Mikor lettem rossz nő? – 3. rész – A nagyon rendes pasi

A történet és a szereplők a képzelet szüleménye, minden a valósággal egyező részlet a véletlen műve.

A történet további részeit itt olvashatod

A fodrászatban mindig történik valami. Ha valaki lehuppan a székbe, egyszeriben kinyílik a szája. Ha meg kinyílik, akkor ömlik belőle minden. Ezért sok mindent megtudok házaspárokról, még az is előfordult, hogy a férj és a feleség elmesélte a kalandját, aztán meg a férj szeretője esett be. Ez a szakma kicsit hasonlít a papéra, csak tőlem jobb állapotban és csinosabban mennek el a vendégek. És még térdelniük sem kell. Szeretem hallgatni a történeteket, bár megesik, hogy csak úgy teszek, mintha figyelnék.

Az egyik vendégemből lett a címben szereplő nagyon aranyos pasi. Ő az a fajta, aki hónapokon át járt hozzám, mindig csak fél centit vágatott. Nem dumált feleslegesen, de azért kiderült róla, hogy elvált, pontosabban külön élnek, van egy kisfiuk, és a feleségét semmi más nem érdekli, csak a gyerek. A semmi más alatt természetesen a szexet kell érteni, mert a főzést és a vasalást könnyebb helyettesíteni. Igaz, hogy a szexet is lehet, csak nem úgy és nem azokkal az érzésekkel.
Már egy éve éltek külön, amikor elhangzott az első fura megjegyzés tőle. Megdicsérte a kezem. Állította, hogy soha ilyen szép ujjakat nem látott, és a fejmasszázsom felér egy orgazmussal. Le is néztem a nadrágjára: nem ért fel. És ettől a pillanattól kezdve, ha jött, hozott egy kávét, majd csokit, és a legvégén virágot. Mindig egy szál rózsát, fehéret. Láttam, hogy igyekszik elbűvölni. Amikor megkérdezte, hogy volna-e kedvem vele vacsorázni a Duna-parton, azt hittem, étteremre gondol, de ő szó szerint a partra gondolt.

 
 

A nagyon rendes pasi neve Gergő. Nem tudja, hogy mit akar igazán. Szeretne velem lenni, mert hiányzik neki a szeretkezés, hisz a felsége köztük altatja a gyereket, utána meg ő maga is elalszik. Vagyis ez addig így volt, amíg együtt éltek. Hároméves elmúlt a fiúcska, de semmi nem változott, ekkor mentek szét egy kis időre.
Több lett belőle. Már egy éve vannak külön, a szíve ott maradt, a teste nálam. Próbál kétfelé szakadni, mert ha csak teheti, a gyerekével van, de ha van ideje és ez heti kétszer biztosan előfordul, akkor velem. Sose késik, sose jön üres kézzel. Hol sajtot hoz, hol egy tálca sütit. Néha lekvárt, máskor meg finom vacsorát rendel egy jó nevű étteremből. Azt mondja, nem akarja, hogy azt érezzem, én csak a szexre kellek neki. Természetesen tudjuk mindketten, hogy hazudik. Arra kellek, de ezt extra kedvesen csinálja. Nem szeretek anyáskodni felette, de azért megkérdeztem már többször is, hogy miért nem igyekszik rendbe tenni a házasságát.

Ilyenkor nagyot sóhajt, és elmondja, hogy a francokat nem igyekszik. Kirándulnak együtt, vásárolnak, látogatják a nagyszülőket, de a felesége nem akarja visszaengedni az ágyába. Mindig azzal hárítja, hogy nem tud még a szerelmeskedésre gondolni. Ilyen nincs. Ennyire nem drasztikus élmény a szülés. Négy éve történt, nem hiszem, hogy annyira megviselte volna. Talán tévedek.

Gergő mindig figyelmes. Igaz, hogy fél szívvel van jelen, és tudom, hogy ez sosem lesz másként, ettől függetlenül szeretek vele lenni. Minden alkalommal, amikor jön, pezsgőt is hoz, és taxival megy haza. Filmet nézünk, nevetünk és élvezem, hogy szemében én lehetek a nő. Nagyon nő vagyok vele, de ő nem csillagos ötös nálam. Ahhoz szeretnem kellene. Nem szeretem, de kedvelem annyira, hogy ne bántsam meg azzal, hogy elmondom neki, a feleségének biztosan van valakije.

Ő az, aki bolondul a csipkéért, és ha akarnám, magamon is hagyhatnám. Csak kódolva üzen, mindezt a játék kedvéért. Fehér, írja, és én aznap fehér szettben vagyok. De a kedvencem a sötétzöld, abban vadabb vagyok a megszokottnál. Hagyom, hogy bekösse a szemem, élvezem, ahogy lágy mozdulatokkal cirógat, és szeretem a csókját, mert úgy csókol, hogy elfelejtem, ő lélekben másé.

Vele kapcsolatban gyakran jut eszembe, hogy talán vissza kellene terelnem a házasságába, de hát nem vagyok Teréz anya, ha akar marad, ha nem, mehet. Mindenesetre nem erőltetem egyiket sem.

Egyszer, amikor elmentünk sétálni a Hajógyári-szigetre, váratlanul megpillantotta a fiát meg a feleségét. Megremegett. A szemében szerelem volt. Ez nem lepett meg, mégis feszült lettem. Tudtam én, hogy ő harmincat alig lépte át, én meg az ötvenet, és persze semmit nem akarunk egymástól, de ez a nyílt imádat megdöbbentett. Ez a fiú szereti a családját, tudatosult bennem.

A nő vékony volt és csinos, átlagos. Hosszú, sima haját lófarokba fogta, és ragyogott a fia közelében. Úgy nézett rá, mint egy félistenre. A kis herceg durcásan csapkodta anyja lábát, aki ezt mosolyogva tűrte. Erős közösséget alkottak. Reméltem, hogy Gergő befér oda harmadiknak. Joggal kérdezhetné valaki, hogy ekkora megértés láttán, én mit keresek a képben: a válasz egyszerű: önmagam örömét. És ettől a fiútól meg is kapom, majdnem tökéletesen. Nem vagyok se jó, se rossz, egyszerűen hagyom, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy akarnak. Vele egyszer még a kikötözős szexet is megcsinálom.

Az ötven év csak akkor sok, ha ronggyá élted az előző negyvenkilencet. Én viszont nem roppantam bele. Az a taposás, ami ért, a javamra vált. Egyszóval, vagyok, merek és nem érdekel, hogy a világ hogyan tekint rám.

Hetekkel később az autóból láttam Gergő feleségét. Egy tetovált sráccal volt. Épp búcsúzott tőle. Nem barátilag.

Szomorú lettem. Az én nagyon édes partnerem ebbe bele fog roppanni. Én azonban biztosan nem fogom neki elárulni, hogy igazam lett.

Előző rész
Következő rész

Mikor lettem rossz nő? – 4. rész – Az erőszakos

fotó: Pinterest

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here