkkel igyekezett javítani cseppet se rózsás ábrázatán. Kifelé jövet a rácsos ajtón nyilvánvaló volt, hogy bele kell botlania valakibe. Abba a nagyszájú, negédes Vera nénibe, akinek nincs más dolga a világban, csak az, hogy embereket figyeljen és bíráljon. Van ez az embertípus és akárhol él az ember, biztosan belebotlik egy-kettőbe.
– Jó reggelt, Orsikám! – köszönt rá, miközben szája sarkában már ott virult a kaján mosoly. Erre is születni kell, nyugtázta a lány. Kérlek, istenem, ilyen ne legyek soha öregkoromra, mantrázta minden nap. – Csak nem baleset ért?
– De igen, Vera néni! Csak nem gondolja, hogy alvás közben vertem be a fejem?
– Ej, de felvágták a nyelved! – fortyant fel az asszony. – Az ember hiába kedves, ha így felelnek neki.
– Tudja, nagyon bosszantó, hogy úgy néz rám, mint, akit összevertek odahaza.
Orsi nem értette, honnan jön belőle ez a pimaszság, de már nem lehetett visszaszívni.
A tréningruhás, papucsos öregasszony összeráncolta a szemöldökét.
– Nem nézek én sehogyan. Ti fiatalok, sokat képzeltek magatokról. Ha ennyire nagy marad a szád, sose lesz vőlegényed! – lökte ki magából az ítéletet, és választ sem várva, elsietett.
A lány ott állt leforrázva. Kellett ez neki kora reggel? Fontos volt megaláztatnia magát? Ahelyett, hogy befogta volna a száját. Lehet, hogy mindenkinek igaza van körülötte? Egy bólogató birkának kellene lennie, aki szolgálatkészen a férfi kedvét keresi, és akkor boldogan fog élni? Haragosan bevágta az ajtót, és gyalog indult a munkába. Jó félóra után mégis buszra szállt, és tíz perc múlva meg is érkezett. A járdát már seperték, a bejárati ajtó ragyogott. A portás nem volt a helyén, így nem kellett szembesülnie kellemetlen kérdéseivel. A kollégákat azonban nem úszta meg, de rövid, smmitmondó sajnálkozás után munkába merültek mindahányan. Ebédidőben sem akart kimozdulni, inkább megkérte Ilonát, hogy hozzon neki egy szendvicset. Ám a sors, ha egyszer beindul, nem adja fel. Ha nem akar kimozdulni, akkor majd beküldi hozzá a végzetet, gondolta valaki odafent.
Erik sokáig téblábolt, mire úgy döntött, meglátogatja a lányt. Az lesz a legjobb, ha elmond neki mindent, nincs kedve játszmázni. Katus nagyon vehemens tud lenni, de ez nem érdekelte. Legfeljebb nem indul jól a kapcsolatuk, ha netán egyszer az anyósa lesz. Ezért felliftezett a másodikra és kérdezősködni kezdett, mire a harmadik ember meg tudta mondani, hol dolgozik Orsi. A vékony, barna ajtón kopogása szinte dübörgésnek hallatszott. Választ sem várva, lenyomta a kilincset.
– Jó napot! Te jó isten! – mondta döbbenten, ahogy a lány felnézett.
– Na, így se szólítottak még! – nevette el magát Orsi. – Ennyire ne ájulj már el tőlem!
– Ne haragudj, nem sejtettem, hogy így bekékül.
– Ezt még a szemüveg se takarja! Csak nem virágot hoztál nekem, a tegnapi kellemetlen modorod miatt?
Erik elpirult. Zavarba jött a nyers őszinteségtől, de tetszett neki.
– Bocsánatot akarok kérni. De legfőképp beszélni akarok veled – hebegte.
– A bocsánatodat elfogadom, de mit szeretnél tőlem? Nem hinném, hogy most vallasz szerelmet! – Orsi ahhoz képest, hogy reggel még a béka feneke alatt volt, kezdett elemében lenni. Ugyan mit veszíthet? Be mert szólni Vera néninek, a feje olyan, mint Amerika térképe, egyszóval játszhat, ha akar. Különben is, az ilyen fiúk mindig a magas, karcsú lányokra buknak, akiknek nulla az IQ-juk, de jól mutatnak. Nem tetszhet neki.
– Tulajdonképpen nem, de valamit be akarok vallani. – A fiú átnyújtotta a fréziát, amit a virágboltos javasolt neki, és Orsi el is vette, de nem tette vázába, mert nem volt a közelben csak egy kávés bögre.
– Itt? Nagyon furcsa vagy! Nem ismerlek, erre idejössz virággal és…Nem vagy te valami szatír vagy sorozatgyilkos?
Erik felnevetett. Zavartan beletúrt a hajába, és bólintott.
– Az vagyok, bevallom! Volna kedved egy ilyennel meginni egy kávét?
– Volna, de kemény fél órám van. Elég lesz egy vallomáshoz?
– Azt hiszem, igen, csak nem tudom, hová menjünk, hogy ne hívjanak rám rendőrt azzal, hogy megvertelek.
Orsi felállt, megigazította válláról lecsúszó pólóját, és megrántotta a vállát.
– Lesz, ami lesz! Majd azt mondom nekik, hogy nekimentem egy ajtónak! – Erre mindketten nevetni kezdtek. A fiú maga elé engedte a lányt, és másra se tudott gondolni, mint arra, mekkora botrány lesz, ha most elmond mindent. Ki az, aki egy ilyen vallomás után nem vágja pofon vagy nem küldi el a fenébe? Érezte, hogy kezd melege lenni.
– Gyere, tudok egy kis eldugott helyet a sarkon. Török kávézó, nem sokan járnak oda.
A kávézó valóban apró volt, kirakatüvegére ráfért volna egy alapos tisztítás, viszont bent félhomály uralkodott, és szinte üres volt. A felszolgáló úgy pattant oda hozzájuk, mint aki alig várta már, hogy történjen valami. Kértek egy kávét meg egy baklavát, de az első korty után Erik elfintorodott.
– Anyám, de keserű! – jegyezte meg.
– A zaccot ne idd meg, és tegyél bele cukrot, jobb lesz. Viszont térjünk a vallomásra, mert vissza kell mennem nagyjából húsz perc múlva.
A fiú nagy levegőt vett. Orsi arcába nézett és tanácstalanul körbepillantott, mintha azt várta volna, hogy valaki megmentse.
– Nem véletlenül találkoztunk – mondta. – Kerestelek.
– Te most viccelsz? Ennél nyálasabb szöveget csak a Netflixen szoktam hallani. Vagy ez amolyan rejtett kamerás felvétel?
Erik felsóhajtott. Torkában ott volt a mondat, amit ki kellett mondania. Tetszett neki a lány, és egyre szívesebben megismerkedett volna vele, de ha elmondja Katus tervét, valószínűleg nem lesz rá módja. Viszont az igazság a legegyenesebb út. A pokolba. Ajkába harapott, majd kinyögte:
– Tulajdonképpen anyukád megbízásából vagyok itt.
Orsi köhögni kezdett. Számított ő mindenre, egy csalóra, egy ostoba közhelyre vagy valami trükkre, de erre aztán nem. A fiú arcán azonban látta, hogy nem tréfál. Katus behálózta, és valószínűleg fizetett neki, hogy megkörnyékezze őt.
– Anyám, az a bestia bízott meg, hogy keress fel? De miért?
– Azt akarja, hogy ismerkedjünk meg!
– Ez most valódi beszélgetés? Mi is a neved? Te, akit először láttalak tegnap, ma azzal jössz, hogy anyám felfogadott, hogy szedjél fel engem? Ezt nem hiszem el!
– A nevem Erik. És valahogy úgy van, ahogy mondod. De…
– Köszönöm, nekem ennyi elég volt! Most megyek, és megölöm az anyámat!
Azzal felpattant és kirohant. Szeme megtelt könnyel, és a következő sarkon már zokogott is.
Folytatjuk…
